Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-274

27í. országos ülés 1903 május 19-én, kedden. 65 megszavazni a quóta-küldöttség kiküldésére vonatkozó indítványt és kérem is a minisztériumot, ne adjon okot az Urbanovszky-vicczre és arra, hogy még népszerűbb legyen Ausztriában. Nem régen ugyanis levelezőlapot kaptam Ausztriából, hogy mi ne okoskodjunk és ne bántsuk Schellt — S, c, h, e, két 1 — és Eejérváryt, mert az nagyon jó miniszter és vigyázzunk, bogy ugy ne járjunk, mint 1848-ban, bogy jön a muszka Magyarországot véglegesen elfoglalni. Ebből tehát [ugy látszik, hogy nem ugyan itthon, de Ausztriában és talán másutt is népszerű a kormány, mert, hogy itthon a népszerűség napjai, perczei nem szaporodnak, azt láthatja a kormány, ha a vidékre megy ki, a hol mindenütt felháborodással beszélnek a kormány makacsságáról. Molnár Jenő: De nem megy ám ki! Két hónap óta sehova sem ment! Várady Károly: A másik az, hogy Urbanovszky Ernő, volt szabadalvüpárti képviselő állitólag azt mondotta egy kabinetváltozás alkalmával, hogy én pedig: itt maradok ebben a klubban, ezen helyecske mellett, ezen a kanapén, én nem bánom, akármi lesz, akárki jön, mig ez a klubb lesz, itt leszek. Azonban én mégis azt hiszem, hogy a t. kormány nem fog ragaszkodni a kanapéhoz, hanem meg fogja fontolni, hogy Magyarországnak mégis csak legnagyobb kincse az alkotmányosság és a törvényesség, minélfogva rajta lesz, hogy Magyarországon a kormány hibájából beállott törvénytelen állapot megszűnjék. Nem fogadom el a határozati javaslatot. (Elénk helyeslés a szélsobáloldálon.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést megnyitom, Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Rátkay László jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi Lászlő: T. képviselőház! Abban a hónapok ótst tartó parlamenti küzdelemben, a mely néha a szenvedélyesség hangjaiba csapott át, a legutóbbi napokban mintha egy kis szélcsend, egy kis fegyverszünet állott volna be. Lágyén szabad nekem ezt a nyugodt hangulatot, a mely talán alkalmas a véleményeknek minden túlzástól, minden szenvedélyességtől, minden elfogultságtól mentes kicserélésére, felhasználni arra, hogy ebben a küzdelemben és az itt folyó parlamenti eszmecserében szintén részt vegyek. (Halljuk! Halljuk! a szélsobáloldálon.) Azzal, azt hiszem, mindnyájan tisztában vagyunk, hogy az a harcz, melyet a háznak ezen oldala folytat, egy és ugyanazon okra vezethető vissza, és legyenek bár napirendre tűzve akár a katonai javaslatok, akár az indemnitás, akár a quóta-bizottság kiküldése, a kérdés mindig ugyanazon lényeg körül forog; (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldálon.) a kérdés nem egyéb ós a küzKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVI KÖTET. delmet nem idézte fel egyéb, mint az a tény, hogy oly törvényjavaslatot terjesztett elő a kormány, a melyben a hadsereg követelései összeütközésbe, ellentétbe jutottak a nemzet követeléseMel. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek a kérdések természetesen elsősorban domináltak az ujonczjutalék felemeléséről szóló törvényjavaslatnál, más kérdésekkel komplikálódtak az indemnitásról szóló javaslatnál, de ismét előtérbe lépnek most a quőta-bizottság kiküldésére vonatkozó miniszterelnöki javaslatnál. (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldálon.) Előtérbe lépnek azért, mert a quóta, a közösügyekhez való hozzájárulás aránya, a legszorosabb összefüggésben áll a katonai kérdésekkel, az egész hadsereg intézményével, (Az elnöki széket Daniel Gábor foglalja él.) Az a jelenség, hogy ebben az országban a katonai követelések a nemzet követeléseMel öszszeütközésbe jutottak és egyáltalában ellentétbe juthattak, magában véve már egy szoIvorú betegségi tünet. (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldálon.) Mert hiszen a nemzetnek és az államnak egy intézménye a haderő, és ezen intézménynek egész berendezésében és természetében a nemzet természetét, a nemzet szellemét keli lene magán viselnie. Ha tehát ez a kettő egymással ellenkezésbe | jut, már ez arra mufat, hogy itten az alkot! nrányos intézményekben, az állam intézményei| ben hibák vannak; hibák vannak különösen i abban a tekintetben, bogy a magyar állam, a j melynek szuverenitását és függetlenségét szentei sitett törvényeink kimondják, ezredéves törté! nelmünk bizonyítja, ez a magyar állam az ő | szuverenitásában meg van csonkítva, mert az a i hadsereg, a melynek az állam és a nemzet ereje kifejezőjének kellene lennie, nem egy a nemzet j szellemével és irányával. A mikor pedig ez az | ellentét felmerült, akkor az én meggyőződésem i szerint a kormánynak ós ellenzéknek egyformán I egyetlenegy feladata van és egyetlenegy czélra | kell törekednie: arra, hogy ez az ellentét kiegyenlittessék. Ezért folyik a küzdelem, s ez adja meg annak a küzdelemnek, a melyet mi erről az oldalról folytatunk, a maga jogosult| ságát. (Ugy van! Ugy van! a szélsobáloldálon.) I. képviselőház! Vádolnak bennünket és | szemünkre vetik minden oldalról, hogy ezen \ küzdelem által, a melyet folytatunk a nemzet j követeléseinek a hadseregben való megvalósítása | iránt, a törvényhozásnak olyan munkáját gáj toljuk, a mely a nemzet anyagi érdekeinek, | gazdasági viszonyainak rendezésére volna hMatva. Ezzel a váddal szemben én kijelentem, hogy a háznak ezen oldala nem passzióból és nem élvezetből folytatja azt a küzdelmet, a melyet folytat. (Ugy van! Ugy van! a szélsobáloldálon.) \ Tudjuk, s érezzük mi mindnyájan, hogy súlyos 1 az a helyzet, a melybe jutottunk. Ne higyje 9