Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-289

289. országos ülés 1903 június 10-én, szerdán. 359 teljesen elfeledkeztek rólunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pedig ha kulturailag, iparilag, gazdaságilag segítségre szorul egy nép, ugy bizonyára ez az aranyosszéki székelység az, mert az a székelység, a mely a székely vármegyékben a lakosság zömét képezi, nincs annyira megtámadva, és összes erejét ki tudván fejleszteni nincsen annyira meggyengülve, és nem is szorul annyira védelemre. B. Kaas Ivor: Ott is! Vertán Endre: Midőn az ezeréves Magyarország emlékére ezer állami népiskolának felállítását elhatározták, minden vidék bőven kapott iskolát, de a legkevesebbet a mi megyénk kapta, és mindenütt megcsinálták azt, a mit ígértek, de legkevésbbé csinálták meg abban a megyében. Hiszen jól tudjuk, hogy ma az ezer iskolából körülbelül 600 állami népiskola van felállítva és bizonyos, hogy a hiányzó számnak jgen tekintélyes része a mi vármegyénkre esik. Nem beszélek a nyelvi egységről, mert hiszen ez egy távol jövőnek fantomja, de igenis a magyar népnek kulturailag az a hivatása, hogy a magyar kultúra fogja át Magyarország összes lakóit, összes nemzetiségeit. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezt a magyar kultúrát fejleszteni kell a nép között, és fejleszteni kell az által is, hogy a művelt középosztályt magyar szellemben nevelve megerősítsük. (Elénlc helyeslés a szélsöbaloldalon.) Egyetlenegy vármegye van, és ez, szégyen kimondani, a mienk, a melynek nincsen középiskolája, a hol a lakosság taníttathatná fiait. A románságnak ugy Nagyszebenben, mint Balázsfalván vannak alapitványai, a melyeknek segítségével az a szegény román tanuló kiképezheti magát, és igy erős román középosztály alapját vethetik meg; csak a székely nép az, a mely nem tanulhat, mert még a közelben sem kaphat iskolát; mert oda van kötve az eke szarvához, mely állapotából kibontakozni nem tud; nincs meg hozzá a fizikai ereje és az erkölcsi lehetősége. Közgazdasági tekintetben is deprimáló a székelység helyzete. Mindenki jól tudja — hiszen nézzünk csak egy kissé arra a térképre — hogy a megyének székhelyét kivettük a vasúti forgalomból akkor, a mikor a józan vasúti és pénzügyi politika azt kívánta volna, hogy rajta keresztülvezessük; e helyett egy ingoványos, sós talajon vezettük keresztül, a hol a pálya fentartása többe kerül, mint egy uj vonal kiépítése. Erőszakkal vettük a székhelyet a forgalomból, erőszakkal nyomtuk le; pedig ha Tordát nem védjük, az összekötő vonalat Kolozsvárig nem tudjuk megkapni, és ha Tordát, mint Torda-Aranyos megye legfontosabb területét és az Aranyosszék végvárát nem erősítjük meg. akkor a székelység f oly ton-f oly vast hátra húzódik és akkor a talajt, legalább a mi vármegyénkben teljesen elveszti a lába alól. (Igaz! TJgy van! a szélsobalodalon.) A helyes közgazdasági politika azt kívánta volna, hogy az erdők értékesítésével és a vasutak létesítésével az a föld, a mely az országon mintegy kívül esik, a melynek népe, ha lejön a Mezőségre, azt mondja, megyek az országba, összeköttessék a magyarsággal és igy a folytonos érintkezés fentartható legyen. Kívánatos lett volna és itt a szocziális szemjiont lép előtérbe, hogy azt a népet, a mely a polgári felvilágosodottságtól a legtávolabb él, a szocziális kérdések megoldásával lánczolja magához a magyar állam, ne szakítsa ki saját kebeléből és ne zárja ugy el, hogy a magyar államot csak hírből, csak rossz közigazgatásából és az adóvégrehajtásaiból ismerje. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Hosszasan egy napirend előtti felszólalás keretében nem akarok beszélni, (Halljuk! Halljuk!) de azt tartom, hogy az ipar tekintetében, ha van hely, a melyen például Csehország példája gyakoris ndó, ugy ez a mi hegyes-völgyes vidékünk; ha van hely, a hol az iparnak föladata van, ha van hely, a hol az alig termő kicsiny földnek jövedelmét ipari munkával kell fokozni és elégségessé tenni a megélhetésre, ugy ez a mi vidékünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ott van a gazdag Aranyos vidéke; ott vannak az aranybányák, szénbányák, a melyeket most tárnak fel; ott van a toroczkói vasbánya, a mely nagyon régi, a mely jó megélhetést biztosított a népnek, és Thaly Kálmán igen t. alelnök ur igazat fog nekem adni abban, hogy azok a bányák, a melyeknek vasából Rákóczi kuruczai az első szuronyokat készítették, hogy kiverjék az országból a németeket, ezek a bányák ma panganak, nem tudnak érvényre jutni, mert nincsen hozzá közel fekvő vasutunk, nincsenek közlekedési eszközeink. (Zaj. Elnök csenget.) Pedig a magyar állameszme keleti oszlopát a székelység képezi, ezt kell tehát elsősorban megmenteni, hogy szilárd legyen, hogy össze ne roskadjon, midőn ráemeljük a magyar nemzeti állam súlyos tetőzetét. E téren kell a magyar nemzeti politikának a frázisok bizonytalan mezejét elhagyni, hogy kijegeczesedjék az, hogy e politikának, a melynek az ország minden részében nagy feladatai vannak, az emiitett vonalon belül a feladatai a legnagyobbak, a legsürgősebbek, a legéletbevágóbbak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az ország , minden részében vannak kielégítésre váró igények, de legelőször azokat kell kielégíteni, a melyek a nemzeti léttel a legszorosabb kapcsolatban vannak. Ez pedig a székelység érdekeinek kielégítése. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Es mit látunk? Azt, hogy akkor, a mikor az ország végre-valahára 262 és fél millió koronát költ beruházásokra, a mikor a bevallott czél az, hogy az ország egész területére kiterjedő állami munkásság oly irányban vezettessék, hogy az általános ipari és kereskedelmi mozgékonyság emeltessék, mozgékonyabb gazdasági élet jöjjön be, a mikor ilyen czélra kérik a milliókat: akkor minden egyébre gondolnak, csak arra nem, hogy