Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-289
358 289. országos ülés 1903 június ÍO-én, szerdán. képviselőtársamnak egy reám vonatkozólag tett oly kijelentését olvastam, a melyet én, jóllehet a házban jelen voltam, nem hallottam, és a mely a naplóban nincs benne. Ha én ezt a házban hallom, lehetetlenség, hogy azt itt és nyomban szó s megjegyzés nélkül hagyhattam volna. Hogyha pedig ezen megjegyzés a naplóban foglaltatnék, már eddig is a házon kiviil a kellő lépéseket megtettem volna ezen nyilatkozattal szemben. Ezek után csak arra szorítkozom, hogy felhívom Holló Lajos t. képviselő urat — sajnálatomra nincs jelen — nyilatkozzék abban a tekintetben, hogy közbeszólásként mondotta-e azt, hogy Gajáry Géza a főispánt denuncziálta ? És ha mondotta, kinél denuncziáltam s miként érti azt, hogy én a főispánt denuncziáltam és hogy ezt az utálatos tényt, a denuncziálást, minő értelemben vette. Csupán ez a kérdésem a t. képviselő úrhoz. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Tudomásul vesszük, hogy ily czimen van helye a napirend előtti felszólalásnak. Elnök : Bocsánatot kérek, ehhez nekem is van hozzászólásom, miután e megjegyzésben az elnökség eljárásának némi megtámadását látom. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) A t. képviselő urak nagyon jól ismerik eljárásomat a napirend előtti felszólalások tárgyában. Tudják, hogy én azoknak megítélésénél, diskreczionális jogomnál fogva, bizonyos határig, igen liberálisan járok el a ház minden oldalával szemben. Ha pedig valamikor van az ilyen ily eljárásra ok, akkor van, a mikor egy képviselő személyes kérdésben kér szót. (Helyeslés.) Én ezen a czimen engedtem meg és tartottam kötelességemnek megengedni Gajáry Géza képviselő urnak a napirend előtti felszólalást, személyes kérdés czimen. (Helyeslés.) Most következik Vertán Endre képviselő ur felszólalása. Vertán Endre: T. ház! Az Urmánczy Nándor képviselő ur interpellácziőja és a reája adott miniszteri válasz folytán a székelykérdés, mely régóta kisért és régóta égető sebét képezi a magyar nemzetnek, bevonatott a társadalom köréből ebbe a házba is. Alig választ el pár perez minket attól a szavazástól, a melyben a ház többsége ki fogja mondani, ha vájjon ezt a székelyakeziót oly módon akarja-e keresztülvinni, hogy a székely népen tényleg segítve legyen, vagy félrendszabályokkal és elégtelen eszközökkel akar tovább is dolgozni, oly eszközökkel és félrendszabályokkal, a melyek alamizsnának vehetők ugyan, de a melyek a kérdésnek alapos megoldását egyáltalában nem segítik elő. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, a tekintetben nincsen közöttünk eltérés, hogy a székelység Erdélynek védőbástyáját képezi. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A történelem azt is mutatja, hogy Erdély viszont Magyarországnak képezi a védőbástyáját, ugy, hogyha megengedjük, hogy elveszszen ez a legtömörebb, legkitartóbb, faji jellegben legmagyarabb nemzet, a székelység, mely magát a hunoktól származtatván, magyarabbnak tartja magát a magyarnál is: akkor nemcsak ezt dobjuk oda martalékul a nemzetiségeknek, odadobjuk az idegeneknek martalékul magyar hazánkat is. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a székelykérdést kicsinyelni nem szabad, ezt a székelykérdést véka alá dugni többé nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nyilt seb ez, mely folytonfolyvást vérzik; égető seb ez, melyet ha kellő időben meg nem gyógyítunk, késő bánat lesz majd a felett sopánkodni, mert nyilvánvaló lesz, hogy elvesztettük hazánk legerősebb, legfajfentartóbb népét. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem hosszú ideje annak, hogy ez a kérdés akuttá vált, és a törvényhozást foglalkoztatja, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és az eredmény egy kormánybiztosság, mert hiszen ez a fő; egynéhány tojás és egypár tyúk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel a székely népet megmenteni nem lehet, különösen akkor nem, a midőn azt látjuk, hogy nem is akarják megmenteni, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) legfölebb a száját akarják bedugni annak a székelynek, hogy ne panaszkodjék, ne siránkozzék; legyen ezután is hű s tolja azt a szekeret, a mely mindenkit fölvesz, csak épen a székelyt nem. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy a székelykérdést mennyire nem ismerik azok, a kik ennek a kérdésnek a megoldására vállalkoztak, arra nézve legyen szabad egy példát felhoznom, és ez az, hogy a székelység; nek határait sem ismerik. (Halljuk! Halljuk! | a szélsőbaloldalon.) Azt sem tudják, hogy a i székelység az Aranyosszék által szerves összeköt' tetésbe hozva elnyúlik egészen Tordáig, és azt sem tudják, hogy épen ez a végvidéken levő székelység, a mely be van ékelve a nemzetiségek közzé, a lehető legerősebb védelmet igényli. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen a magyar faj konszolidácziójának legelemibb követelménye, hogy magát a magyarságot, hogy a magyar nyelvhatárokat erősítsük és védjük. Ugyan minő székelyakeziót akarnak önök csinálni magyar nemzeti szempontból, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) ha épen a nyelvI határokat nem ismerik; ha ezeket nem állapítják meg; ha azt a nagy beözönlő expanzív erőt, a melyet a nemzetiségek itt képviselnek, nem akarják meggátolni? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sehol sem olvastam, hogy az Aranyosszék, hogy Torda-Aranyos vármegyének ez a része az egész székelyakezióba be lenne | foglalva. Pedig kérelmeztük a kormánybiztos urnái; ott jártunk nála, tisztelegtünk, barátkoztunk ; de a midőn a bureau-ban kellett volna dolgozni, a midőn valamit tenni kellett volna,