Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-273

54 273. országos ülés 1903 május 18-án, hétfőn. nek választott főrendek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A mit Szemere Miklós t. képviselőtársam a könyvében megirt, az nagyon jó volna. {Halljuk! Halljuk! a széhöbaloldalon.) Azt mondja ugyanis könyvében: » Reménybeli részesévé óhajtottam tenni a főrendiháznak azt a sok százezerre menő nemes embert, a kit most magyar gentrynek csúfolnak.« Igaz, hogy ezzel csúfolják őket, de erre büszkék. »Oda akarom kapcsolni ezt a hatalmas, ma jórészt földnélküli, szocziálizmus felé hajló szellemi proletárnak induló, de gondolkodó, tehetséges elemet a szent koronához. Váljék aczéllá a magyar király kezében a nemzet jövendő nagy czéljaira. Akarok egy főrendiházat: legszélesebb, a nép szMébe menő és gyökerező történelmi alapon.« Ez itt helyes. Nem is olvasok többet belőle. Azt is akczeptálom, t. ház, ha ily formában akarja Szemere Miklós képviselőtársam reformálni a főrendiházat, hogy Jegyen akár Kullifai Schirmleder nevű, csak a czenzusa megüsse az adómértéket, az is legyen a főrendiház tagja. Tehát választott legyen a főrendiházi tag, nem született herczeg, gróf és báró. Hanem egy másik baj lenne ebben. A mi elvünk szerint az volna az igazság, ha a megyék és városok választanák a főrendeket. Hanem, mondom, ha a főrendeket szaporítanák, megint egy nagyobb baj állna elő. Én annak idején Zollstokkal a kezemben felmértem a főrendiház üléstermét. Tizenkét méterrel szűkebb ennél. Mi sem férünk el itt háromszázan, képviselők. Volna elég hely, ha a tudósítók az ő helyükön lennének, nem pedig itt velünk egy sorban, és ha az elnök ur nem ott volna azon a magaslaton, hanem kellő helyen, a gyorsírók pedig, szegények, nem szorulnának ott abban a ketreczben. Akkor ott is több hely volna. A minisztereknek is több hely jutna. A főrendiházi terem még szűkebb ennél, és ha szaporítanák a főrendek számát, nem férnének el. Valami külön czirkuszt kellene talán építeni, hogy mindnyájan elférjenek. Ebből pedig csakugyan az válnék, a mit én akkori beszédemben kifejtettem, hogy menjünk vissza a régi képviselőházba, ebből pedig egy muzeumot vagy egy kolosszális mulatóhelyet csináljunk. De mMel a quótára rengeteg pénz kell, a meglévő katonai létszámra is rengeteg pénz kell, — nem arra, a mire meg akarják szavaztatni, mert abból semmi sem lesz, — de nem telik reá, tehát maradjunk még igy, vagy töröljük el a főrendiházat. Ily viszonyok közt, midőn ily borzasztó szegénységben van az ország, nem lehet a quótát emelni, nem kell megválasztani nézetem szerint a quóta-bizottságot, a melyre nincs szükség. Én tehát nem fogadom el a miniszterelnök ur javaslatát, hanem csatlakozom mélyen t. elnököm, Kossuth Ferencz határozati javaslatához, (FélMáltások bal felöl: Még hat perczig kell beszélned!) Mert ha elfogadnám, (Derültség jobbfelöl,) akkor ellentétbe helyezkedném a választóimnak tett Ígéretemmel, a kik engem megválasztottak egy millionär emberrel szemben, a ki persze az önök 67-es alapján állott, hanem programmomhoz hűnek kell lennem, hogy nyíltan szemeközé nézhessek akármelyik választómnak, nem ugy, mint a t. túloldal, hogy mikor itt van a nagy deputáczió és önöket a folyosón látja, hát megabczugolja. Engem nem abczugol meg. A képviselőnek olyannak kell lenni, mint a visszhangnak, a népakaratot kell, hogy visszaadja, tolmácsolja. Ezért tanácsolom a t. túloldalnak azt is, hogy térjen Istenhez. (Derültség jobbfelöl.) Vegyék le a katonai javaslatokat a napirendről, valamint azt a jelentést is, melyet a miniszterelnök ur az ex-lexről tett. Ha egyszerűen levette a katonai javaslatokat a napirendről, néhány nap alatt megadjuk az indemnityt, Ne vesztegessük ezt az időt. (Helyeslés jóbbfélöl.) kár érte, az idő pénz. és térjünk át a hasznos munkára, a gazdasági kérdésekre, tarifákra. Nem szégyen az. Hiszen a f. évi költségvetés, bár májusban vagyunk, még nincs letárgyalva, holott karácsony előtt kellett volna letárgyalva lennie. (Helyeslés a szélsőbal-oldalon.) A külügyi szerződéseknek, a borvám klauzulának, mindennek letárgyalva kellene lennie. Mit mondanak a tisztviselők ? A tisztviselőket már két esztendeje tartják önök hazugsággal és szóval. (Felkiáltások a jobboldalon: Ohó!) Elnök : Ilyen kifejezést a parlamentben nem szabad használni. Gabányi Miklós: Azt akartam mondani, hogy szóval! Ezek a szegény tisztviselők már felkontóztak arra, hogy több fizetésük lesz. A ki beteg, elment kölcsönvett pénzzel fürdőbe, azt gondolván, hogy majd kap októberben fizetésjavitást s akkor letörleszti a váltót. Pedig már második esztendeje, hogy szóval tartják azt a szegény tisztviselőt. Mit mondanának arra a szegény körjegyzőre, ha a jövő évi költségvetési előirányzatot szeptember elsejéig be nem küldené, pedig neki 3—4—5 községben kell a képviselőtestületi gyűlést tartania, hol nehéz a képviselőtestületet összehozni. Azt a jegyzőt a belügyminiszter nem hogy el csapatná, hanem egyszerűen felakasztatná. (Derültség.) Már pedig az ország legfőbb minisztere, a belügyminiszter az idei költségvetést nem tárgyaltatta le még most sem, pedig már a karácsonyi szünet előtt kellett volna. Most szavamat beváltom, hogy háromnegyed kettő körűiig beszélek: mindjárt háromnegyed kettő lesz, ezennel ismételten kijelentem, hogy a quótabizottság megválasztásához nem járulok, a quótadeputáczióba mi nem megyünk be, és elfogadom mélyen t. elnökünk, Kossuth Ferencz határozati javaslatát. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Rátkay László jegyző: Ráth Endre!