Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-290

390 290. országos ülés Í903 június 12-én, pénteken. Pozsgay Miklós: Legközelebb majd a trafikot is átjátszszuk valakinek a kezére! Elnök (csenget): Csendet kérek, ne méltóztassanak állandóan közbeszólni! Lukács László pénzügyminiszter: A mi végre az akták előterjesztését illeti, erre nézve volt szerencsém kijelenteni, hogy tisztán formai okok tartanak vissza attól, mert ha egy esetben a miniszter a ház határozata nélkül egy képviselő egyoldalú . . . (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Az egész oldal kéri! Kubik Béla: A jobboldal nem kéri! Persze, azoknak nem kell világosság soha! Polczner Jenő: Az igazság kéri! (Folytonos zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Leszkay Gyula: A saját érdeke követeli! Pozsgay Miklős: A földmivelésügyi miniszter merte letenni az aktákat, ugye! Elnök: Kérem Pozsgay képviselő urat, szíveskedjék nyugodtan meghallgatni a szónokot, mert különben kénytelen leszek önt rendreutasítani. Lukács László pénzügyminiszter: Én nem a saját érdekein szerint járok el, hanem az ország érdeke szerint. . . (Elénk tetszés a jobboldalon.) Endrey Gyula: Nagyon jó kiszólás! Lukács László pénzügyminiszter: ... és határozottan állítom, hogy az adminisztráczióra nézve a legnagyobb bajok és veszélyek származhatnának abból, hogyha itt az a praxis fogadtatnék el, hogy egyes képviselő kívánságára az akták a ház asztalára tétessenek le . . . (Elénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget) Bartha Miklós: Mi titkolni való van rajta ? Endrey Gyula: Ennek a dolognak szaga van! Ölet! Bűzlik. (Folytonos zaj a szélsobaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Lukács László pénzügyminiszter:... azonban, hogy itt nincsen semmi titkolni való, azt talán bebizonyítottam azzal (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon"), hogy késznek jelentkeztem ugy az interpelláló, valamint bármely képviselő urnak bármikor rendelkezésére bocsátani az összes aktákat, sőt, ha a képviselőház kívánja, azokat a ház asztalára is letenni. (Felkiáltások a jobboldalon: Nohát, mi kell egyéb? Mindenki megnézheti. Zaj. Elnök csenget.) Kubik Béla: De hát oly messze van az a pénzügyminisztérium . . . (Zaj a jobboldalon és felkiáltások: Halljuk a minisztert!) Elnök: Csendet kérek! Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! Az interpelláló képviselő ur azzal végezte beszédét, hogy csakis az akták előterjesztésével lehet végét vetni a suttogásoknak és a gyanúsításoknak, a melyek e tekintetben fenforognak. (Zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) En, t. képviselőház, arra kérek minden egyes képviselő urat, a ki ilyen suttogást hall, vagy a ki önmaga gyanakodik, méltóztassék egészen nyíltan és határozottan megjelölni, kire gyanakszik, miben gyanakszik? Méltóztassék határozottan felvetni a kérdést! (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsobaloldalon.) Rakovszky István: Az érdekelt czégek elállásukért pénzt kaptak! (Nagy mozgás és zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Kiiol ? Nagy zaj, Elnök csenget.) Kubik Béla: A miniszterre gyanakszunk, az biztos! (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon. Elnök többször csenget.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Lukács László pénzügyminiszter: A leghatározottabban kijelentem, hogy az államtól semmiféle czég nem kapott semmit az elállásért. (Helyeslés a jobboldalon.) Ismétlem, t. képviselőház, (Nagy zaj a balés a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) ha van valaki ellen gyanú, méltóztassék azt egész határozottan és világosan formulázva előadni, (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) mert burkolt alakban gyanúsítani sem a parlamenti tisztességgel, sem a közönséges polgári tisztességgel nem fér össze. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Folytontartó nagy zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Horváth Gyula: A pénzügyminiszteri palotát ki épiti? Elnök; Kecskeméthy képviselő ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon.) Csendet kérek, t. képviselő urak! Horváth Gyula: Ki épiti a pénzügyminiszteri palotát? Elnök: Horváth képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólani, (Felkiáltások a. szélsobaloldalon: Hát az osztálysorsjátékkal mi volt? Elnök csenget.) Méltóztassék Kecskeméthy képviselő urat meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Kecskeméthy Ferencz: T. képviselőház! Mindenekelőtt helyre kell igazitanom a t. pénzügyminiszter urnak ama szavait, a melyekben azt a nyilatkozatot adta az én számba, hogy én értesüléseimet, informáczióimat csupán szakférfiaktól nyertem volna, és a lapokból nem vettem volna arról tudomást. Hát én ezt nem mondottam; én csak azt mondottam, hogy az impulzust interpelláczióm megtételére szakfórfiaktól vettem. Egyébiránt kijelentem, hogy igenis mindazt, a mi a nyilvánosság terén e kérdésben fölmerült, így a hírlapi közleményeket is, figyelemmel kisértem és figyelemmel kisértem különösen a » Magyar Szó«nak a közleményeit is, tehát igenis, vettem onnan is, a mit lehetett, de azonkívül máshonnan is. Azonban — mondom — t. képviselőház, az impulzust nem a »Magyar Szó« adta nekem, sem pedig az egyik vagy a másik konzorczium