Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-289

370 3«9. országos ülés 1903 Bénák Károly, Chernel György, Chernel Gyula, gr. Csáky Lajos, gr. CseJconics Gyula, Csernoch János, Cziráki Ferencz, Csincsek Flórián, Daniel Gábor, b. Dániel Ernő, b. Dániel Tibor, Dobiecki Sándor, Dókus Ernő, Dörr Soma, Drakulics Pál, Eggenhofer József, Eitel Viktor Adolf, Eitner Zsigmond, Endrey Gyula, Eötvös Bálint, Eötvös Károly, gr. Erdödy Gyula, Eremits Pál, Erreth^János, gr. Esterházy Mihály, Éhen Gyula, Egersdorfer Sándor, Fabiny Teofil, Falk Miksa, Farkas Ábrahám, Farkas Balázs, Fembach Péter, Feszty Béla, Fluger Károly, Fogarassy Zsigmond, gr. Forgách Antal, Förster Ottó, Ferrich Ferencz, Francisci Henrik, Gál Sándor, Gorove László, Gresskowitz Vilmos, Gulner Gyula, Győrffy Gyula. Gavranics Péter, Georgijevics Tivadar, Gyurgyevics Vászó, gr. Hadik János, gr. Hadik-Barkóczy Endre, Hadzsy János, Hammersberg László, HáIvory László, Heincz Hugó, Hieronymi Károly, Hilbert Károly, Hock János, Holló Lajos, Horánszky Lajos, Horváth Dezső, Horváth Gyula. Elnök: T. ház! A szavazás eredménye: 451 igazolt képviselő közül — elnök nem szavazott — igennel szavazott és a választ tudomásul vette: 143; nemmel szavazott: 63; távol volt 244 képviselő. E szerint a ház 80 szavazattöbbséggel tudomásul vette a pénzügyminiszter urnak Urmánczy t. képviselő ur interpellácziójára adott válaszát. Következik a pénzügyminiszter ur válasza Kecskeméthy Ferencz képviselő ur interpellácziójára. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Kecskeméthy Ferencz képviselő ur interpellácziót intézett hozzám a sóhivataloknak 'állítólag tömeges beszüntetése és a sójövedéki országos vezérügynökség létesítése tárgyában. Erre az interpelláezióra már tegnap óhajtottam válaszolni, egyes képviselő urak kívánságára azonban ma adom meg arra a választ. Ha csak arra szorítkoznám, hogy az interpelláczióban foglalt kérdésekre válaszoljak, igen rövid lehetnék és a t. képviselőház becses türelmét nem kellene valamivel hosszabb időre igénybe vennem. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy azonban a t. képviselő ur szükségesnek látta az interpelláczió bevezető beszédében oly állitások hangoztatását, a melyek alkalmasak arra, hogy a valódi tényállást hamis világításban tüntessék fel és miután a t. képviselő ur, midőn interpellált, még a tényállás ismerete előtt itélt, elitélt, sőt bizonyos homályos és burkolt gyanúsításokat is hangoztatott: ennélfogva kétszeres kötelességem, hogy foglalkozzam bővebben ezzel a kérdéssel, talán bővebben, mint a hogy ezt különben az interpelláczió fontossága és belső érdeme indokolná, (Mozgás a szélsőbalon.) Első kérdése a t, képviselő urnak az volt, június 10-én, szerdán. hogy miután a sóhivatalok szervezéséről törvény intézkedik, minő alapon szüntetem be a sóhivatalokat, hányat és mily czélból szándékozom feloszlatni? Hát ha az én t. képviselőtársam, a ki, ugy látszik, foglalkozik a sóügyekkel, elolvasta volna első törvényünket, a mely a sójövedékről intézkedik, a melyet különben ő maga idéz, tudniillik az 1868: XI. törvényczikket, annak mindjárt 3. §-ában megtalálta volna a választ erre a kérdésre és igy önmagának válaszolhatott volna. Megtalálta volna tudniillik azt, hogy a törvény azt mondja, hogy a pénzügyminiszter felhatalmaztatik ott, a hol szükséges, sóhivatalokat állítani fel. Azt hiszem, hogy a törvény ezen intézkedése józanul máskép nem magyarázható, mint ugy, hogy ott, a hol szükséges, akkor, a mikor szükséges, állithat fel a miniszter sóhivatalokat, a miből következik az is, hogy ott, a hol nem szükséges valamely sóhivatal, a hol az feleslegessé válik, ott fel is oszlathatja. De ha t. képviselőtársam ebben nem talált volna megnyugvást, csak egy lépéssel kellett volna tovább mennie: el kellett volna olvasnia az erre vonatkozó második törvényt, az 1875 : L. t.-cz.-et, a melyből még világosabb választ talált volna, a mennyiben ez azt mondja, hogy az 1868 : XI., tehát az általam imént említett t.-cz. akkép bővíttetik ki, hogy a pénzügyminiszter a fennálló sóhivatalok közül azokat, melyek a viszonyok fejlődése folytán feleslegesekké válnak, megszüntetheti. Azt hiszem, ennél világosabb felhatalmazás nem képzelhető és igy igazán csodálkozom, hogy a t. képviselő ur tőlem kérdi, hogy minő törvényes alapon járok el, a midőn a törvény e tekintetben világosan intézkedik. A t. képviselő ur, azonban ugy látszik, nem szereti az egyenes utakat és magyarázatokat (Nagy zaj és mozgás a szélsöbaloldalon. Felkiáltások : Micsoda dolog ez? Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) és keresi azon titkos indokokat, melyekből a miniszter kiindulva eljár a sóhivatalok beszüntetésénél, a mennyiben azt mondja, hogy igen ám, feleslegesekké válnak az állami sóhivatalok azért, mert a kormány ezeket mesterségesen feleslegesekké teszi.Ugy-ekérem,ezt mondja? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Lgen!) Feleslegessé teszi pedig az által, hogy mindenféle privilégiumokat osztogat magán-sókereskedőknek, a kik azután magukhoz ragadják a sóforgalmat, ennek képezi következményét az, hogy az állami sóhivatalok forgalma csökken, csakhogy ürügye legyen a miniszternek a sóhivatalokat feloszlatni, íme tehát titkos okokat, ürügyeket keres. Hát ha Békés városának érdemes képviselője, a ki a sóügygyel foglalkozik, egy kicsit visszatekintett volna a só jövedék történetére, meggyőződhetett volna arról, hogy ez nem uj jelenség, hogy tudniillik az állami sóhivatalok forgalma csökken, hanem visszavezethető igen régi időkre és igen természetes okokra. Tudniillik azzal, a mit a t. képviselő ur állított, hogy tudniillik a törvény nem engedi meg a sóval való üzérkedést, egé-