Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-291

291. országos ülés 1903 június 13-án, szombaton. 399 az őseiktől örökölt nagy mennyiségű közhelyeket. Könnyelműség volt ez és rút visszaélés a törvény hiányos intézkedéseivel. Megtörtént az, hogy ilyen czimen Csik megyében 15 községben kezdték újra az arányosítást, mindig a köznek a költségén. Azonban a legczifrább dolog, a mi nem régiben jutott tudomásomra, egy a napokban hozzám feljött székelyföldi küldöttség utján, azt hiszem eddigelé Papolcz községben történt. (Halljuk! Halljuk !) Papolcz községében szintén nagy felosztást váró közhely volt. Egyes elhalt birtokosok nevei is benne voltak a telekkönyvben, de majdnem az egész közhely a községé volt. A község évtizedeken át összevásárolta a földesuraktól a maga részére, a köznek czéljaira a közhelyeket, és azt hitte, hogy a jogállapot rendezve van, hogy a telekkönyv biztosította számára a tulajdonjogot és ez a községé. Akkor történt az, hogy egy nagyváradi fakereskedő vásárolt ott magának egy kisebb terület arányrészt és kérte az arányosítást, és a község nevében, — a hiteles okiratokat láttam, különben nem hinnék el ilyen dolgokat — hét ember a falusi bírónak és a jegyzőnek tanácsára is és vezetése alatt, egyezséget kötött vele, a mely egyezség szerint egyszerűen átbocsátottak három jó nagy havas részt ennek a fakereskedonek. Egyezség utján tették ezt. a község nevében, meghatalmazás nélkül, ós azután ezt az egyezséget a telekkönyvi hatóság följegyezte fahasználati jog gyanánt. Az arányosítás most ki fogja deríteni ennek az egyezségnek abszurditását, tarthatatlanságát, teljesen törvénytelen voltát, és ebből bizonyos, hogy szerződés-érvénytelenítési per lesz, és valószínű, hogy kedvező kimenetelű; mégis az a káros eredmény következik belőle, hogy az a bizonyos fahasználati jog, a melyet előttem érthetetlen módon jegyzett fel a telekkönyv, ennek a czégnek elég biztosítéknak látszik, hogy az erdőt letarolhassa. A legújabb időben is több mint 15.000 forint értékű fát vágtak le és most is vágnak rohamosan a czégnek javára. Mikor majd le lesz vágva a fa, a puszta, kopár terület visszakerül a székely atyafiak tulajdonába és meg fogják látni, hogy mit nyertek meg a perrel. T. képviselőház! Ezek az állapotok eredményezték azután azt, hogy megfosztattak a magánbirtokosok is a megélhetésnek alapjaitól, megfosztatott a község is a közhelyektől, a melyek pedig a községnek a közterhek könnyítése szempontjából lényeges életfeltételét képezték; de megfosztattak a református és katholikus egyházak is a számukra megállapított és kiosztott közhelybeli járandóságoktól, mert ilyen hamis egyezségekkel, ilyen rosszhiszemű eljárásokkal egyszerűen kótyavetyére bocsátották a közhelyeket és elkótyavetyélték egy-két koronájával holdját, a mely azután az arányosítás után 100—200—300 koronát ért. T. képviselőház! A Székelyföldnek 23 százaléka szántóföld, 31 százaléka rét, 45 százaléka erdőség. Világos ebből a pár statisztikai adatból, hogy ott legelőgazdaság és erdőgazdaság űzhető csak kellő sikerrel, és épen ennek életfeltételeit semmisítették meg az utolsó években. Én elismerem, t. képviselőház, hogy ott vannak nagy ipartelepek, vannak nagy fürészgyárak a fa kihasználására, de ezek nem birnak természetes gyökerekkel, mert ezek úgyszólván nem a talajból kinőtt iparvállalatok, hanem tisztán a nagytőkés vállalkozásai, a ki egypár, mondjuk 5—6 esztendő alatt kihasználja nagy mértékben azt, a mi ott van, s ezután elmegy, és otthagyja a puszta földet, és ott marad a népnek az 5—6 esztendei munkabére, a mi az ő számára jut, de egyúttal meg van fosztva 50 esztendőre a természetes iparalkotás előfeltételeitől. Ez nem természetes iparfejlesztés, t. képviselőház. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A marha- és juhtenyésztés szintén bámulatos ijesztő módon megapadt a Székelyföldön. Történt ugyan intézkedés a földmivelésügyi miniszter jóakaratából a legelőképzésre, és történténnek intézkedések talán most is, azonban hangsúlyoznom kell, hogy nem elég gyorsan és nem elég erélyesen. Addig, a mig ez keresztül lesz vive, — pedig tudom, hogy a földmivelésügyi miniszter urnak a programmja ez, hogy ilyen legelőket képezni kell és a községnek a legeltetést és fajzást biztositani kell, csakhogy ez nagyon lassan hajtatik végre, — mondom, a mig ez keresztül lesz vive, akkorára már késő lesz. (Igaz ! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Természetes következménye ezen állapotoknak, t. képviselőház, a nagymérvű kivándorlás, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) a mely, fájdalom, nemcsak Románia felé vette az útját, hanem legújabban szoIvorú hírek érkeznek, hogy csapatostul, 50—60 emberből álló csapatokban, mennek ki a Székelyföldről Amerikába is. Itt van, t. képviselőház, Marostorda egyik főszolgabirájának egy szubvenczionált kormánypárti lapban közzétett feljajdulása, a mely nagyon érdekesen mutat rá, hogy milyen nagy a baj. Egész Marosszéken 127 község van még, a melyeknek egy 16.000 holdból álló havas áll a rendelkezésükre, a mely annyit jövedelmez, hogy az időközben csinált adósság kamatait fizethetik és egy erdőfelügyeíőt tarthatnak, de többet nem jövedelmez. Roppant magas legelődijak vannak megállapítva, ugy, hogy az az abszurdum áll elő, hogy a havas alján, a hol ezek a nagy és szép székely községek elterülnek, ezek ki vannak zárva a legeltetésből és a saját tulajdonukat képező havas használatából, annyira, hogy tömegesen készülnek kivándorolni Amerikába. Az említett főszolgabíró a következőket írja levelében (olvassa): »Es a székely vidék indult legrohamosabban az elszegényedés és kivándorlás útjára. Itt van pl. a több mint 3000 lakost számláló Kibéd község,