Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-273

273. országos ülés 1903 Gr. Wass Szamosuj váron egjszer kölcsönt akart felvenni a város pénztárából, beszélt tehát a főbb emberekkel, beszélt a magisztrátussal, — örmény emberek valamennyien — és egyenkint kérdezte tőlük: tekintetes ur! szükségem volna erre az összegre, megszavazzák-e? Ezek azt mondták: hogyne, méltóságos gróf ur, hiszen szerencsénknek tartjuk, hogy ha önnek kölcsönt adhatunk. Erre ő, inM4 már fel volt biztatva, be is nyújtotta váltóját, de egy sem szavazta meg a kölcsönt. Épigy járna körülbelül a miniszterelnök ur is. (Derültség a jobboldalonJ Két vagy három hétre rá gr. Wass meghMta az egész magisztrátust ebédre Czége községbe. Az örmények nagyon megörültek, hogy a méltóságos gróf ur nem haragszik rájuk annak daczára, hogy nem szavazták meg neki a kölcsönt. Kiöltözködtek tehát mindnyájan, a kitűzött napon és órában megjelentek gr. Wassnál. Körülülték az asztalt; de mindjárt feltűnt nekik, hogy az asztal közepén egy nagy üst volt. Az inasok azután elkezdték az ételeket hordani; hozták a levest és beleöntötték az üstbe, azután hozták a többi ételeket: a különböző sülteket, főzeléket, szóval 7— 8-féle ételt és ezeket mind, épen ugy, mint a pezsgőt és borokat is beletöltötték az üstbe; mikor azután mindent felhordtak, és végül a feketekávét is az üstbe öntötték, azt mondja a gróf vendégeinek: Tessék! Parancsoljanak! Fogjunk az ebédhez! A vendégek összenéztek s azt mondták, hogy ezt így összekeverve nem lehet meginni: egyenkint meg lehetett volna inni, igy azonban élvezhetetlen. Nohát egyenkint, derék, jóravaló, humánus, művelt, jószívű emberek önök is ott a túlolda- Ion, de együttvéve élvezhetetlenek. (Derültség.) Ilyennek gondolom én ezt a t. kormánypártot, a mely 18 frakczióból áll és 37 felé huz. Mindenesetre nagyon derék emberek külön-külön, egyenkint nagyon művelt, sima, gavallér, tudományos, szelid, jámbor, pompás emberek, de együttvéve élvezhetetlenek. (Derültség a baloldalon.) Ilyen párttal nem is lehet megszavaztatni sem a quótát, sem pedig a katonai törvényjavaslatokat. Most, az ex-lexes állapottal kapcsolatban, a mely miatt ezt a nagy kMilágítást is csinálták, hogy igy az ex-lexet, ezt a törvénytelen állapotot még fényesebbé tegyék, azt hiszem, megint alkalmatos lesz, ha egy kis felolvasást tartok. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ez nagyon jó. (Derültség.) Ez a quótához nagyon hozzáülik és szeretném is, ha az igazságügyminiszter ur, mMel hozzá szól, válaszolna is rá. (Olvassa): »A főhadnagy és végrehajtó. Ex-lex a szegedi huszárkaszárnyában. Rendkívül eredeti dolog esett meg tegnap délelőtt a szegedi honvédhuszár-kaszárnyábau. A történet egy peres ügymájus 18-án, hétfőn. 4? bői indul ki. A fordulópont egy szándékolt foglalás, a következmény pedig egy sürgős felterjesztés, a melyet a törvényszéki elnök intézett az igazságügyminiszterhez. (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Az érdekes esetről tudósítónk a következőkben számol be: Egy szegedi tiszt ellen valami követelés miatt per van folyamatban. Minthogy az ítélet jogerőre emelkedett, a felperes kérésére Szebeszta Vilmos, bírósági végrehajtó foglalást akart foganatosítani, még pedig szombaton délelőtt« . . . B. Solymossy Ödön: Tizenegy órakor! Gabányi Miklós: »A végrehajtó a szokásos kisérettel megjelent a honvédhuszárkaszárnyában s a mint azt a forma megkívánja, jelentkezett a kaszárnyaügyeletes tisztnél s engedélyt kért a foglalás teljesítésére. Az természetesen minden ellenvetés nélkül megadta az engedélyt. Erre kíséretével együtt az istálló felé tartott, mert ott volt a lefoglalásra kiszemelt paripa, A mint az udvaron haladnak, szemközt jön egy huszárfőhadnagy s azt kérdi a végrehajtóéktól: »Mit akarnak itt?« »En bírósági végrehajtó vagyok«, felelte Szebeszta, »s ha a főhadnagy ur érdeklődik jövetelünk czélja iránt, szívesen fölvilágosítom.« A főhadnagy, a ki igen udvarias, rokonszenves ember, odament erre a végrehajtóhoz és bemutatkozva neki, ismételte a kérdést. Szebeszta elmondta jövetele czélját: hogy foglalni akar. »Na abból nem lesz semmi!« válaszolt a főhadnagy. »Most ex-lex van; semmiféle foglalást itt nem engedünk meg.« A végrehajtó meg akarta győzni a főhadnagyot, hogy jogosan akarja teljesíteni kötelességét, hogy az ex-lex foglalási, árverési tilalma csak az adóügyekre vonatkozik, de a főhadnagy állhatatosan megmaradt a kijelentése mellett, »Száz szónak is egy a vége, tessék majd az ex-lex után jönni!« Azt mondta a főhadnagy neki! A végrehajtó most ezt a kérdést tette fel: »S ha mégis foglalni akarnánk, mi történnék akkor ?« »Akkor karhatalommal lépnénk fel ön ellen«, felelt a főhadnagy. E katonás kijelentésre Szebeszta — mit volt mit tennie — elhagyta a kaszárnyát s az iratokat az esetről szóló jelentés kapcsán visszaterjesztette a bírósághoz. A bíróság az ügyről azonnal jelentést tett Hamza Géza törvényszéki elnöknek, a ki viszont sürgős felterjesztéssel fordult Plósz Sándor igazságügyminiszterhez, hogy a bíróságnak adjon elégtételt s a honvédelmi miniszter segítségével a jognak és törvénynek nyisson utat a kaszárnyába is.« Hát én is kíváncsi vagyok arra, hogy szabad-e az ex-lex alatt magánkövetelésre foglalást eszközölni ? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Szünetet kérünk!) Én kérek tiz perez szünetet, melegem van nagyon, mert nem vagyok olyan ember, mint az ex-lexes miniszterelnök ur, ki, mikor szóhoz jut, mint a múltkor is, háromnegyed tizenegytől beszél egynegyed háromig, de öt perczei sem