Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-291

410 291. országos ülés 1903 június 13-án, szombaton. melyet ez a párt sohasem-mulasztott el. Miről van t. i. szó? Itt megtörtént a szavazás elrendelése és a szavazás foganatosittatott is. (TJgy van! a szélsobalóldalon.) Minden jogászi és közjogászi törvény szerint a világon, ha kétségessé válik az az eredmény, hogy vájjon a felállottak voltak-e többen, vagy az ülve maradottak, (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) ez a kétség nem vonatkozhatik másra, mint a jelenlevőkre. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Konstatálom azt, hogy évtizedek óta egy praxis nőtte ki magát, (Zaj. Elnök csenget.) mely az elnök ur mellett szól. Az ily dolgok a múlt országgyűlésen is számtalanszor előfordultak, de mindig tiltakoztunk ellene. (Egy hang jobbfelöl: Soha! Zaj. Elnök csenget.) A házszabályok raczionális értelmét az elnök ur kezeli és tőle függ, miképen hajtja végre azokat. Ha én házelnök volnék, mint a hogy nem leszek az, (Derültség a jobboldalon. Elnök csenget.) a magam részéről lehetetlennek tartanám azt, hogy egy már foganatosított szavazás eredményéhez hozzászámítsak olyan tényezőket, a melyek a szavazás tényének időpontja alkalmával jelen nem voltak. Ez az, a mi lehetetlenség. Már most kétségtelen dolog, hogy erre jogunk és módunk nincsen; a t. elnök urnak nincsen alkalma és módja és a házszabályok neki arra hatalmat nem adnak, hogy eltiltsa a képviselőket, hogy bejöjjenek. (Igaz! TJgy van ! jobbfelöl.) Ez tényleg igy van. Miután ez a kérdés számtalanszor merült fel és miután a parlamentarizmus erkölcsi értékét és tekintélyét veszélyezteti az, hogy olyanok szavazata is figyelembe vétessék a szavazás tényének konstatálásänál, a kik jelen sem voltak, a többségnek feladata ilyen dolgokat mellőzni; mert a parlamentarizmus értékét és tiszteletreméltóságát elsősorban a többség van hivatva megőrizni. Ezeket tartottam kötelességemnek elmondani. (Helyeslés a szélsobalóldalon. Mozgás jobbfelöl.) Elnök: Szentiványi képviselő ur kivan szólani ! (Nagy zaj.) Szentiványi Árpád: Méltóztassanak megengedni, azért kívánok felszólalni, hogy a dolog praktikumánál fogva bebizonyítsam Polónyi képviselő urnak azt, hogy imént előadott állítása meg nem áll. (Halljuk! Halljuk!) Tegyük fel, hogy most szavazás történt, és a megszámlálás alkalmával kisült, hogy nem vagyunk százan. Mi történik? (Felkiáltások: Újra szavazunk!) Be van tehát bizonyítva ezzel az, hogy azok is szavazhatnak, a kik itt jelen nem voltak. (Zaj és ellenmondások a szélsobalóldalon. Helyeslés jobbfelöl.) Én tehát Polónyi képviselő urnak magyarázatát el nem fogadom, mert ez volt a gyakorlat 1867 óta. (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj és ellenmondás a szélsobalóldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő ' urak. Ivánka Oszkár képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Ivánka Oszkár: Személyes kérdésben kérek szót! (Zaj.) Polónyi Géza t. képviselő ur ismételten ugy aposztrofált engem előbbi felszólalásában, mint régi jó barátját. (Felkiáltások a szélsobalóldalon: Nem azt mondta! Szövetséges társát!) Én igy hallottam. Csak azért szólalok fel, mert ő most nem definiálta a barátság fogalmát és én abban a nézetben vagyok, hogy ugy ebben az esetben, mint igen sok más esetben, ha ezt a definicziót meg kellene állapítani, ez a definiczió nem volna egészen komplet. (Nagy zaj.) Polónyi Géza: T. ház! Éu szeretném, ha a személyes kérdésnek motiválása előtt szakértő bizottságot hallgatnánk meg az iránt, hogy mit mondott a t. képviselőtársam, mert lehetetlen volt őt megérteni. Nem tudom, az volt-e a czélja, hogy tiltakozzék az ellen, hogy a barátság szót használtam; mert ezt máskép szokás tenni. Nekem különben nem volt szándékom ezzel dicsekedni, (Derültség a szélsobalóldalon.) csak mint tényt mondottam. En nem a barátság szóra fektettem a súlyt, hanem arra, hogy szövetséges társam volt egykor a t. képviselő ur és volt valamennyiünknek, ezt mondottam azért, mert tartozom azzal az illendőség szempontjából, hogy régi szövetséges társaink óhajtását, a mennyiben tőlem telik, teljesíteni iparkodjam. Ezt mondottam, ezt állítom és azt hiszem, hogy kifogása ez ellen a képviselő urnak sem lehet. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Ivánka Oszkár: Igy nem. Polónyi Géza: Ezt kérem tudomásul venni. Elnök: Kossuth Eerencz képviselő ur kivan szólani. Kossuth Ferencz: T. ház ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! szélsobalóldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Kossuth Ferencz: Engedje meg a t. ház, hogy csak pár szóval reflektáljak azokra, a mik történtek. Erről az oldalról egy székely képviselő felszólalt {Mozgás a jobboldalon.) a székelyek érdekében egy oly kérdésre vonatkozólag, a mely nem pártkérdés. A Székelyföldön pusztító tagosítás ügyét hozta ide az országgyűlés elé egy oly vonatkozásban, a melynek igazságát senki sem vonja kétségbe, maga az igen t. igazságügyminiszter ur sem. Megvallom, hogy a háznak ez az oldala és az én csekélységem is, megütköztünk azon a tényen, hogy a mikor ilyen fontos és a székelység létérdekét érdeklő kérdést itt e házban oly higgadtan és tárgyilagosan adnak elő és világítanak meg, mint a hogy ezt Sebess Dénes képviselőtársam tette, hogy akkor a t. túloldalon alig egynéhányan — nem számláltam meg, hányan — voltak jelen. (Felkiáltások a szélsobalóldalon: Hárman!) Azt hiszem, hogy tényleg csak három vagy négy kormánypárti képviselő hallgatta meg Sebess előadását. (Felkiáltások a baloldalon '• Nyolczan