Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-291
291. országos ülés 1903 június 13-án, szombaton. 403 divatba, t. i. a végrehajtási törvény intézkedése kapcsán a társulattulajdonos adóssága fejében az egész birtokot elárvereztetik. Szóval ilyenek ott a birtokállapotok; a jogrend meg van támadva, s ezen állapotokon sürgó'sen segíteni kell, és pedig azért, mert már sokszor lett hangoztatva minden oldalról, hogy ott a kisbirtokosok hiteligényeinek kérdése sürgó's megoldásra vár. (Halljuk l Halljuk! a szélsöbaloldalon.) De hogyan képzelhető el, hogy a hitelviszonyok rendeztessenek ilyen birtokállapotok mellett? (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Hiszen ez abszolúte lehetetlen és ott nem találkozik pénzintézet, — józan közgazdasági elvek mellett lehetetlen is, hogy találkozzék — a mely kölcsönt, hitelt nyújtana ilyen birtokosoknak, ä kik nem képesek reálbiztositékot adni nekik, mert a telekkönyvek teljesen rendezetlenek. Ennek a következménye azután mint Thaly Ferencz t. képviselőtársam mondja, hogy teljesen és kizárólag a községi viczinális uzsorások markában van az a nép, a kik 12—15—16—20 °/ 0-os kamattal dolgoznak. Ez ott mindennapi dolog, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert hiszen az az uzsorás is, a bizonytalan gazdasági állapotok mellett nagyobb lévén a koczkázat, igyekszik pénzét jó nagy kamatra kiadni. Polónyi Géza: Sürgősen kell segíteni ezen az állapoton! Sebess Dénes: Ezen szempontból sürgősen kell intézkedni. Pap Zoltán: A katonai javaslatok tárgyalásának félbeszakításával! Sebess Dénes: Kovásznáról e napokban érkezett a hír, hogy ott, a hol, a mint a kezemben levő újság mondja (olvassa): »a kovásznai járásbíróság 20.000 székelynek egyetlen első fóruma, és ezt a bíróságot a közelebbi időben teljesen leszerelték: segéd- és kezelő személyzetétől teljesen megfosztották. Elvitték egyszerre az aljegyzőt és joggyakornokot, daczára a rohamosan növekedett ügyforgalomnak és nincs egyetlen másoló személyzete sem. Ennélfog beadványok eredményét hiába várja a jogkereső közönség, mert ha segédszemélyzet hiján a tárgyalásokkal és hosszabb telekkönyvi átalakítási kiszállásokkal elfoglalt bírók rá is érnek néha végzéseket fogalmazni, ezeket nincs, a ki leírja, és sohasem fognak a felek kezébe jutni. Az ügyvédek eddig azt tették, hogy saját Írnokaikkal íratták le végzéseiket, — de mit tegyen a szegény nép, a mely a hivatalosan kiadandó telekkönyvi másolatokat sem kaphatja meg, melyek nélkül fölveendő jelzálogkölcsöneihez nem juthat, adósságait nem fizetheti, és tönkremegy. Az igazságügyminiszter sürgős segítségére van tehát itt szükség, mert itt fontos székely közgazdasági érdekek forognak koczkán : ennek a járásnak 8 — 10 községe tagositatlan, 40—50.000 hold mezei és 100.000 holdon feliili erdei birtok vár telekkönyvi átalakításra; mert a mig ez meg nem lesz, nem lehet az adásvételeket, és egyéb telekkönyvi jogokat nyilvánkönyvekbe juttatni.« Ez ma mind meg van akadva. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jellemző! Csodálatos!) Én, t. ház, tökéletesen meg vagyok elégedve azzal, hogy a t. igazságügyminiszter ur érdeklődésére méltatja felszólalásomat; meg vagyok ezzel elégedve, s ezért köszönetet mondok neki; hanem a t. többség nem igen mutatja azt az érdeklődést, a mit ez a kérdés méltán megvárhatna. (Mozgás a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Hiszen csak magyarokról van szó! Sebess Dénes: Én tehát a t. igazságügyminiszter ur érdeklődésében biztosítását látom a kérdés megoldásának. Hiszen a t. igazságügyminiszter ur, a ki humánus érzületéről ismeretes és a jogászkarnak, nemcsak a magyar jogászi karnak, de az európai jogászkaniak is dicsősége, ez az igazságügyminiszter, a ki ilyen igazi jogtudománynyal és készültséggel van megáldva, lehetetlen, hogy abszurdumnak ne tartsa azt, hogy ilyen káros, hibás és végzetes törvények, mikor konstatálva van, hogy azok hibásak, károsak és végzetesek, ma is végrehajtassanak és illetve ezen törvények alapján foganatosíttassanak tagosítások és arányosítások. Továbbmegyek. A székelykérdés, különösen a kisbirtokosok érdekei számára sikerült biztosítani Darányi Ignácz, t. földmivelósügyi miniszter urnak az érdeklődését; sikerült biztosítani Széll Kálmán t. miniszterelnök urnak az érdeklődését is, a ki foglalkozott ezzel a kérdéssel és nyugodt lelkiismerettel mondhatom, alaposan ismeri a helyzetet. De maga Fejérváry Géza t. honvédelmi miniszter ur is, igaz, hogy katonai szempontból, belátta a kérdésnek fontosságát és most, mikor hatalmas politikai tényezők ismerik a veszélyt és ismerik és tudják azt, hogy kötelesség segíteni, most tehát, ha a segítség be nem következik, akkor természetes dolog, hogy a pártpolitikának zavaros hullámai átcsaphatnak ezen a tulajdonképen a pártpolitika küzdelmeinek tárgyát nem is képező kérdésen és ezt a szegény, tudatlan, elhagyott népet már-már a t. túloldal és mi sem fogjuk többé vezethetni, hanem ott a rendezetlen birtokállapotok és jogviszonyoknak következményeiképen oly társadalmi züllöttség állhat be, a mit, ha a magyar fajt és a magyar fajnak hegemóniáját biztosítani akarjuk ez országban, és az ország minden részében, egyikünk sem kívánhat. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én kérem a t. igazságügyminiszter urat, szíveskedjék ezen kérdésen ugy, a hogy lehet, segíteni. Indítványom nagyon szerény határok között mozog. Kérhettem volna többet; de nem akartam olyant kérni, a minek a teljesítése lehetetlen. Indítványomnak lényege, magva tulajdonképen az, hogy egy hibás, lehetetlen törvénynek a végrehajtásához akkor, a mikor a jogászvilág és a szaktanácskozmány is foglalkozott és ugy hallottam, hogy már az illetékes 51*
