Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-274

66 274. országos ülés 1903 május 19-én, kedden. senki, hogy ebben a helyzetben jól érezzük magunkat; ne higyje senki, hogy ebből a helyzetből a kibontakozást ne kMánnók. De szemünk előtt áll az, hogy a nemzetnek nemcsak anyagi érdekei vannak, hanem vannak becsületbeli kövei elései is, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a melyeket feladni, és a melyektől tágítani a nemzetnek nem szabad. Épen ugy, mint a hogy bizonyára a magánember is, ha egy kis jóravalóság és tisztesség van benne, olyankor, a mikor anyagi érdekei és becsületbeli érdekei jönnek egymással összeütközésbe, mindig meg fogja találni a helyes utat: meg kell találnia azt a nemzeteknek is, mert hiszen a nemzetek az ő nagy küzdelmeiket mindig csak e kettő körül szokták folytatni: vagy a nemzetnek anyagi érdeke, vagy a nemzetnek becsülete van kérdésben. (Ügy vart! Ugy van ! a szélsői a! oldalon.) Ezt a két szempontot, ezt a két érdeket egymással felcserélni, egymásért kompenzálni nem szabad, és ha szabad, akkor csak abban az • irányban szabad, hogy az anyagi érdekeket, ha kell, feláldozhatjuk a becsületbeli érdekekért, de megfordítva soha. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) MennyMel inkább kötelességünk tehát nekünk kitartóan küzdeni és állást foglalni a mi erős meggyőződésünk és jogaink mellett akkor, a mikor olyan helyzetbe jutottunk, a melyben nemcsak a nemzetnek becsületbeli érdekei, hanem annak anyagi érdekei is egyszerre vannak koczkára téve, egyszerre vannak inie napirendre hozva. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Épen ezért minden vádat, a mely a túloldalról ezen küzdelemnek kitartó folytatása miatt ér bennünket, én teljes tárgyilagossággal és nyugodtsággal, de a legnagyobb határozottsággal visszahárítok a kormányra, mert csakis a kormányt tudom felelőssé tenni azért, hogy ezeknek a kérdéseknek napirendre hozatalával a nemzetet egyszerre ilyen súlyos helyzetbe hozta. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Épen azért, mert ez igy van és mert a kormány felelős ezért a súlyos helyzetért és egyedül ő felelős, nem tudom megérteni és nem tudom helyeselni a miniszterelnöknek azt az álláspontját, a melyet legutóbb a tisztviselők küldöttségéhez intézett beszédében is kifejezett, a mikor azt mondta, hogy ő a mi követeléseinkkel és állásfoglalásunkkal szemben a passzív rezisztenczia álláspontjára helyezkedik. Molnár Jenő: Csakhogy mikor kormányra lépett, nem ez volt a programmja, hanem hogy mi mindent fog csinálni, ha kormányelnök lesz ! Gabányi Miklós: Azt mondta, azért nem tölti be a belügyminiszteri tárczát, hogy több munkája legyen, most pedig nem csinál semmit, (Zaj.) Okolicsányi László: A passzív rezisztenczia tudtommal mindig ellenzéki álláspont volt, (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) és csakis, mint ellenzéki álláspont bírhat jogosultsággal. A kormányzónak gondoskodnia kell arról, hogy a zátonyok közül, a melyek közé bevitte a hajót, hogyan vezesse azt ki ismét, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy folytathassa útját. A kormányzónak nem lehet azt mondania: itt horgonyt vetek, megállok és várok, a míg talán kiapad a tenger, hogy megint száraz legyen. A passzív rezisztenczia tekintetében van nekünk egy igen nagy és igen tanulságos történelmi példánk a közelmúltból: az a passzív rezisztenczia, a melyet ez a nemzet az 1848/49-iki szabadságharcz leveretése és megszűnte után kifejtett. Ebből a történelmi folyamatból a tanulság az, hogy nem a hatalom került ki győztesen a nemzet hosszú ellenálló küzdelméből, hanem győztesen került ki az ellenzék, vagyis akkor a nemzet, mert az 1867-iki kiegyezésben a nemzetnek mégis meg kellett kapnia majdnem mindazt, a mit 1848-ban követelt. A tanulság ebből tehát az, hogy a 67-iki kiegyezést a nemzet kMívta magának a passzív rezisztenczia által, de nem vonja le belőle a hatalom, ugy látszik, nem vonja le belőle a mai kormány sem azt a tanulságot, hogy sokkal nagyobb politikai bölcBeség lett volna a nemzetnek megadni azt, a mit követelt, a nemzetnek elismerni ősi alkotmányát, tiszteletben tartani törvényeit és jogait az 1848-iki és 1849-iki gyászos vérontások, a königgrätzi és sadowai vereségek nélkül. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi nem akarjuk azt, hogy ez a nemzet és a monarchia ismét csak súlyos megpróbáltatások árán jusson a békéhez, a jogok, az alkotmány, a nemzet követelményeinek tiszteletéhez, hanem igenis el akarjuk érni azt, hogy békés viszonyok között, a parlamenti kapaczitáczió eszközeinek felhasználásával jussunk el egy jobb meggyőződéshez, a mely megteremti ebben a nemzetben a megelégedettséget és kMívja Ausztriával szemben Magyarországnak alkotmányos jogait. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Vannak, t. képviselőház, a kik tagadják azt, hogy a nemzet és a hadsereg közt az az ellentét, a melyről az előbb beszéltem, fenn nem áll. Vannak, a kik egészen meg tudnak nyugodni abban, hogy az a hadsereg ugy, a mint van, fejlődjék tovább, és talán összetett kezekkel akarják várni, a mig a hadsereg idővel a magyar tisztek létszámának szaporítása által magától meg fog változni. Nohát, t. képviselőház, ilyen optimizmusban ringatni magát, ez a legnagyobb és legszerencsétlenebb politikai rövidlátás. Tudjuk azt, hogy a magyar hadseregben a magyar tisztek létszáma jelenleg még mindig nagyon csekély, és én nem habozom bevallani, hogy én ezt nagy szerencsétlenségnek tartom. Kívánatosnak tartanám, hogy a magyar elem, a magyar nemzet fiai minél nagyobb számmal törekedjenek a katonai pályára és vigyék be a nemzeti érzésüket és nemzeti gondolkozásukat a magyar tisztikarba. Azt hiszem, hogy ha a magyar tiszteknek a létszáma ott ez által a beözönlés által