Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-291
400 291. országos ülés 1903 június 13-án, szombaton. mely ezelőtt a nyárád-szeredai járás legvagyonosabb községe volt, — s ma alig teng. Azon birtokosai, kik ezelőtt legtekintélyesebb székelyeink voltak, most csaknem földhöz ragadt szegények és Madaras Péter, Soó Mihály, stb. stb. kezében van már az Amerikába szóló útlevél ; pedig, ha abból a pénzből, mely kivándorlásukra szükséges, csak 4 — 4 ökörbornyut rakhatnának fel a Székhavasra, az idegen föld eszükbe sem jutna. Itt segíteni kell és pedig azonnal. Itt sürgős a teendő, t. képviselőház, itt a legeltetési dijakat sürgősen ugy kell megállapítani, hogy annak a szegény népnek lehetővé tétessék, hogy az a közhavas, a mely századokon át tulajdonát képezte, a mely az övé volt. és a melyet saját vérével szerzett, hiszen határőr volt és védte hazáját ezer éven keresztül, hogy az hozzáférhetővé legyen téve ezen nyoIvorult nép számára. Micsoda tekintélyt fog ez adni a nép előtt a nemzeti állam eszméjének, hogyha maga az állam tör a nép romlására, mert ez ugy tűnik fel azelőtt a tudatlan egyszerű nép előtt! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mondom, t. képviselőház, ezeken az állapotokon sürgősen javítani kell. Az arányositási törvényt sürgősen módositani kell, még pedig szerény véleményem szerint legelső sorban sürgősen az iránt kell intézkedéseket tenni, hogy ez a bizonyos külön kihasitás törvényhozás utján szabályoztassék, és az csak az érdemleges tárgyalás befejezéséig történhessék meg legalább is, de semmi esetre sem az arányosítás befejezése után. Intézkedésnek kell történnie az iránt, hogy az 1871 : XLV. törvényczikk 3. és 4. §-ai ugy módosíttassanak, hogy azon birtokosok, a kik a községi és osztatlanul bírt fekvőségeknek használatában nem részesedtek, ne részesedjenek az arányosítás folytán sem. Az aranykulcs a birtok legyen, de sem erdő. sem legelő, sem eddig használatban nem volt helyek ne vétessenek alapul az aránykulcs megállapításánál, mindenesetre azonban a közlegelő a községeknek feltótlenül, imperative fenhagyandók. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház ! A másik kérdés, a melylyel foglalkoznom kell, a tagosítás kérdése. Itt a segítség még sokkal inkább lehető, mint az arányosítás. A tagosításoknál a legnagyobb rész a Székelyföldön még nincs keresztülvive, a tagosításnak r csak az előszele járja be egyik-másik községet. És így a tagositási törvény, a mely tudtommal revízió alatt van, a revízió befejezéséig végrehajtásában mindenesetre felfüggeszthető. Én, a ki (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) jogász ember vagyok, és felvilágosodott embernek tartom magam, abszurdumnak mondanám, ha valaki a tagosítás, mint intézmény ellen beszélne. Azonban szem előtt kell tartani, hogy a székely népnek különleges politikai feladatai vannak, a Székelyföld viszonyai annyira különlegesek, hogy természetesen különleges szempontok alapján kell, hogy mérlegeltessenek. Nem tartom érdektelennek felolvasni egy angol nemzetgazdának, Henry Fawcett, 1871-ben, tehát akkor, a mikor nálunk legjobban dtíltak a modern áramlatok s a mikor nagy mohósággal elrendelték az arányosítást és tagosítást . . . Polónyi Géza: A nagybirtokosok javára! Sebess Dénes: . . . 1871-ben az angol parlamentben elmondott beszédét. Mit mond ez a tagosításról? (Olvassa:) »Mindenki, a ki a mezőgazdasági munkás helyzetét figyelemre méltatta, kell, hogy teljesen tudja, miszerint a dolgok jelen ki nem elégítő állapotának nem jelentéktelen része vonható le azon módból, a hogy meg volt engedve a földek tagosítása. Ez bőven be volt bizonyítva azon nagyszámú tanuk által, a kik azon bizottság által hallgattattak ki, mely nem régen tett vizsgálatokat a mezőgazdaságnál alkalmazott nők és gyermekek állapotára nézve. Kebbel ur az eredményt összefoglalván egy műben, mit most nem régen irt, azon következtetésre jutott, hogy a múlt század közepén a mezőgazdasági munkás, — a mi az életre szükséges anyagok megszerzési képességét illeti, — sokkal jobb állapotban volt, mint jelenleg; és ezen állítás megerősíttetik csaknem minden nemzetgazdasági iró által. Davis ur, irván a múlt század vége felé, azt állitá, hogy a mezőgazdasági munkások tulajdonjogai a földbirtokban nagy mérvben megcsökkentek, a föld tagosítása folytán, és egy egész osztálya az egykor birtokos függetlenségnek nyoIvorult páriák állapotába sülyedt. »IIgyanazon tünemény ment csökkenés nélkül a jelen században. Nem volt semmi igazolás, sőt inkább súlyosbítás a dolgok ezen állapotára nézve, a mezőgazdasági boldogság folyvást ismétlődő frázisaiban. Mi haszon volt abban azt mondani, hogy a föld jobban munkáltatik, hogy a gazdagság gyorsan növekszik, hogy a járadékok folyvást emelkednek és a bérletekért verseny támad: mikor ezen csillámló színezés háta mögött ott volt a munkások egy osztálya, mely 9 vagy 10 shilling heti bérért kinlódta át nyoIvorult életét; oly házakban élve néha, melyek nem érdemelték meg az emberi lakás nevét; gyermekeik oly tudatlanságban növekedvén fel, a mi még akkor sem lehetett volna nagyobb, ha Anglia elvesztette volt keresztény és polgárosult jellegét; napról-napra élve a reménye minden vigasztalása nélkül, semmi más kilátással maguk előtt, mint az, hogy mikor munkájukat bevégezték, esedező koldusok lehetnek a szegények menhelyénél. »Igaz, hogy az utolsó 10 év alatt a bérek emelkedtek 10°/o-kal; hanem ugyanazon idő alatt 20°/ 0-nyi emelkedés volt a mezei kerületben fogyasztott élelmiszerek árában; mig a közlekedés megjavított eszközei folytán az árak nagy mérvben ugyanazok lettek az egész országon át; ugy, hogy a munkás aligha képes olcsóbban élni meg a vidéken, mint a főváros-