Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-288

344 288. országos ülés 1903 június 9-én, kedden. van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és azokban tevőleges állást foglalván el, úgyszólván egy pártnak vezérévé és fejévé tegye magát, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ilyen állásfoglalás az, t. ház, a mi itt Budapesten történt a képviselőház elnökével szemben, a midőn az udvari bálon ő Felsége a képviselőház elnökét tüntetően mellőzte. Sokkal nagyobb tisztelettel vagyok a képviselőház mélyen t. elnöke iránt, semhogy magam is meg ne hajolnám az ő akarata s a velünk szemben kifejezett óhajtása előtt és azért ezt a kérdést nem forszírozom, ámbátor nekem erről a kérdésről olyan vélekedésem van, a melynek kifejtése egyáltalában nem érintené a ház elnöki méltóságát, és nem érintené a ház elnökének a Felséggel szemben való lojalitását sem. Kubik Béla: Hát akkor halljuk! Szatmári Mór: Mert én az egész dologban azt látom, hogy a midőn a korona a képviselőház elnökét mellőzte, ez a mellőzés egy határozott politikai cselekedet volt . . , Holló Lajos: Igaz! Szatmári Mór: . . . a mely a függetlenségi párt harcza ellen irányult; , . . Hoiló Lajos: Megrovási kaland! Szatmári Mór: . . . irányult továbbá azon törekvés ellen, a mely a függetlenségi párt harczánál enyhébb s a mely törekvést, álláspontot az u. n. volt nemzeti párt foglalta el, élén gróf Apponyi Alberttel, a képviselőház mostani nagyrabecsült elnökével. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És én azt tartom, hogy nem a képviselőház elnökét illette az a mellőzés, hanem azt a gróf Apponyi Albertet, a ki a nemzeti ellentáilásnak segítségére jött, és képviselte Magyarországon a jogos és méltányos, sőt legméltányosabb nemzeti törekvéseket. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A midőn ez a mellőzés ilyen politikai cselekedetet jelent, akkor ennek a háznak minden tagja feljogosítva érezheti magát arra, hogy egy ily politikai cselekedetet megbíráljon, és ezzel szemben a maga álláspontját megvédelmezze. Elnök: T. képviselőház ! Mindezen tények, a korona tényei, alkotmányunk szerint csak a miniszteri felelőség szempontjából tehetők bírálat tárgyává. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Hát ő Felsége miért avatkozik bele a mi vitáinkba! Holló Lajos: A koronának sem illik beavatkozni ! Lengyel Zoltán: Neki több joga van, mint itt nekünk ; megelégedhetnék a maga jogaival! Szatmári Mór: T, képviselőház, én meghajlom a mélyen t. elnök ur megjegyzése előtt, hisz magam is azt vallom, hogy az alkotmányos felfogás és a tiszta alkotmányos elv szerint a korona nem vonható az alkotmányos küzdelmekbe. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De ha maga megy bele!) De akkor, a midőn a korona legsajátabb tényeivel avatkozik bele a politikai küzdelmekbe, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) oly tényekkel, a melyekkel szemben a kormány felelőségére való hivatkozás nem lehet egyéb, mint nevetséges dolog: (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) bocsánatot kérek, ezen tényekkel szemben én jogosítva érzem magam a magam álláspontjának kifejtésére. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Én, t. ház. nem tehetek az elnöki székből az ellen kifogást, hogy mindezekkel a tényekkel szemben egy képviselő a maga állásfoglalását kifejtse. De ismétlem, hogy alkotmányunk szerint a felelőségre vonás csakis a kormány alkotmányos befolyására vonatkozhatik. (Helyeslés jobbról. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Csak azt akarja!) Szatmári Mór: Ilyen cselekedete a koronának az a másik, a melyről már itt a képviselőházban volt szó és a mely ismét olyan dolog, a melylyel szemben a kormány felelősége egyáltalában nem szerepelhet. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ilyen az, a mikor ő Felsége a brucki táborban nyilatkozatot tesz a magyar politikai helyzetről és úgyszólván irányt szab arra nézve, hogy kormánya niíkép járjon el, miképen cselekedjék. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Azt hiszi, hogy ezen az oldalon is csupa kinevezett főispánok ülnek, a kiket dirigálni lehet! Szatmári Mór: Elég szoIvorúnak tartom azt, hogy egy felelős parlamenti rendszerrel kormányzott országban az ország sorsa, a nemzet egész politikai helyzete egyszerre csak egész teljességében a korona kezébe kerül. Ez igen szoIvorú dolog. Ma már az az állapot formálódott ki, hogy az egész helyzetnek a kulcsa a korona kezében van. De még szoIvorúbb az, hogy a nemzet sorsának intézésére hivatott kormány nem bir elég erkölcsi bátorsággal arra, hogy a koronának oly tanácsokat adjon, a melyek azután alkalmasak lehetnének arra, hogy ezt a kulcsot használja is. Vagy igy, vagy ugy, de vessen véget ennek a szerencsétlen állapotnak, a melynél szerencsétlenebbet és zavarosabbat nem észleltem, mióta politikával foglalkozom. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Oaök azok, t. többség, a kik szembeállítják a királyt a nemzettel, a kik provokálják a nemzetben az elmélkedést arról, hogy miért kell az egyik félnek jobban tisztelni az alkotmányt, mint a másiknak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Önök azok, a kik a nemzetben felkeltik azokat az aggodalmakat, a melyek immár megtámadták a legalkotmányosabb felfogást is, mert az elmékben az a gondolat támadt fel, hogy a nemzet, a mely köteles tisztelettel viseltetik az alkotmány iránt és az alkotmánynak minden tartozéka és biztosítéka iránt, hogy ez