Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-274

27í. országos ülés 1903 május l9-én, kedden. 67 megszaporodnék, akkor nem lehetne abban a hadseregben a magyar nemzet érzelmeit, a magyar nemzet gondolkodását annyira sértó'leg és bántó­lag kezelni, mint a hogy azt most teszik. (He­lyeslés a szélsöbalóldalon.) De ennek az expediens­nek a bekövetkezésétől mindaddig el vagyunk zárva, a mig a hadsereg vezetői, főbb emberei oly szelleműek és oly irányúak, a milyenek mostan, hogy nemcsak távoltartják magukat a magyar nemzettől, s azt még csak ismerni sem akarják, hanem veszedelmesnek és félelmetesnek találják magukra nézve a magyar nemzet min­den hazafias és nemzeties irányú megnyilatko­zását. Ennek a vezetésnek és ennek az uralkodó szellemnek következése azután az is, hogy a magyar ifjúság nem szívesen lép arra a pályára és a magyar szülők nem szívesen küldik gyer­mekeiket a katonai pályára és ennek következ­tében soha nem érhetjük el azt a czélt, hogy a magyar ezredekben a magyar tisztek létszáma annyira elszaporodjék, hogy onnan minden ide­gen elemet kiszorítson, Pedig ez volna kívánatos. Epén azért, t. képviselőház, nincsen jogosultabb és ugy a hadseregre, mint a dinasztiára nézve, valamint a nemzeti szempontból indokoltabb követelés, mint az, hogyha mi teljesen a törvé­nyek alapjára helyezkedve, törvényes alapon kö­veteljük, hogy abban a hadseregben végre a magyar szellemnek, a magyar felfogásnak és a magyar nyelvnek jogosultságát ismerjék el és a helyét adják meg. (Elénk helyeslés a szélsöbal­óldalon. i Ezek azok a követelések, a melyekre vonat­kozólag azt mondottam, hogy ezeket a magyar nemzet becsülete követeli meg, megköveteli épen ugy, mint a hogy megköveteli azt, hogy az állami szuverenitás jelvényei, a zászló és a czimer a hadseregben, mint az állam egyik intézményé­ben, mint a magyar nemzet, a magyar állam erejének kifejezőjében szintén az őket megillető helyet foglalják el. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Nessi Pál: Nem kapunk minisztert ? A tör­vény értelmében tartozik megjelenni a ház előtt a miniszter! Ez még sem járja! Megvetni a törvényhozás egyik házát! Vagy akar miniszter lenni, vagy mondjon le! (Zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Ráth Endre: Legalább egy horvát minisztert kérünk! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Ne méltóz­tassék zavarni a szónokot! Nessi Pál: Hát ki adjon fölvilágosítást ? A törvény értelmében tartozik megjelenni a ház előtt. Tessék behozatni! Elnök: Ne méltóztassék zavarni a szónokot! A miniszter nem tartozik itt folyton jelen lenni. (Ellentmondás a szélsöbalóldalon') Rosenberg Gyula: Dehogy tartozik! (Fel­kiáltások a szélsöbalóldalon: Határozza el a ház!) Nessi Pál: Tessék akárkinek beülni a mi­niszteri székbe! Tessék az ülést felfüggeszteni. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbalóldalon. Fel­kiáltások a jobboldalon: Halljuk a szónokot!) Elnök (csenget.): Csendet kérek, Nessi kép­viselő ur ! Nessi Pál: Mindjárt a házszabályokhoz fogok szót kérni. (Elnök csenget.) Elnök: Ismételten csendet kérek. Ne tessék a szónokot zavarni. Nessi Pál: A miniszter zavarja azzal, hogy nincs itt. Lengyel Zoltán: Nohát ez még sem járja! Nessi Pál: Hát lesz miniszter, vagy nem ? (Folytonos zaj a ház minden oldalán!) Elnök (csenget): Csendet kérek, Nessi kép­viselő ur, különben kénytelen leszek rendreuta­sítani. (Zaj.) Nessi Pál: Én törvényes alapon állok! Benne van a törvényben! Tessék valakinek beleülni a székbe, nekem mindegy. Elnök: Tessék a képviselő urnak a beszé­dét folytatni! (Felkiáltások a jobboldalon: Hall­juk a szónokot!) Nessi Pál: Ha az elnök ur nem ismeri a törvényt, akkor megszűnik minden tárgyalás. (Felkiáltások a jobboldalon: Rendre!) Hát tes­sék behozatni egy minisztert! Okolicsányi László: T. képviselőház! (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Nem lehet, a mig nincs miniszter!) Lengyel Zoltán: Ha egyszer megengedjük, soha sem jönnek be! (Zaj a szélsöbalóldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk a szónokot!) Ráth Endre: Egyszer a képviselőház elnö­két sértik meg, másszor a ház méltóságát! (Zaj. Elnök csenget.) B. Kaas Ivor: Nem lehetünk meg minisz­ter nélkül! Legalább a horvát minisztert mu­tatónak ! (Zaj jobbfelöl.') Okolicsányi László: Sokkal nagyobb és fon­tosabb kérdésekben tapasztaljuk nem egyszer azt, hogy Magyarországon a parlamentarizmust komolyan nem veszik és csak formának tekintik azt, olyan kicsinységnek, hogy a miniszter egy szerény ellenzéki szónok beszédét meg sem hall­gatja, (Uijy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) En azonban részemről . . . (Felkiáltások a jobb­oldalon: J\ T o! Itt van a miniszterelnök! Foly­tonos zaj a szélsöbalóldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Micsoda nagy lárma ez! Nem mulatságból vagyok künn, ne­kem künn is van dolgom! Semmiféle szabály sem parancsolja azt, hogy mindig itt legyek! Nessi Pál: Legalább egy miniszternek itt kell lenni! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem kell itt lenni! Olvassák fel a törvényt vagy a szabályt, a mely ezt kimondja! Semmiféle szabály sem parancsolja, hogy mindig itt legyek! Lengyel Zoltán:Van más miniszter is! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem disku­rálni vagyok kint, mint azok, a kik onnan távol vannak, hanem dolgozom ! (Zaj a szélső­it*

Next

/
Thumbnails
Contents