Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-289
289. országos ülés 1903 június 10-én, szerdán. 371 szén ellentétben áll a dolog, a mennyiben a törvény világosan megengedi a sókereskedést mindenkinek ebben az országban, a sót tehát szabad forgalom tárgyává teszi. Azt mondja ugyanis a törvény, hogy mindenki annyi sót vásárolhat, a mennyit akar, akár fogyasztásra, akár azzal való kereskedés czéljából; tehát meg van adva a lehetőség minden magyar állampolgárnak az ország határain belül sóüzletet állítani és sókereskedést folytatni, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem mi állapítottuk meg ezt a szabályt, így volt ez a sójövedék felállitása óta mindig. Ennek azután az lett a természetes következménye, hogy sok ember ráadta magát a sókereskedésre és nagy számban létesültek magánsóüzletek. Az igen természetes, hogy a magánkereskedők agilisabbak, mozgékonyabbak és nincsenek azoknak a nehézkes adminisztratív szabályoknak és ellenőrzésnek alávetve, a melyeknek az állami sóhivatalok, a minek ismét természetes folyománya volt az, hogy lassankint magukhoz ragadták a sóforgalom nagyobb részét, a miből az állott elő, hogy már az utóbbi időben abból a 18,000 kocsi sórakományból, a mely az országban eladás tárgyát képezi, körülbelül csak 7000 kocsi só adatik el az állami sóhivatalok által, 11.000 kocsi eladása pedig már régóta a magánforgalom által közvetittetik. Ilyen körülmények között, midőn ezt különben meg sem lehetett akadályozni, bekövetkezett az, hogy egyes sóhivatalok a szó szoros értelmében feleslegessé váltak. Bekövetkezett ez különösen annak következtében is, hogy a kereskedés ma már egész más utakon halad, mint ezelőtt 40—50 esztendővel. Ezek a sóhivatalok ott, a hol állanak, abban az időben állíttattak fel, a midőn vasutaink még nem voltak, a midőn a sót folyóvizeken szállitották és igy a vizek mentén létesítettek imitt-amott sóhivatalokat. Ma, a midőn a vasút egész on más utakat jelöl ki a forgalomnak, természetes, hogy ezek a sóhivatalok igen kis forgalommal birnak, ugy, hogy vannak sóhivatalaink, a melyek évenkint 5000, 3000, 2000, sőt 1000 métermázsa sónál többet nem tudnak eladni. Hát, t. képviselőház, hogy ilyen sóhivatalokat fentaí tsunk, hogy fentartsunk a tisztviselők részére helyiséget, hogy szállítási költségeket számítsunk és fizessünk, valóban felesleges dolog, a mi nemcsak az államkincstárt terheli ok nélkül, hanem terheli a magánfogyasztást is, ugy, hogy nemcsak az államkincstár érdekében járok el akkor, a midőn a fölösleges sóhivatalokat feloszlatom, hanem egyenesen a magánközönség érdekében. Mert a t. képviselő urnak azt is tudnia kell, hogy a sónak árát ugy állapítjuk meg, hogy a termelési költséghez a törvény értelmében hozzászámítjuk a szállítási és kezelési költségeket is, a mely kezelési költség alatt épen ezeknek a sóhivataloknak fentartási költsége értendő. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Már most igen világos dolog, t. képviselőház, hogy ha valamelyik sóhivatalnál nincs meg a kellő forgalom, a fentartási költségeknek annál több hányada esik minden métermázsa sóra, ós igy nagyon természetes, hogy azon a vidéken a közönség a sót drágábban kénytelen vásárolni csak azért, mert fölösleges sóhivatalt kénytelen az államkincstár fentartani. Ebből kiindulva tartottam szükségesnek, hogy egyes sóhivatalokat feloszlassak és pedig már régebben, és most is a 42 sóhivatal közül 12 sóhivatalt szándékozom feloszlatni, a melyeknek ilyen csekély forgalmuk van, a mi által évenkint 108.000 koronát fogok az államkincstárnak megtakarítani. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) A sóhivatalok feloszlatása a sóügynek legújabb rendezésével semmiféle összefüggésben nincs, mert a sóhivatalok feloszlatása már azelőtt is gyakorlatban volt és egyáltalában egészen független attól a másik kérdéstől, a melyet a t. képviselő ur felvetett. De különben is, bocsánatot kérek, nagyon sajátságosnak tartom azt, hogy midőn a t. képviselő urak és különösen a túlsó oldal panaszkodik az állami tisztviselők nagy száma miatt és azon teher miatt, a mely ebből az államháztartásra nehezedik [Nagy zaj a szélsöbaloldalon. ügy van! Ugy van! a jobboldalon) akkor, a mikor a kormány teljesen fölöslegeseknek bizonyult hivatalokat feloszlat, e miatt támadást intéznek a kormány ellen. (Ugy van! a jobboldalon.) A második kérdése a t. képviselő urnak az, hogy az úgynevezett kir. sójövedék országos vezérügynökségét minő törvényhozási intézkedésből kifolyólag létesítettem és miután az ő véleménye szerint a nagyközönség e felől az intézmény felől nincs tájékozva és ezzel szemben bizalmatlanságának ad kifejezést és károsnak itóli, de nincs róla tájékozva a törvényhozás sem: szándékozom-e a társulattal kötött szerződést a törvényhozásnak bemutatni? (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Engedje meg a t. képviselőház, hogy először is ennek a kérdésnek második részére válaszoljak. Nekem nincs tudomásom róla, hogy a közönség ne volna tájékozva erről a dologról, sőt az ellenkezőről van tudomásom, a mennyiben ismerek oly ipartestületeket, a melyek köszönetet szavaztak azon működésért, a melyet kifejt. Ez azt bizonyítja, hogy igenis az érdekeltek tájékozva vannak erről . . . Bartha Ferencz: A törvényhozás sincs tájékozva! Lukács László pénzügyminiszter: ... és hogy nem viseltetnek iránta bizalmatlansággal. A mi a törvényhozást illeti, erre nézve is megtörtént az, a mi a dolog természete szerint megtörténhetett,mert adminisztratív intézkedésről lévén szó, én ezt nem hozhattam más alakban a 47*
