Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-291

404 291. országos ülés 1903 június 13-án, szombaton. tényező, a törvényhozás is foglalkozhatik ezen t örvényeknek a módosításával, a tervezetek készen vannak, a hibák talán ki vannak köszörülve, nem ismerem e tervezetet, — a mikor talán ez a törvényjavaslat jó, megfelelő lesz a mi vidékünkre — akkor ne ragaszkodjunk, mert ragaszkodni e hibás, káros, vészes törvény végrehajtásához, ez, t. képviselőház, nem volna politikus és nem humánus eljárás. (Igaz! ZJgyvan! a szélsöbalóldalon.) Ennélfogva ajánlom a t. igazságügyminiszter ur figyelmébe ezeket a kérdéseket, a melyeket csak nagyjában és egyes részleteiben voltam bátor felvetni; kegyeskedjék velők foglalkozni és kegyeskedjék ugy, a mint jogászi tudásától és jó szivétől — mert erre appellálok, mert hisz ott vagyunk már — megvárhatjuk. Ismételten kérem, kegyeskedjék ezekkel foglalkozni. Ezeket voltam bátor felhozoi. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőhaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az igazságügyminiszter ur kivan szólani. Plósz Sándor igazságiigyminiszter: T. kép viselőház! (Halljuk ! Halljuk!) A kormány általában és én és a földmüvelésügyi miniszter ur különösen ismerjük a bajokat, a melyek a birtokrendezési és tagositási törvények végrehajtása körül általában, különösen a Székelyföldön mutatkoznak. Sokszor hangoztattak ezek a bajok itt a házban, különösen boldogult Molnár Józsiás képviselő ur szólalt fel többször ezekben az ügyekben. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Legutóbb is interpellácziót intézett a miniszterelnök úrhoz, és a miniszterelnök ur be is jelentette már a választ, ez azonban akkoriban elmaradt, mert Molnár Józsiás képviselő ur nem volt jelen az illető ülésben, időközben pedig meghalt, és igy el is maradt a válasz. A válaszban a t. miniszterelnök ur megnyugtató nyilatkozatokat tett volna: körülbelül azokat, a melyeket most nekem lesz szerencsém elmondani. (Halljuk ! Halljak!) Azok a bajok, a melyek — mondom — a birtokrendezés és tagosítás körül feltűnnek, arra indítottak bennünket, a földmüvelésügyi miniszter úrral egyetértőleg, hogy törvényjavaslatot készítsünk elő, a mely a Székelyföldön mutatkozó legégetőbb bajokat gyorsan orvosolja. Ez a törvénytervezet már egy szükebbkörü értekezleten tárgyaltatott, annak véleményéhez képest kiigazittatott, ás most abban a stádiumban vagyunk, hogy tágabb értekezletet fogunk összehívni, a melyre különösen a székelyföldi t. képviselő urakat szándékozunk meghívni, és a mely értekezleten majd megvitatjuk a tervezetet, hogy helyesek-e az általunk tervezett intézkedések és minők volnának még teendők. Ebben a stádiumban van az ügy és már legközelebb egybe fog hivatni az az értekezlet. A mi a t. képviselő ur által felhozottakat és a t. képviseiő ur indítványát illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy nem tartanám helyesnek, ha most az arányositási és tagositási ügyeket egyszerűen felfüggesztenők. Ez az intézkedés is csak törvényhozás utján lehetséges. (Igaz! Ugy van!) Mert vannak törvényeink, a melyek megszabják, hogy minő feltételek mellett lehet megindítani a tagositási és vannak törvényeink, a melyek megszabják, hogy az arányosítást hivatalból kell folyamatba tenni. Én tehát ezeket a törvényeket mindaddig, a mig a törvényhozás ellenkezőleg nem határoz, kénytelen vagyok végrehajtani. A törvényhozás igénybevételével pedig ugyanazon idő alatt, a mely alatt a törvényhozás ebben az értelemben határozhatna, a bajokat és hiányokat is orvosolhatnók. Különben is a mi a tagositási eljárást illeti, meg kell jegyeznem, hogy a tagosítás megakadályozása nem mindenütt volna helyes, ez a helyi viszonyoktól függ, mert tudomásom van arról, hogy a Székelyföldön és Erdélyben általában nem egy község épen a tagosítás keresztülvitele következtében virágzott fel. A baj inkább ott rejlik, hogy a tagosítás ott is elrendeltetik, a hol a helyi viszonyoknál fogva a tagosítás nem volna elrendelendő. A másik baj, a min szintén óhajtunk segíteni, az, hogy a már elrendelt tagosítás lassan folyik le, különösen költség hiányában. Nem akarok itt bővebben belebocsátkozni abba, hogy e részben már történt valami, a mennyiben van egy alap, a melybői a költségek előlegez tétnek, mert magam js ugy tudom, hogy ez az alap nem elegendő. És ezzel válaszoltam az indítvány második pontjára is. A mi a telekkönyveknek rendezetlenségét illeti, ez egy általános baj, melyen segíteni szintén feladatomnak tekintem. Ismeretes az is, hogy az átalakítások lassan történnek, az is ismeretes, hogy ennek két oka van, az egyik az, hogy a kataszteri felülvizsgálat bizonyos időt vesz igénybe, a másik pedig az, hogy a munkaerő nem ritkán hiányzik. Ebben az utóbbi irányban, a mi az én hatáskörömbe tartozik, már a jövő évi költségvetésben szándékozom segíteni az által, hogy az irnoki létszámot szaporítottam épen azzal a czélzattal, hogy az átalakító dijnokok előléptetésben részesülhessenek és pedig abban a szakban, a melyben működnek, hogy ne legyek kénytelen őket, a kik ott már betanultak, elvenni megszokott működésükből, hogy őket előmenetelükben meg ne akadályozzam. A mi igazgatási utón megtörténhetik, azt részemről megtenni szándékom, és e részben ezen ügyekben jártas és alkalmas bíráknak kinevezése által igyekeztem segíteni. Egyébiránt mindazok a bajok, a melyek ma fenforognak, azon az értekezleten megvitathatok lesznek és én épen ezért azt kérem a háztól, hogy ne méltóztassék ezen indítványt tárgyalásra kitűzni. (Zajos felkiáltások a szélsöbalóldalon: Miért ?)