Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-289

360 5#9. országos ülés 1903 június 10-én, szerdán. a nép súlyos terheit ott könnyítsék és megélhetését ott biztosítsák, a hol erre leginkább szükség van, és pedig nemcsak szocziális, hanem nemzeti érdekből is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mit csináltak a székely vasutakkal? Hoszszas kérésre és hosszas sürgetésre végre megígérték, hogy ki fogják építeni a székely vasutakat. És most itt a beruházási törvényjavaslat, a mely szoIvorúsággal töltött el nemcsak engem, de mindenkit, a ki e népnek jóvolta és érdekei iránt érdeklődik, Nem csinálják meg a székely vasutat, hanem, népiesen szólva, 22 kilométerrel kiszúrják a székelység szemét. De megváltják az ungvár-bereznai vasutat, átalakítják fővasuttá és folytatásaként létesítenek egy fó'vasutat, a mely megy Nagybereznán, Izsókon át a határSzéllg és bekapcsolódik a drahovicza— lembergi vasutba. És ezt már építik, bár a törvényjavaslat tárgyalás alá sem került. (Mozgás a szélsöbaloldahn. Felkiáltások: Stratégiai vasút!) Madarász Imre: Megint katonai vasút! Vertán Endre: Jól figyeljük meg, t. ház, miért van szükség e vasútra. Hiszen maga a törvényjavaslat indokolása sem mondja, hogy közgazdasági szempontból van reá szükség. Közgazdasági szempontból nem is kell, mert ennek a vidéknek a forgalmát közgazdasági szempontból nagyon kielégíti és a galicziai részekre eső forgalom lebonyolítására nagyon elégséges a szintén fővasutként kiépített Sátoraljaújhelymező-laborczai kettősvágányu vonal, és a csapmunkács-Jawocznei vonal, melyek ki vannak épitve, de szükség van erre stratégiai szempontokból, a mely szempontok az indokolásban külön is ki vannak tüntetve. Ha a stratégiai szempontokat veszszük figyelembe, akkor is rég vita tárgyát képezi, vájjon Erdélyben katonai központtá meghagyják-e Nagyszebeni,, és nem kellene e ezt átvinni Marosvásárhelyre. Ha pegig átviszszük Marosvásárhelyre, hogy innen ágazzon ki az egész hálózat és ide vezessenek a stratégiailag szükséges vasutak, abban az esetben bizonyosan a Székelyföldön át, és Kolozsvártól Tordán keresztül Marosvásárhelyig kell vezetni a vasutat. Védelmi, stratégiai szempontok is ezt követelnék, nem pedig azt, hogy ezt a vidéket igy elhanyagolják. Az elébb a középiskolákról beszéltem az én megyém tekintetéből; most azt is elmondhatom, hogy egyetlen szál katona sincs ott. Stratégiailag is az lenne indokolt, hogy a székelységnek fővárosa, Marosvásárhely legyen a központ, és hogy ide vezettessenek a vasutak. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) És, t. ház, habár nem tartozik a székely mentési akczióhoz, de mivel beszéltem az ungvárnagybereznai vasút megváltásáról, engedje meg a t. ház, hogy ennek megváltására vonatkozólag is egy megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldahn.) Külön kontemplálták ezt a megváltást. Már most kérdem, különösen mi indokolja azt, hogy midőn az állam Bereznától a határSzéllg fővasutként épít ki egy vonalat, és a közbeeső vonalat átveszi és megváltja, és akkor nemcsak hogy az egészet nem veszi állami kezelésbe, de még az újonnan kiépítendő vasutat is a megváltott üzletvezetőség kezelésébe adja? Mi lehet ennek indoka, nem kutatom; de mindenesetre megnyugtató választ kérek ebben a tekintetben a miniszter úrtól. Jól tudom, t. ház, hogy egy napirend előtti felszólalás keretében (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) indítványokat tenni nem lehet, jól tudom, hogy határozat erre nem hozható, de szükségesnek tartottam ezt most ebben a perczben felhozni, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) akkor t. i., a mikor interpelláczió és az erre adott miniszteri válasz kapcsán ez a kérdés felszínre vettetett és érdekli a közvéleményt. Felhívom Magyarország belügyminiszterének figyelmét arra, hogy ha a székely kérdést kezébe vette és megoldani s nemcsak elodázni akarja, akkor ezt a székelykérdést a maga egészében vegye figyelembe, és ennek megoldására minden olyan eszközt használjon fel, a melynek felhasználása szükségesnek mutatkozik. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) Bedő Albert: T. képviselőház! Urmánczy Nándor t. képviselőtársamnak a székely vasutak ügyében a pénzügyminiszter úrhoz intézett interpellácziójára adott válasz alkalmából magam is kötelességemnek tartom a t. ház nagybecsű figyelmét néhány per ezre igénybe venni napirend előtti felszólalással. Mielőtt azonban az interpelláczióval kapcsolatos feleletre és a székely képviselőknek ezen alapon leendő eljárására vonatkozólag nyilatkoznám, szükségesnek tartom Vertán Endre t. képviselőtársamnak előbbi felszólalása alapján röviden arra nézve is nyilatkozni, hogy én és azok a székely képviselőtársaim, a kik a szabedelvü párthoz tartozunk, általában meg vagyunk nyugodva arról, hogy a kormány, (Nagy zaj a szélsöbaloldahn. Halljuk! .Halljuk! jobbfelöl.) a mely a székelykérdést kezébe vette, teljes jóakarattal, teljes odaadással, a székely nép érdekeinek meleg felkarolásával jár el. (Helyeslés jobb felöl. Zaj a szélsöbaloldahn.) E tekintetben mi a kormány iránt a legteljesebb bizalommal viseltetünk, mert meg vagyunk győződve, hogy épen olyan jól tudja, hogy mennyire szükséges ennek a népnek vitális érdekeit a magyar nép közérdekéből felfogni, ép oly jól tudja, mint t. képviselőtársaim és mi székely képviselők, hogy Magyarországnak egyik vár-erőssége a Székelyföld és a székely nép. Épen azért, mert ezen tudat vezeti a kormányt, és mert ugy a földmivelés, mint az ipar és a kulturális kérdések tekintetében minden alkalommal az ország pénzügyi viszonyainak megfelelőleg készséggel bocsátja az eszközöket rendelkezésre a czélból, hogy annak a népnek se-