Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-290

2i)0. országos ülés 1903 június 12-én, pénteken. 389 ismerte volna. (Folytonos zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: Miért titkolózik! Lássuk az ak"tákat! Felkiáltások jobb felöl: Rendre ! Rendre!) Kubik Béla: Az irást követeljük! Tiszta vizet! Az irást kell letenni! (Folytonos zaj a jobb- és a szélsobaloldalon.) A z Írásról beszéljen! Pozsgay Miklós: Tisztázza magát a vádak alól! (Halljuk I Halljuk! Elnök többször csenget.) Lukács László pénzügyminiszter: A t. képviselő ur azután ismét sorra veszi az interpelläcziójában foglalt összes kérdéseket, a melyekre nézve én a választ már megadtam. Újból kérdezi, hogy hány sóhivatal megszüntetése van kilátásban most, daczára annak, hogy egész világosan és határozottan megmondtam, hogy 42 közül 12-nek van kilátásba helyezve a megszüntetése, ennél világosabb választ a t. képviselő urnak nem adhattam. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezzel azonban a t. képviselő ur nincsen megnyugtatva, mert azt mondja, hogy nincsen törvényes alapja a beszüntetésnek, daczára annak, hogy felolvastam a törvénynek világos rendelkezését, a mely cxpressis verbis felhatalmazza a pénzügyminisztert a szükségen felülivé vált sóhivatalok megszüntetésére. (Folytonos zaj és közbekiáltások a szélsőbaldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Rendre! Rendre! Egy hang a szélsobaloldalon : A ház asztalára kell letenni az iratokat!) Pozsgay Miklós: Mikor a törvényt hozták, nem tudták, hogy ilyen pénzügyminiszter lesz! (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Rendre! Rendre !) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak, ne méltóztassanak mindig közbeszólásokkal a szónokot zavarni! Kubik Béla: Gajáry zavarja! (Derültség a szélsobaloldalon.) Gajáry Géza: Most az egyszer tévedett a képviselő ur! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak nyugodtan meghallgatni a szónokot. (Folytonos zaj.) Csendet kérek, t. képviselő urak! Kubik Béla: Hol van az irás ? (Folytonos zaj.) Pozsgay Miklós: Le kell tenni az aktákat! (Zaj a szélsobaloldalon és a néppárton.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak, különben kénytelen leszek a közbeszólókat megnevezni. (Halljuk! Halljuk !) Lukács László pénzügyminiszter: Ha a törvény világos rendelkezése nem imponál a képviselő urnak, akkor ezt nagyon sajnálom, de ennél erősebb argumentummal nem szolgálhatok. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azután áttér a t. képviselő ur a második kérdésre, hogy minő alapon létesítettem a bizományos sóüzleteket és azt mondja, hogy az ő felfogása szerint az alatt, a mi a törvényben foglaltatik, a törvény bizonyos szűkebb körű vállalatokat értett. Hogy miből meríti a t. képviselő ur ezt a felfogását, hogy miért épen szűkebb körű és miért nem tágabb körű vállalatokat értett a törvény, azt ismét nem magyarázta meg, ebbeli felfogásának tehát, nézetem szerint, semmiféle alapja nincsen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azután reám akarja bizonyítani a képviselő ur, hogy én eltitkoltam a valóságot az iparsóra nézve, (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Csak az aktákat titkolta él!) mert azt mondtam, hogy nincsen monopólium. Bocsánatot kérek, midőn én monopóliumról beszéltem, azt nem az iparsóra, hanem az emberi használatra szánt sóra vonatkoztattam és erre nézve állítottam, hogy nincsen monopólium. Azt nem tagadtam soha és hivatalos jelentésemben a képviselőháznak hivatalosan tudomására hoztam, hogy az iparsóra nézve a denaturálásnak és a kiszolgáltatásnak egy kézben való összpontosítását igenis megengedtem; megengedtem pedig azért, mert az állami ellenőrzést másképen hatályosan gyakorolni nem lehet, ennél a kérdésnél pedig az állami ellenőrzésen fordul meg minden, (Zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) ezt pedig csak igy lehet helyesen kezelni és igy lehet a közönséget megóvni attól, hogy túlságos árak által lehetetlenné ne tétessék az iparsó fogyasztása, a mint az eddigi gyakorlat szerint történt. Azután, daczára annak, hogy bebizonyítottam már a múltkor, hogy áremelkedésről pedig ' egyáltalán nincsen szó és nem lehet sző, a t. képviselő ur ismét visszatért erre és állítja, hogy van áremelkedés, de elmulasztja bizonyítani. Ismét hivatkozik szakértőkre. De a szakértőkre való hivatkozás nem elégséges, ha valamit állit, be is kell bizonyítani. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: Hát bizonyít!) Pozsgay Miklós: Mutassa be az aktákat! Mi bizonyítsuk az ő ártatlanságát? Nekünk kötelességünk bizonyítani? (Folytonos nagy zaj a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Hol van az akta? (Folytonos zaj a szélsobaloldalon.) Fülöp Béla: Mindenki megnézheti! Endrey Gyula: Oda kell tenni az asztalra! Csak, ha leteszik, akkor látjuk, hogy nem pakliztak-e ? (Folytonos zaj a szélsobaloldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. képviselő urak! Lukács László pénzügyminiszter: Visszatér azután a képviselő ur a hivatalnokok kérdésére, habár részletesen kifejtettem, hogy a hivatalnokokkal szemben a törvény és a szolgálati szabályok szerint járunk el, s hogy abból, ha valaki más hivatali állásra helyeztetik át, mikor az ő hivatala feloszlattatik, rá nézve hátrány nem szárinazhatik, mert hiszen megemlítettem, hogy az a differenczia, a mely korábbi és későbbi fizetése között van, abban az esetben, ha az illető alacsonyabb fizetési osztályba jut, megadatik személyi pótlék alakjában. (Zaj a szélsobaloldalon.)