Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-288

342 2Ö8. országos ülés 1903 június 9-én, kedden. volt V. Ferdinánd alatt is. Akkor a nagy nemzeti ellentállásnak mi volt az eredménye? Az 1848-iki törvényhozás nagy alkotásainak egész erdeje. (Igaz! TJgy van! a sz&sÖbaloldahn.) Azután következett egy másik nagy ex-lex, a nemzeti elnyomatásnak egy sötét korszaka az 1848—49-iki szabadságharcz leveretése után és akkor a nemzeti ellentállásnak újra megvolt a maga nagy és fenséges eredménye: az alkotmány helyreállítása, és az önök bibliája, az önök politikájának alapja, az 1867-iki alkotások. A későbbi ellentállások is ilyenek voltak. Ilyen volt az 1889-iki nemzeti ellentállás a véderőtörvénynyel szemben; akkor is megvolt az ellentállás eredménye, mert a 14. §-t megváltoztatták. Később az 1898-iki nemzeti ellentállás, az 1898-iki ob3trukczió, a mely megteremtette a Széll-kormányt, megteremtette a Széll-rendszert, megteremtette a törvényes alkotásokban mindazt, a mire a Széll-kormány dicsőséggel hivatkozni képes. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbal oldalon.) T. képviselőház! A történelemnek nagy tanúságai állanak tehát mielőttünk, a mikor itt nehéz küzdelmet folytatunk. (Elénk helyeslés a szélsőbal oldalon.) Sem a miniszterelnök jelentése, sem a csábitások, sem a fenyegetések nem alkalmasak arra, hogy az ellenzéket a maga útjáról letereljék (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és a közvélemény megtévesztésére irányzott taktikai és politikai manövrirozás sem alkalmas arra, hogy minket levegyen a lábunkról. És méltóztassék elhinni, hogy önök a mikor, hogy alkotmányos felfogásukat betetőzzék, a képviselőház feloszlatásáról beszélnek ex-lex-es időbeD, ez is csak arra vall, hogy maguk sincsenek tisztában a helyzettel és nincsenek tisztában azzal, hogy tulajdonképen mi következik és mi következhetik. Mert mi következhetik az uj képviselőházban ? Ott is lesznek ellenzéki képviselők és azok sem fognak mást csinálni, mint a mit mi csinálunk és önök újra ott lesznek, a hol ma vannak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Folyton folyvást beszélnek önök a nagy veszedelmekről, a melyek az obstrukczióval és a mi küzdelmünkkel járnak. így beszélt a miniszterelnök ur és a földmivelésügyi miniszter ur is, a kinek hogy mindenben igaza volt, azt mi állítjuk leginkább. Hiszen mi voltunk azok, a kik a földmivelési miniszter ur előadását legjobban helyeseltük. Mi mondtuk az, hogy azoknak a dolgoknak, a melyeket a földmivelési miniszter ur emlegetett, csakugyan létesülniük kell, mert különben az ország tönkremegy és mert különben az ország bajai nemhogy enyhülnének, hanem még fokozódnak is. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Sötét kép az, a melyet önök rajzolnak elénk, de egészen hű és igaz. Csakhogy ebből nem az következik, hogy önök ezt a képet még sötétebbé tegyék, hanem hogy önök, a kiknek kezében van a hatalom és a rendelkezés ereje, a nemzet egéről oszlassák el a felhőket és teremtsenek olyan helyzetet, a melyben a nemzeti erő szabadon fejlődhetik. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Teremtsék meg újra a parlamentáris helyzetet, a munkaképességet és akkor megcsinálhatjuk azokat az alkotásokat, a melyek a nemzetre és az országra igazán szükségesek. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De önök e helyett doktrínákon nyargalnak. És beszélnek e mellett a közgazdasági helyzetről, a parlamentarizmusról és liberalizmusról. Hát álljunk itt meg egy kicsit. A közgazdasági helyzetet illetőleg mi is hangoztatjuk ezen a téren, a mit önök hangoztatnak! Mi is mondjuk, hogy a közgazdasági helyzet sivár, hogy azon segíteni kell, hogy az azok szanálására szükséges alkotásoknak mielőbb meg kell lenniök. De mi azt mondjuk, hogy ezek az alkotások igazán sürgősek, tehát ezekre rá kell térni, önök pedig azt mondják, hogy ezek az alkotások várhatnak, csak az ujonczlétszám felemelését kell keresztülvinni. Itt térünk el azután egymástól a közgazdasági helyzet javítására irányzott taktikában. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Önök beszélnek parlamentarizmusról! A parlamentarizmus nagy elv, a melyhez ragaszkodni kell. De ha a parlamentarizmust ugy állítják egy nemzet elé, mint czélt, a melyet okvetlenül szolgálni kell, még pedig olyan eszközökkel is, amelyeknek használása a nemzet érdekeibe egyenesen beleütközik: akkor, t. képviselőház, a parlamentarizmus elvesztette jelentőségét, becsét és értékét. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És azt látjuk, hogy a t, többség a parlamentarizmust erre akarja felhasználni, mert hiszen ő a parlamentarizmusban egy dolgot hegyez ki: a parlamenti többség akaratának érvényesülését, nem pedig a parlamentarizmusnak igazi lényegét : a nemzet akaratának az érvényesítését. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon) De itt áll, t. képviselőház, a másik kérdés: a liberalizmusnak a kérdése. (Halljuk ! Halljuk! a .szélsöbaloldalon.) Igazán sajnálom, hogy a mit most mondok, azt egy u. n. ohstrukcziós beszédnek a keretében kell elmondanom, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és igazán sajnálom, hogy a t. többség, meddőnek látván a mi harczunkat és a mi szónoklásainkat, egyáltalában minden beszédet olyannak tart, a melyet meghallgatni fölösleges; sajnálom azért is, mert én a t. többség liberalizmusáról akarok egyet-mást elmondani. (Halljuk! Halljuk f a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! A szabadelvű párt liberalizmusa ma már csak legenda. Endrey Gyula: Ugy van! Lyukas mogyoró! Szatmári Mór: A szabadelvű párt liberalizmusa belefúlt már abba az áramlatba, a melynek a sodrában ott van a miniszterelnök úrtól kezdve a t. szabadelvű pártnak az a néhány mohikánja, aki magát még szabadelvűnek tartja