Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-290
380 290. országos ülés 1903 Mindnyájan e rémtettnek hatása alatt állunk még. Az ember azt hinné, hogy ma, a czivilizáczió korában ilyen borzadályok nem történhetnek meg. (Ugy van! TJgy van!) A következések, a melyeket e rémtett magával hozhat, komolyak és kiszámíthatatlanok lehetnek. Én ma csak arra szorítkozom, hogy kijelentsem, hogy a magam részéről is teljes mértékben osztom azt a mély sajnálatot, azt a megütközést és megbotránkozást a felett a rémséges tett felett, a mely közvetlen szomszédságunkban történt. (Általános helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, t. ház, kimondhatom mint a ház egyhangú határozatát, hogy az elnök előterjesztése elfogadtatik. (Általános helyeslés.) Következik a napirend előtt felszólalás czimén Rakovszky István képviselő ur. Rakovszky István: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk ! a néppárton.) Azon rémtett, mely tegnap az ünnepi csendet megzavarta, a történelemnek legvéresebb lapjain felemiitett események között is, párját ritkítja. Nem veheti senki sem a politikustól rossz néven, hogy mély részvétérzetének a szerencsétlen áldozatok irányában kifejezést ad; de nem veheti rossz néven azt sem, ha ennek az emberi érzésnek kifejezése után az országos érdekeket szem előtt tartva, tájékozásért fordul azokhoz a tényezőkhöz, a melyek annak megadására hivatva vannak, és melyek e tájékozást megadni kötelesek, értem ez alatt a kormányt. A szomszéd Szerbia királyát és királynéját egy forradalom megfosztotta trónjuktól és életüktől; családtagjaik és bizalmasaik sorából számosan megölettek; egy uj kormány létesült a nélkül, hogy erről hivatalos és alapos informáczióink lennének. Nem tudjuk e tragikus eset kihatását a monarchiára és Magyarországra nézve megítélni. Bizonytalanságban vagyunk az iránt, vájjon tisztán forradalommal állunk-e szemben, a mely a nép elégületlenségéből eredt, vagy máshová terjednek-e ennek szálai, máshonnan indultak-e ki, szóval nem rejti-e ez az eset egy nagy kontlagráczió csiráját önmagában ; nem tudjuk ennek előzményeit, nem tudjuk mi a czélja. Ennélfogva azzal a kéréssel fordulok a t. miniszterelnök úrhoz, hogy méltóztassék minket felvilágosítani: először az esetről, a mennyiben hozzá hivatalos jelentések jutottak; másodszor: arról, birnak-e ezek az események kihatással, és ha bírnak, minő ez a kihatás a monarchia és Szerbia között fennálló viszonyra ; harmadszor: bir-e kihatással a köztünk és Oroszország között levő viszonyra, és kiterjednek-e az u. n. 1897-iki pétervári megbeszélésekre, a melyekre a t. külügyminiszter ur a legutóbbi expozéjában hivatkozott, ezekre az eshetőségekre is; és utoljára: történtek-e intézkedések arra az esetre, ha a szerbiai események komolyabb június 12-én, pénteken. alakot öltenének, és ha történtek, mily természetűek ezek ? Mikor e kérdéseket a t. miniszterelnök úrhoz intézem, belátom, hogy mivel oly rohamosan állott szemünk elé ez az esemény, a t. miniszterelnök ur talán minden egyes kérdésre feleletet ebben a pillanatban nem adhat. Én ezzel csak jelezni kívántam, hogy a magyar országgyűlés is éber figyelemmel kiséri azokat a dolgokat, a melyek a legközelebbi szomszédságban történnek. (Helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) És a mennyiben a t. miniszterelnök ur hivatalos adatok alapján már ma nyilatkozhatik, köszönettel venném : a menniben nem képes erre, elvárjuk tőle, hogy legközelebb ezekre a kérdésekre nyilatkozni fog. Szándékosan választottam a felszólalás ily formáját, nem pedig az interpelláczió formáját, mert szem előtt tartottam ezt az eshetőséget, és nem akartam a t. háznak idő előtt való határozatát provokálni. (Helyeslés.) T. képviselőház! Egy tanúságot is akarok ebből a gyászos és tragikus esetből levonni. (Halljuk! a szélsöbalóldalon.) Egy tanúságot a kormányokra nézve. (Mozgás a szélsöbalóldalon.) Barabás Béla: Az uralkodókra ! Rakovszky István: Azt t. i., hogy az uralkodók és a nemzetek közé ne emeljenek mesterséges válaszfalat. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) E válaszfalak okai annak, hogy az uralkodók és a kormányok nem látják oly tisztán a nemzetek szükségleteit, nem érzik oly melegen a nemzet érzelmeit. (Igaz! a baloldalon.) Láttuk a szomszéd Szerbiában, hogy ott a legnagyobb tökélyig fejlesztették a többség elvét. . .. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbalóldalon. Hosszas mozgás.) Molnár Jenő: Egy szál ellenzéki sem volt! Rakovszky István :... és daczára ennek ez még sem volt képes az országot ettől a gyászos tragikumtól megmenteni. Ily viszonyok csak arra alkalmasak, hogy az országban két osztályba soroztassanak a polgárok: (Igaz! a baloldalon.) azokra, a kik a kormányt támogatják és közelebb állnak a hatalomhoz, és a kikről egy balvélelem azt hirdeti, hogy közelebb állnak az uralkodó szivéhez, és egy másik osztályra, a mely mindig kizárva és számüzötten van ettől a melegtől, a minek a következménye az, hogy ha válságos pillanatok érkeznek el, akkor nem lehet egyaránt számítani egyenlő szeretetre, egyenlő odaadásra, egyenlő lelkesedésre. Ez a nagy tanulság, és e szoIvorú pillanatban én erre is bátor voltam a t. ház figyelmét felhívni. [Elénk helyeslés a bal- és szélsöbalóldalon.) Polónyi Géza: Nem a többség, hanem a nemzeti akarat a fő! Thaly Kálmán: Az a tanulság, hogy ne bízzanak a katonaságban. Barabás Béla: A nemzetben kell ! bizni! A népek szeretete kell, nem a katonaság. (Zaj!) Elnök: Csendet kérek, t, ház!
