Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-291

291. országos ülés 1903 június 13-án, szombaton. 411 voltak! Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Dehogy!) Mégis, mikor a kérdés feltétetett, ós t. képviselőtársaim felhivattak véleményük nyilvánítására, ők azonnal Sebess Dénes képviselő ur indítványának a visszavetését kívánták, a nélkül, hogy ennek az indítványnak a szövegét, vagy czélját, vagy irányát, sőt egyetlen mondatát ismerték volna. Nem vonom kétségbe, hogy mindegyikünknek lehetnek már előre megalkotott véleményei, bizonyos kérdésekre vonatkozólag; de azt már nem ismerem el, hogy bármelyikünkben lenne oly látnoki erő, hogy kitalálhatná azt, hogy mi van olyan indítványban, a melyet nem olvasott, nem hallott, és a milyenről senkitől előzetes értesítést nem nyerhetett. És minthogy azok közé tartozom, a kik csekély tehetségem szerint iparkodom előmozdítani azt, hogy a magyar képviselőház fentartsa tekintélyét (Hulljuk! a jobboldalon.) és megóvja komolyságát, a melyet ! csorbít az, ha oly ügyben szavaz, a melyről elő- \ zetes tudomása annyira nem volt, hogy magát a -szavazás tárgyát sem ismerhette, nekem is \ rosszul esett, hogy a t. túloldal egy oly kérdés felett szavazott, a mely kérdésnek egész megvitatása alatt nem volt jelen, az érveket nem j hallotta és nem ismerte. (Mozgás a jobboldalon.) \ Ivorális kényszert éreztem tehát mint pártve- ; zér, hogy ezeket itt tiszteletteljesen előadjam, J (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) annál is I inkább, mert a vita eltereltetett a helyes irány- I tói, holott egy ily rendkívül fontos nemzeti ügyet egy házszabályvitába belefulasztani nem szabad. Ez ellen akartam tiltakozni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.), Széll Kálmán miniszterelnök: T képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem szándékoztam ehhez a házszabályvitához hozzászólani, mert megvallom őszintén, hogy én is akadályozva voltam és nem lehettem jelen. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Barabás Béla: Az egészen más ! Papp Elek: Nem is szavazott. Széll Kálmán miniszterelnök: Jó, jó, de hall- j gassák meg, mit akartam mondani. Akadályozva voltam, hogy jelen lehessek akkor, a mikor Sebess Dénes t. képviselőtársam a maga indítványát megokolta, mert engem valóban hivatalos ügyek szólítottak abba a szobába, a hol nem tétlenül társalogtam, de dol- j goztam. (Helyeslés.) Én a szavazási kérdéshez nem szólok, de egyet, mint e háznak egyik legrégibb tagja kijelentek, — alig vagyunk már egynéhányan — kijelentem azt, hogy nem ismerek esetet arra, hogy valaha kontrovertáltatott volna, hogy képviselők, a kik bármily okból nincsenek benn, vagy nem lehetnek benn a teremben és a szavazás folyama alatt beérkeznek, szavazási joguktól megfosztassanak. (Zaj a szélsobaloldaIon.) Azt nem is tudnám elfogadni soha, semmi körülmények közt, hogy képviselőnek, bármily ! oldalhoz tartozzék, az a joga kétségbevonassék, hogy mindaddig, mig a szavazás proczesszusa el nem telt, szavazási jogával élhessen. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Csak azt akartam konstatálni, hogy 1861 j óta, mióta általában házszabályok mellett tanácskozik a magyar törvényhozás és mióta házszabályai vannak, a szavazási joga minden képviselőnek ekkép lett respektálva és ekkép gyakorolta tik. Nem is ehhez akartam szólni, de miután már felszólaltam, ezt a tényt akartam konstatálni, csak ahhoz akartam szólni, a mit Kossuth Ferencz t. képviselőtársam az imént mondott. Ha valaki azt állítja — és ebben egy súlyos vád van a többségre és tartozom a többségnevében erre válaszolni — hogy egy nagy nemzeti ügyet akarunk mi, akár házszabály vitában, akár márkép elbuktatni, vagy azt nem oly fontossággal és nem azzal a jelentőséggel tárgyalni, a melylyel az bir, akkor ki kell jelentenem, hogy ez nem igy van. Én emlékeztetem a t. házat, hogy mit mondott Plósz igazságügyminiszter ur. Ha Plósz igazságügyminiszter ur a felvetett eszmék ellenében ugy foglalt volna állást, hogy a kormány elutasítja magától és elodázza, hogy a székelyek tagositási és urbérrendezési kérdésével foglalkozzék, ha ugy foglalt volna a kormány állást, hogy ezzel a kérdéssel nem akar foglalkozni, ezt a kérdést nem tartja elég fontosnak arra, hogy megfontolás, esetleg törvényhozási intézkedés tárgyává tegye, akkor a t. képviselő urnak talán igaza volna; de miután azt mindenki tudta, a ki csak egy szót hallott Plósz igazságügyi miniszter úrtól, — mert hiszen informálva volt e kérdésről, miután ennek anteczedencziái voltak, — hogy a kormány e kérdésben egyetért mindenkivel, aki a székelyeknek ezen gazdasági kérdését felhozza, (Zaj.) tehát mindenki tudta, a ki nem is volt jelen e házban, hogy Plósz igazságügyminiszter ur nem fog ezen kérdésben ellentétes álláspontot elfoglalni, hanem épen azt fogja motiválni, hogy nem is szükséges most ezen kérdést itt tanulmány tárgyává tenni egy külön indítvány folytán, hanem foglalkozik vele a kormány és törvényjavaslatban akarja megoldani a kérdést: ezért nem lehet ezen tényállás mellett azt mondani, hogy a többség ezen kérdést bármiképen érvényteleniteni, vagy elbuktatni akarná. {Helyeslés a jobbaldalon.) Emlékeztetem a t, házat, talán Plósz miniszter ur ki is jelentette, hogy ezt a kérdést Sebess képviselő ur előtt Molnár Józsiás megboldogult képviselőtársunk . . . (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Eredmény nélkül!) nem eredmény nélkül kezelte és tárgyalta, és kezelte és tárgyalta nemcsak ebben a házban, hanem tárgyalta velem, az igazságügyi és a földmivelésügyi miniszter urakkal együtt ismételt tanácskozásokon, és hogy azon tanácskozásokban mi meg52*