Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-273

48 275. országos ülés 1903 május 18-án, hétfőn. engedett, hogy az ember legalább gondolkodjék az ő obstrukcziós beszédéről. Kérek ennélfogva öt perez szünetet! Elnök: MMel a képviselő ur szünetet kMan, öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Gabányi képviselő urat, folytassa beszédét. Gabányi Miklós: T. képviselőház! Most a quótabizottság megválasztása, tagjainak kikül­detése van szőnyegen, annak a kérdésnek eldön­tése czéljából, hogy mMel járuljon Magyaror­szág a közös kiadásokhoz. Mi közös nálunk Magyarországon Ausztriával? Csak a hon­védelem és a külügy. Az a különös, hogy mi aránylag olyan quótával járulunk a hadsereg­hez, mint Ausztria, 55 millióval körülbelül, s a katonaság azért mégsem közös, hanem osztrák. (Igaz! ügy van! a szélsobalóldalon.) Ha ily rengeteg költséggel járulunk a kiadásokhoz, ak­kor a katonaságnak legalább a quóta arányá­ban kellene magyarnak lennie. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Most, mikor besorozzák azt a legénységet — magamon tapasztaltam — német szavakat kell tanulnia; a fegyvert széjjelszedik, német neve van minden legkisebb darabnak. A magyar fiút ^ungarischer Kossuth-Hundnak« nevezik. Tessék magyar nemzeti önálló had­sereget felállítani; tessék a magyar tiszteket a magyar ezredekhez beosztani és ne a német és polyák tisztek oktassák a legénységet, kik a nyelvét sem értik. Hogy jön hozzá az a deb­reczeni fiu, hogy németül tanuljon? Ha pedig nem tud németül, tizedes, káplár sem lehet soha belőle; tehát 70—80 embernek három­négy tiszt miatt németül kell tanulnia, a helyett, hogy a tiszt tanulná meg a legénység nyelvét. Ne tessék fekete-sárga zászló alatt szolgáltatni azt a magyar fiút, hanem a nemzetiszínű zászlót hozzák be; ideje volna, rég tanulmá­nyozzák. A helyett, hogy németül tanuljon az a legény, hogy fekete-sárga, zászló alatt szol­gáljon, hogy Ungarischer Hundnak nevezzék, kínozzák, gyötörjék, legalább a quóta arányá­ban legyen magyar a hadsereg, akkor szMeseb­ben járulna hozzá az ország a költségekhez. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ilyen szellemű katonasággal, ha esetleg háború volna, nem fogunk győzni. Nagy különbség az, ha a tiszt azt mondja: »előre fiuk!« s az megy a nem­zeti lobogó alatt, mint ha azt mondja: »Vor wärts, Ungarischer Hund!« Legkívánatosabb volna az önálló magyar nemzeti hadsereg. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Azután ne tanulmányozzák évek során át a kétéves katonai szolgálat kérdését. Itt megint azt mondják, hogy nagyobb létszám kell a két­éves szolgálat mellett. Mi szükség van arra a rengeteg katonaságra? Semmi dolga a föld ke­rekségén, parádézik és tele vannak a vendéglők és a kávéházak tisztekkel. Kedden lesz megint egy czifra katonai parádé, olyan lesz, mint a dunai ünnepély; a Gotterhalte hangjai mellett fognak exerczirozni, hogy csak bosszantsák a magyart. Miért nem húznak nekik magyar nó­tákat ? Van nekünk Himnuszunk, azt játszsza a katonaság ! A kMándorlottak közt azért van annyi sok katonaköteles, mert félnek előre a katonaságtól, mert elmondják nekik azok, a kik azelőtt vol­tak már katonák, hogy tudd meg, ha besoroz­nak, igy kell neked németül beszélni tanulni, tudni, nem érted, mit rendelnek, mit parancsol­nak s azért agjba-főbe vernek, büntetnek, mennyit fogsz szenvedni, mennyit leszesz ki­kötve és kurtavasba verve. A kikötést, ezt a legcsunyább büntetést a katonaságnál, már mióta tanulmányozzák! Már 1868-ban a XLI. t.-cz. eltörölte, de azért még most is létezik, azt mondja most is a honvédelmi miniszter ur, hogy tanulmányozza, hogy el lehet-e törölni vagy nem. Förster Oltó: Te nem voltál kikötve ? (Derültség.) Gabányi Miklós: Ha már egyszer törvényben volt kimondva annak eltörlése, azt rögtön el kellett volna törölni. Már az osztrák delegáczió is elhatározta két év előtt s most is annak el­törlését, de a mi honvédelmi miniszterünk min­dig egyszerűen csak azt feleli, hogy tanulmá­nyozom, aztán majd lesz belőle valami. Már most az Amerikába való kMándor­lásra nézve még van egy kis felolvasni valóm, hogy méltóztassanak látni, hogy a magyar em­ber nem jó kedvében, nem azért megy oda, hogy több pénzt kereshessen, hanem azért, mert sok az adó, túl van terhelve a quótával, a ka­toni kiadásokkal, mindenféle közösügyes kiadá­sokkal annyira, hogy szinte képtelen már el­viselni, hogy némely helyen már nincsen a sze­gény népnek betevő falatja. Itt van mindjárt egy élő példa, egy amerikai levél, a melyet egy kMándorolt fiatal ember irt. (Olvassa): »Egy amerikai levél. Egy amerikai levelet van szerencsém a t. szerkesztő ur becses lapjá­nak beküldeni. Egy itt, az uradalom gépészénél la.kott gépész irta volt főnökének. Érdekes az, hogy ittlétekor a templomot kerülte és most levelét ezzel kezdi: » Dicsértessék az Ur Jézus mindörökké.« Kelt levelem 1903 április 21-én. Én hála Istennek egészséges vagyok és szeren­csésen megérkeztem ebbe az Amerikába.« Egy­szerű ember, hát igy ir (olvassa): »Tudósítom arról, hogy a föld alatt dolgozok, a napot csak vasárnap látom. A lámpa a fejem tetejére van kötve ez az én napom« — mert bányában dol­gozik valahol — »a szenet robbantjuk és szalad­nunk kell, hogy a kövek agyon ne üssenek. Fizetésünk, a hogy dolgozunk, de kevesebbet öt forintnál ritkán kapunk, de sokat kell szenvedni

Next

/
Thumbnails
Contents