Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-291

402 291. országos ülés 1903 június 13-án, szombaton. menni a káros tagosításba. Azt mondja ez a Perjéssy törvényszéki elnök ur (olvassa): »A tagositó mérnökök legnagyobb része olyan, mint a ki vagy nem ismeri, vagy nem tudja, vagy nem akarja ismerni kötelességét és nem akarja teljesíteni ugy, a kogy kellene. Á tagositó mérnökök színvonala emelendő, úgyszintén a helyettes és segéderők színvonala is. A helyettesekről az eljárási utasítás annyit mond, hogy bizonyos kvalifikáczióval biró egyének lehetnek. De ez nem elég, mert kell, hogy azon segédmunkások, a kiket a mérnökök alkalmaznak és a kik a felmérési munkálatokat teljesitik, kellőleg kvalifikált egyének legyenek. Tannak ezek között a segédek között faczér iparossegédek, elcsapott községi jegyzői Írnokok és hasonló kétes exisztencziáju egyének. Hogy ezek vigyék keresztül a mérnöki munkálatokat, az lehetetlen. Ebből következik az a keserű állapot, hogy miután ezeknek a segédeknek nincs mit veszteniök, egypár forintért egy kissé nagyobb darab földet hasítanak ki.« Ez a rendes dolog és ez következik abból, hogy a tagositási biró, daczára annak, hogy a kérdésnek ő a szakreferense, nem érti a kérdés műszaki részét, nem birja fölülbírálni a mérnökök műszaki munkálatait ós igy teljesen egy faczér, elcsapott segéd önkényére van bízva a községeknek a sorsa. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) El lehet képzelni ezek után, t. ház, micsoda állapotok állanak elő, ha valahol egy községben a tagosítás megengedhetőségének kérdése van napirendre.kitűzve. A község felzúdul, aggok, nők sirnak, férfiak dühöngenek, a tagositó bircra rálőnek, megtámadják, formális forradalom van, vérengzenek, csendőröket kirendelnek. Polónyi Géza: Felgyújtják az erdőket! Sebess Dénes: Hisz ilyen alkalomból interpelláltam is már egyszer e házban. Ha megengedték a tagosítást, ugy egymást érik a gyújtogatások, felbomlik a társadalom egész rendje, felbomlik a gazdasági rend. S ezt hívják jogállapot-rendezésnek, ezt nevezik a gazdasági érdekek javításának? Hiszen ez a legnagyobb abszurdum, ez anarchia. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Darányi Ferencz: A liberalizmus nevében! (Mozgás jobbfelöl.) A föld nem tűri a liberalizmust! Sebess Dénes: Néhai boldogult Molnár Józsiás intézett, ugy gondolom, a miniszterelnökhöz interpellácziót az Ozsdola községben elrendelt tagosítás megengedhetőségének kérdésében. Én ott voltam abban a községben. Ott ültem hosszasan, érintkeztem és értekeztem, mondhatni, minden számottevő emberrel. Érintkeztem nagyobb birtokossal is, és bizalmasan is; beszéltem a kisbirtokosokkal is, és nyugodt lelkiismerettel merem állítani, hogy egyetlenegy ember nincs ott, a ki azt a tagosítást kérné, mert tényleg olyanok a viszonyok, hogy van egy kis használható határrész és azután egy nagy közhely és igy ott a tagosítás józan felfogás szerint a község tönkretételét jelenti. Pedig az a község 3000 emberből áll. És mégis el lesz rendelve a tagosítás a régi rossz törvények alapján, mert a törvény igy intézkedik. Van ugyanis ott egy nagybirtokos, a ki nem is lakik abban a községben, mindig távol van, a ki a magánérdekét nézi, ez kérte a tagosítást és az a tagosítás a község legnagyobb romlására is, de keresztül lesz vive. Polónyi Géza: Egyszer már kivette a részét, most másodszor akarja! Sebess Dénes: Megdöbbentő állapot ez, t. képviselőház. A harmadik kérdés, a mely megoldásra és rendezésre vár a Székelyföldön, a telekkönyvek rendezése. (Halljiűc! Halljuk!) Rólunk, székelyekről azt tartják, — igy regéli a monda is, és történettudósok is vannak, a kik komolyan vitatják, s talán igaz is, — hogy Scythiából Jöttünk, és a hunoknak maradékai vagyunk. Én azt mondom, hogy ha most, 1500 esztendő múlva visszamennénk a Székelyföldről Scytkiába, ott határozottan rendezettebb birtokállapotokat találnánk, mint a minők a mieink. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Ezt nem élczképen mondom, hanem komolyan állítom, t. képviselőház, mert azt a rendetlenséget, a mely ott a telekkönyvek tekintetében uralkodik, jogállamban elképzelni sem lehet. Yannakközségek, pl. Osikmegyében Gyergyóremete, a hol tagosítást rendeltek el a szokott formák között, s a hol öt évig folyt is a tagosítás: akkor fedezték fel, hogy a négyezer telekkönyv közül 50 a helyes, (Mozgás a széísöbaloldalon.) azaz, négyezer telekkönyv közül csak 50 biztosítja a tulajdonosnak és a birtokosnak a tulajdonjoggal összekötött jogokat és előnyöket. (Mozgás a szélsőbaloldalon J 1871-ben vitték keresztül a helyszínelést, a mely teljesen rossz, bűnös és könnyelmű volt, és nem felelt meg a tényleges állapotnak. (Mozgás és zaj a széísöbaloldalon.) Adózástól tartottak akkor is a Székelyföldön, (Halljuk! Halljuk!) és sikerült azokat a kirendelt közegeket legnagyobb részükben megvesztegetni, hogy kisebb területeket vegyenek fel, sőt megtörtént az is, hogy egyáltalán fel sem vettek egyes területeket. Ismétlem, hogy a telekkönyvekkel ugy áll ott a dolog, hogy egyáltalában nem biztosítja a tulajdonjogokkal járó jogosítványokat. Megtörténik, hogy a legbékésebb gazdálkodó életet éli ott egy jámbor székely ; berendezi gazdaságát; van háza, jó kis szántója; esetleg adóssága sincs, és egy szép napon elárverezik a házát, birtokát, mert felfedezték, hogy egy harmadik, negyedik vagy ötödik gazda nevén van; a ki maga sem tudja, hogyan jutott hozzá, hogy továbbá azon a telken bankadósság van, a melyet nem törlesztettek, és a takarékpénztár elárverezteti a telket. Történnek ott színleges eladások, árve• relések azon a czimen, a mely a Felvidéken jött