Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-288

28#. országos ülés 1903 június 9-én, kedden. M5 a nemzet az alkotmánynyal szemben több kötelességet tartozik hordozni, mint a korona, a mely pedig az alkotmányra külön még esküt is tett. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Önök igen gyakran beszélnek a monarchikus elvről és ezt is ugy állítják elő, mint egy nagy dogmát, a mely a magyar nemzet jövendőjének biztositéka, a melynek megoltalmazása nélkül a nemzet jövendőjének utján biztosan nem haladhat. Előrebocsátom, hogy én is tisztelője vagyok a monarchikus elvnek, — legalább ezidő szerint azt tartom, hogy a monarchikus elv fentartása reánk, magyar nemzetre nézve életkérdés. Olay Lajos: Kényszer! Szatmári Mór: Kényszerű életkérdés, az a bizonyos czélszerüség, a melyről odaát olyan szépen szoktak szónokolni. Önök azt állítják, hogy ezt a kincset, a monarchikus elvet őrizni kell. Igazságuk van. De ennek a kincsnek van két nagy veszedelme. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy a monarchikus elvet mindig olyan dologgal kötik össze, a mi a nemzetre rossz; oly reformokkal, oly alkotásokkal, oly követelésekkel és oly kívánságokkal, a melyek sohasem gyökereznek a nemzeti érzésben, a nemzeti közszellemben, a nemzeti társadalmi rétegek vágyakozásában és meleg, őszinte hajlamában. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De ha a nemzetnek mindig csak áldoznia kell ezért az elvért; ha a nemzet azt látja, hogy eléje tartanak egy dogmát, melyet ő jónak tart ugyan, de a melyért neki folytonosan csak adóznia és szenvednie kell, akkor ne csodálkozzanak azon, ha a folytonos szenvedés után nem töri magát; ne csodálkozzanak, ha a nemzetben megernyed lelkesedés, a melyet önök megkívánnak a monarchikus elv iránt. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azután önök nem számítanak az eszméknek uj áramlataival; önök nem számítanak azzal az evoluczióval, a melylyel szemben a t. néppárt olyan hangosan fejezi ki gyűlöletét, de a mely elvégre még sem törődik doktrínákkal, sem tankönyvekkel, sem sablonos alkotmányjogi felfogásokkal. Ezek az uj áramlatok keresztülgázolnak teóriákon, keresztülgázolnak a tankönyvek minden tanításán. Nekünk arra kell törekednünk, hogy ezekkel az uj áramlatokkal is szembe tudjunk majd szállni, hogy ezekkel az uj áramlatokkal szemben is meg tudjuk védelmezni a monarchikus elvet, legalább addig, a mig czélszerüségi szempontból arra okvetetlenül szükségünk van. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás a néppárt padjain.) Zboray Miklós: Kihasználásával a koronának ! (Félkiáltások a szélsöbaloldalon: Azzal is! Zaj.) Szatmári Mór: A nemzet érdekében ha kihasználjuk, jól teszszük. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj u néppárton. Elnök tfÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVI KÖTET. csenget.) De sohasem használtuk ki, mindig a korona érdekében történt minden. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! a néppárton. Elnök csenget. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Arról már csakugyan nem álmodtam sohasem, hogy mikor én a nemzet törvényhozó testületében azt mondom, hogy a nemzet érdekében én kihasználhatom a monarchikus elvet is és minden elvet ki kell használnom a nemzet érdekében; mert akkor kezdek én nemzetellenes politikát csinálni, ha minden elvet és minden áramlatot nem a nemzet érdekének javára használok fel, mondom, arról már csakugyan nem álmodtam soha, hogy a mikor igy beszélek, akkor akadjanak a törvényhozás termében emberek, a kik ez ellen a felfogás ellen tiltakoznak. Zboray Miklós: Ez ellen a frázis ellen! (Nagy zaj és ellenmondás a szélsöbaloldalon. Zaj és mozgás a néppárton.) Kubik Béla (a néppárt felé): Ez a parlamenti illemmel meg nem egyezik! Zboray Miklós: Ezt csak az elnök mondhatja ! (Folytonos nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Méltóztassanak a szónokot meghallgatni! (Nagy zaj.) Ballagi Géza: Halljuk, mi volt az a frázis? Nem tudjuk, miről van szó! (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon és a néppárton.) Elnök : Csendet kérek! Szatmári Mór: A t. képviselő ur egyébiránt nagyon lekötelezne, ha megmondaná: mi az a frázis ? Elnök: A vitatkozásnak az a rendje, hogy a t. képviselő urak egymásután felszólalnak, nem pedig az, hogy beszéd közben magánbeszélgetéseket folytatnak. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Kérem Szatmári képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Szatmári Mór: Ez az inczidens, t. képviselőház, egy másik eszmekörbe vezet engem. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Eátereli figyelmemet a monarchikus elvnek egy másik veszedelmére: a hiperlojalitásra. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Lukáts Gyula: Most láttuk, ebben a pillanatban ! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Förster Ottó: Az ellen tiltakozunk! Elnök: Csendet kérek. Ne méltóztassanak közbeszóló beszédeket tartani. Szatmári Mór: Azt hirdetik nekünk ős idők óta, hogy a nemzet csak akkor boldogulhat, ha királyával együtt, teljes egyetértésben, teljes harmóniában folytatja a maga munkáját. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: Ez igaz, ennek ugy kell lennie! Szatmári Mór: De ha ez arkánum, akkor vigyáznunk kell arra, hogy a nemzet közszellemében ne foglalhasson tért semmiféle oly felfogás, a mely ezt a nagy kincset, a nemzet és a király közt való harmóniát megzavarja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már pedig, t. kép44