Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-272
3?á országos ülés 1903 tétben a kormány végrehajtási intézkedéseket nem tett, a minek én a magam részéről az okát abban találom, hogy az a negyvennyolczas szám és azok a negyvennyolczas eszmék még mindig oly veszedelmeseknek tartatnak, hogy azokat a katonaság előtt hangoztatni egyáltalán nem lehet; és mert abban a véleményben van az intézőség, hogy az országos törvények a katonaságra nézve hatálylyal nem bírnak. Nem veszem tudomásul a feleletet. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a házat, tudomásul veszi-e a honvédelmi miniszter urnak Szalay Károly képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A kik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség tudomásul vette a választ. Következik Sebess Dénes képviselő ur interpellácziója a kezdi választókerületben a választópolgárok üldözése tárgyában a belügyminiszterhez. Sebess Dénes: T. képviselőház! A kezdi kerületben áprüis 7-én megtartott képviselőválasztás előzményeMel foglalkozni nem akarok. Tény az, hogy e képviselőválasztás eredménye a függetlenségi párt jelöltjének nagy többséggel történt megválasztása volt. Széll Kálmán miniszterelnök: Hol volt az? Sebess Dénes: A kezdi kerületben! Bartha Miklós: Polónyi Géza választása! Sebess Dénes: Lesz alkalmam majd az egyes miniszteri tárczák költségvetésének tárgyalása alkalmával — hiszen gondolom, hogy a házban a normális tárgyalások majd csak helyre fognak állani — az ott tapasztalt különböző körülményekkel s az ott, a kerületben képviselőtársaim által is tapasztaltakkal foglalkozni. E helyütt csak azt akarom megjegyezni, hogy, noha a t. belügyminiszter ur az ő annyiszor emlegetett jog, törvény és igazság elméletét a nemzet elé bocsátotta, ezen képviselőválasztás előzményeiül a legszemérmetlenebb vesztegetések és a legvakmerőbb hatósági atroczitások szerepelnek. Vesztegettek ott leplezetlenül, nyiltan, községenkint hatósági közegek; erőszakoskodtak ott közigazgatási közegek, szolgabirák csendőrkiséret mellett jártak falunkint, betiltottak ott minden gyűlést; este nyolcz óra után nem volt szabad a polgároknak az utczán járni, ellenben a szolgabiráknak, a falusi bíráknak és jegyzőknek szabad volt este nyolcz óra után is két-három csendőr fedezete alatt házról-házra járva vesztegetni. Szabad volt a községi jegyzőnek is pártgyülést összehívni, a mint az itt bemutatott meghívó is igazolja, a melyet a belügyminiszter urnak rendelkezésére vagyok hajlandó bocsátani, a mely szerint bizonyos Incze Balázs nevű nyujtódi jegyző maga hMja össze a kerület szabadelvű pártjának tagjait a »Millennium« vendéglőben tartandó értekezletre és figyelmeztet arra, május 16-án, szombaton. H9 Í hogy ezt a párt minden tagjával ismertetni kell, hogy az értekezletre mentül számosabban jelenjenek meg. Szóval ott abszolúte a legkisebb vonatkozásban sem vették figyelembe a belügyminiszter urnak igen szép teóriáit. Mondom, ezek voltak a választás előzményei. Tény az, hogy a választás a függetlenségi párt diadalával végződött. Most azonban, t. képviselőház, ütött a boszunak az órája. A közigazgatás a legnagyobb erővel és a legnagyobb erőszakoskodással vetette magát rá a választó közönségre. Napról-napra 50—60 ember idéztetik meg a szolgabírósághoz azóta, a mióta a választás megtörtént, behívják őket különböző czimeken, hiszen a közigazgatási kihágási törvény erre elegendő módot és alkalmat ad, beidézik őket mindenféle közcsend elleni, közrendészeti, utrendészeti és más kihágások czimén s 50—100—150 írttal büntetik őket meg és a legtöbbször elmakacsolják őket. Bartha Miklós: Ez utálatos! Széll Kálmán miniszterelnök: Ha igaz! Sebess Dénes: Lesz alkalma a t, belügyminiszter urnak szavaim valóságáról meggyőződni. Én nem is akartam interpelláczió alakjában hozni ezt a t. ház elé, azért is előzetesen a szabadelvű pártnak egyik három székmegyei tagjával beszéltem. Felkértem őt, legyen szíves, interveniáljon, járjon közre a megyénél és nagy befolyásával hasson oda, hogy azok az atroczitások szűnjenek meg és ne legyek kénytelen a házhoz fordulni. O megígérte ezt a közbenjárást, közbe is lépett, de abszolúte nem lett semmi foganata. Épugy nem vették figyelembe az ő interveniálását, mint a belügyminiszter ur intézkedéseit a vidéken. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hát én ettől az interpellácziótól sem várok sok eredményt, mert tapasztaltam és láttam, hogy a belügyminiszter ur szándékai lehetnek — és hiszem is, hogy azok — tiszták és hogy ő azokat tényleg komolyan is veszi, azonban künn a vidéken erre nem adnak semmit, azt komolyan sehol se veszik. Higyje el ezt a belügyminiszter ur nekem, e párt legigénytelenebb tagjának, hogy sehol a vidéken, különösen ott lent Erdélyben, intézkedéseit tekintetbe nem veszik. Jnterpellácziómat előterjesztem azért, hogy ezzel legalább egy pillanatig megszűnjék az a közigazgatási dühöngés, a mely pártunk hMeit, a kik exponálták magukat e pártért, formális üldözésnek teszi ki. Különben lesz alkalma pártunknak mint pártnak is foglalkozni e visszaélésekkel; én addig is ezt az interpellácziót vagyok bátor a t. belügyminiszter ur elé terjeszteni és kérem, kegyeskedjék azt komolyan venni és kegyeskedjék intézkedni. Interpelläcziőm a következő (olvassa): Van-e tudomása a miniszter urnak, hogy a háromszék-kézdi választókerületben a választópolgárok a legnagyobb üldözésnek vannak kitéve a közigazgatási hatóságok részéről? Szándékozik-e intézkedni? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)
