Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-273

273. országos ülés 1903 május 18-án, hétfőn. ">3 ember, csakhogy semmit sem tud ennek szegény országnak a helyzetéről, dolgairól. Én azt gondolom, és igy hallottam is, hogy ő Felsége sem követeli túl a rendjén a katonai javaslatot; Píttreich közös hadügyminiszter, sőt báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter ur sem bánná, ha levennék azt a napirendről, de a t. miniszterelnök ur meg akarja mutatni, hogy ő keresztül viszi azt, a mit megígért, és keresztül akarja hajtani. Széll Kálmán miniszterelnök: Érre a mesére már egyszer nyilatkoztam! Többször nem nyilatkozom. Erre a ráfogásra már egyszer nyilatkoztam; ön köteles ezt tudni, és nem beszélni róla! Gabányi Miklós: A miniszterelnök ur arra számit, hogy mi végképen kimerülünk, megadjuk magunkat és engedjük megszavaztatni a katonai törvényjavaslatot, de ez nem áll. A miniszterelnök ur eló'segiti a mi dolgunkat. Két hetet már elvesztegettünk; most ennek a jelentésnek a tárgyalásával telik az idő, a melyet nem obstruálunk, hanem megvitatunk. Ezzel is elvesztettünk hat-hét napot. Mindig uj és uj dolgok jönnek közbe, de ezzel a t. miniszterelnök ur csak elősegíti azt, hogy a katonai javaslatok tárgyalása alkalmával annál jobban birjuk az obstrukcziót. Az a fő. hogy nekünk sem quótadeputáczíó, sem semmi, a mi közös, nem kell. Szüntessük meg, már ideje lesz. Én biztos vagyok abban, hogy a quótadeputáczíó újra emelni fogja a közterheket, mert ugyanazok lesznek megint megválasztva és valamennyien kormánypártiak, a kik eddig is minden évben emelték. Ha pedig ők nem emelnék, akkor ő Felsége fog dönteni és ki fogja mondani, hogy emelni kell, mert ő Felsége rendesen a mi kárunkra szokta felemelni a quótát. Mindig igy volt és igy is lesz. Ha a t. túloldali képviselő urak vennék maguknak a fáradságot, — de ezt alig hiszem — és elolvasnák Istenben boldogult volt kereskedelemügyi miniszterünknek, Horánszky Nándornak a munkáját, akkor más meggyőződésre jutnának, meg ha a szMükre tennék a kezüket, mert én nem hiszem, hogy a túloldalon ülő képviselő urak bármelyikének kerületében is volna tíz olyan község, a melynek választói azt mondanák, hogy ott jó mód van, nincsen szegénység és nem hiszem, hogy akadna csak egyetlenegy olyan választójuk is, a ki azt mondaná, hogy lehet még a quótát emelni, még többel tudunk a közös kiadásokhoz járulni. Ilyen nem akad. Még csak egy kis mondani valóm van. (Halljuk! Halljuk!) Azt szeretném tudni, hogy a horvátokat kik izgatják. Csak azért teszik ám, hogy lássák, hogy még nagyobb a békétlenség ? Gr. Khuen-Héderváry úrra miért nem vigyáz a miniszterelnök ur? Ugy látszik, a horvát bán azt csinálja, a mit akar, vagy semmit sem csinál. Az a horvát nép nem azért lázong, hogy magyar felirat van az államvasutaknál. nézi is az azt, törődik is az azzal, hanem azért, mert nincsen meg a betevő falatja, nem bírja el a terheket, összeroskad alatta, ezért nagy ott a békétlenség, mert iszonyú a nyoIvorúság és a kormány ott is olyan mint a mienk, nincs köszönet benne. Elnyomják a népet, nincsen szabadságuk, nincsen sajtószabadságuk, jóformán páriáknak tekintik a népet. A múltkor is megjelent egy újság és a vezérczikk tiszta fehér papiros volt. Olyan hadseregnek, mint a mi hadseregünk, egy ilyen osztrák császári hadseregnek soha egy fillért sem szavaznék meg, sőt én még a most tényleges szolgálatban lévő katonaság egy részét is haza engedném — felesleges, nincsen rá szükség — hiszen az egész világ annyira be van hálózva telegráffal, meg vasúttal, hogy ha esetleg háború ütne ki, 48 óra alatt Galicziába a Kriegsplatzra lehetne vinni a sereget. Mikor a szegény ország népét folytonosan fegyverben tartják, ez olyan nagy, elviselhetlen teher, hogy ez az állandó fegyveres béke sokkal rosszabb, mint az esetleges háború. Ha lett volna 20 évvel ezelőtt háború, már azóta régen regresszáltuk volna magunkat. A mélyen t. elnök ur a nemzetközi, békeegyesületnek is a tagja, ós mégis megszavazná pártjával a katonai javaslatokat; én ugyan nem hiszem, hogy megteszi. Én, t. ház, még a kvótabizottságot is feleslegesnek tartom. Mi sem nem szavazunk reá, sem a bizottságba bele nem megyünk semmikor; mert egészen felesleges. Talán még akkor sem mennénk bele, hogyha esetleg annyit választanának bele közülünk, mint a mennyi a kormánypárti ; mert ez a bizottság csak az ország rosszára törekszik. Sőt továbbmegyek. Nekem a delegáczió sem kell. Az is olyan épen, mint a quótabizottság és ugyanazok az egyének is vannak benne. Éz tulajdonképen egy kis czentrálparlament. Hieronymi t. képviselőtársam, Szatmár város képviselője, a mikor a katonai javaslatok védelmére felszólalt, azt mondta, hogy szavazza meg a ház azt a 27.000 ujonczot, a költséggel ne törődjék, mert az a delegáczió dolga. Szatmár városában nem beszélt erről, De hiszen tudja mindenki, hogy a delegáczió megszavaz mindent; megszavazza az akár a kötelet is Magyarország nyakára, Tehát ő ennyit mondott, hogy az a delegáczió dolga, pedig azután az a szegény Magyarország kell, hogy fizessen. Nem tudom, volt-e a mélyen t. elnök ur a kihallgatáson; de elmondhatta volna ő Felségének az ország rossz állapotát, s akkor bizonyára segített volna az ország sorsán. Sőt nekem nemcsak a delegáczió nem kell, de még a főrendiházat is megsemmisíteném abban a formában, a miben most van. Hanem igenis, egy másik formában alakítanám meg. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) Lenné-