Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-290
290. országos ülés 1903 június 12-én, pénteken. 391 vagy klikk, hanem vettem az impulzust interpelláczióm megtételére és általában az érdeklődést az ügy iránt az egyes szakférfiakkal folytatott beszélgetésből. A pénzügyminiszter ur előtt mind világosabbá lesz a törvény rendelkezése és nagyon csodálkozik azon, hogy az én értelmem nem tud megvilágosodni és abban a törvényben én nem tudom azt látni, hogy neki joga van a törvény által kreált intézményeket eltörölni és helyettük más intézményeket kreálni. Ha csodálatos ez a t. pénzügyminiszter ur előtt, ugy annál csodálatosabb előttem az, hogy a pénzügyminiszter ur előtt azok a törvények olyan világosak, hogy azokból ezt ki tudja olvasni. Valóban nem fogy a csodálkozásom azon, hogyan találja meg a miniszter ur ezeket a törvényben, hogyan találja meg azt, hogy joga van egy intézményt megsemmisíteni, vagy annak megsemmisítésére törni és azután monopóliumot kreálni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szólott a t. pénzügyminiszter ur az ellenőrzésről. Nem értettem tisztán és világosan, de ugy gondolom, hogy az iparsó előállításának az ellenőrzéséről szólott. Erről, s az ellenőrzésről jobb nem is beszélni. Tessék meghallgatni azokat, kik annak az ellenőrzésnek közvetlenül szemtanúi és akkor nem fog a miniszter ur olyan nagy súlyt helyezni erre az ellenőrzésre. Az majdnem annyi, mintha nem is volna. Az ellenőrzés abból áll, hogy bejelentik egyszerűen, hogy másnap iparsót szándékoznak előállítani. Erre kikűldenek két íinanezot, azok kimennek, lehasalnak a fűbe, alusznak egész nap s este azután aláírják a jegyzőkönyvet. Ebből áll az ellenőrzés. Nagyon sokat lehetne még ezzel összeköttetésben mondani, de én ez alkalommal nem kívánok többre kiterjeszkedni. Csak egyre kívánok még reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) A miniszter ur t. i. megmaradt a mellett a szándéka mellett, hogy az aktákat nem mutatja be a háznak. Lukács László pénzügyminiszter: Csak tessék a háznak elhatározni; akkor bemutatom! Kecskeméthy Ferencz: A t. túloldalon némelyek nagy hangon kérdezik, mi szükség van erre, hiszen a miniszter ur hajlandó az aktákat bárkinek megmutatni. Hát, t. miniszter ur és t. urak, a kik ezzel megelégednek, azt mondom én erre, hogy nem arra van szükség, hogy valaki odamenjen és egy futópillantást vessen az aktákba, hanem arra van szükség, hogy alaposan vizsgáltassanak meg ezek a dolgok. Halász Zsigmond: Tessék estétől reggelig nézni azokat az aktákat! Kecskeméthy Ferencz: Itten a bizottság által eszközlendő beható vizsgálatra van szükség. (Elénlc helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Bartha Miklós: Miért nem mennek oda a költségvetést megnézni ? Kecskeméthy Ferencz: Egy futó tekintet, bepillantás nem elégséges arra, hogy valaki ezekkel a dolgokkal tisztába jöjjön. Denique censeo: tessék az aktákat letenni a ház asztalára. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. A kérdés az, tudomásul veszi-e a t. ház a pénzügyminiszter ur válaszát Kecskeméthy képviselő ur interpellácziójára ? igen vagy nem. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem.') Miután húsz képviselő a házszabályok értelmében névszerinti szavazást kért, a névszerinti szavazást a házszabályok 229. szakasza alapján elrendelem. A szavazást megkezdjük az »N« betűvel. (Zaj. Elnök csenget.) Csendet kérek, t. ház! A névsort olvasni fogja gr. Esterházy Kálmán jegyző ur, a távollevőket jegyzi Szőts Pál jegyző ur, az igennel szavazókat Nyegre László, a nemmel szavazókat Endrey Gyula jegyző ur. Ismétlem, a kik a pénzügyminiszter ur válaszát tudomásul veszik, igennel fognak szavazni; a kik nem veszik tudomásul, nemmel szavaznak. Az ülést a házszabályok értelmében öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! A folytatólagos ülést megnyitom. Következik a névszerinti szavazás, de előzőleg újra megjegyzem: a kik a pénzügyminiszter ur válaszát Kecskeméthy Ferencz képviselő ur interpellácziójára tudomásul veszik, igen-nel szavaznak: a kik nem veszik tudomásul, nem-mel foguak szavazni. Kérem, méltóztassék a névsort olvasni. Gr. Esterházy Kálmán (olvassa a névsort. Szavazás közben Sándor Pál szavazata után éljenzés támad a bal- és a szélsöbaloldalon; Lukács László pénzügyminiszter szavazata után éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. Zajos felkiáltások : Tudomásul veszi a saját válaszát!) Igennel szavaztak: Nagy Ferencz, Nagy Mihály, Nagy Sándor, Neiszidler Károly, Neumann Ármin, Nyegre László, Oberth Károly, Pap Géza, Pékár Gyula, b, Perényi Zsigmond. Pildner Ferencz, Plósz Sándor, b. Podmaniczky Frigyes, Rabár Endre, Badovanovics György, Ragályi Béla, Rohonyi Gyula, Rudnay Sándor, Sacelláry György, Salacz Gyula, Salamon Géza, Samassa János, Schmidt József, Schmidt Károly, Semsey Boldizsár, Simó Lajos, Smialovszky Valér, Sréter Alfréd, Stajevícs János, Szájbely Gyula, Szerb György, Széll Kálmán, Szivák Imre, Szőts Pál, Szidyovszky Dezső, Telegdi József, gr. Teleki Samu, gr. Tisza István, Tormay Károly, Urmánczy Nándor, Vásárhelyi László, Veszter Imre, Vészi József, gr. Wass Béla, Weisz Berthold, Werner Gyula, gr. Wickenburg Márk, Wlassics Gyula, Wolfner Tivadar, Zsámbokréthy Emil, gr. Andrássy Sándor, gr. Andrássy Tivadar, Angyal József, Apáthy Péter, gr. Apponyi Gyida, Bállagi Géza, gr. Batthyány Lajos, Bedő Albert, Beksics Gusztáv, Belitska Béni, Berzeviczy Albert, gr. Bethlen
