Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-288

288. országos ülés J'JÜJ június ú-én. kedden. 313 és a kiről én is elismerem, hogy szabadelvű. (Egy hang a néppárton: Ki az?) Ha néha szóbaállok ezekkel a szabadelvűekkel, ők szoIvorúan és lemondással beszélnek; szoIvorúan és lemondással, mert ők tudják a legjobban, hogy abban a táborban, a mely egykor dicsőséggel harczolta meg a szabadelvüségnek nagy küzdelmeit, ma már csak mostoha gyermek a szabadelvüség, egy olyan valami, a mit csak emlegetnek itt-ott, de a mi már ott, abban a táborban, nem érvényesül. (Igaz! Ugy van! a sz élsöbaloldalon.) Sándor Pál: De odaát sem! Szatmári Mór: Sándor Pál t. barátom azt mondja, hogy itt sem. Hát, t. képviselő ur, nem igy van. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: No nem! Szatmári Mór: A legközelebb múlt napoknak egy eseménye bizonyitotta, hogy nem igy van. A mikor ugyanis itt, a képviselőházban, felmerült egy eminenter szabadelvű kérdés, erről az oldalról támadt a felszólalás és annak a felszólalásnak a meleg, hevitő hatása ezen az oldalon nyilatkozott meg, mig odaát hallgattak, mert odaát az önök szabadelvüségét megfélemlítette az, a mi az önök szabadelvű pártjában immár túlsúlyra jutott, t. i. a reakczionárius hajlam és az a szenvedély, az a törekvés, a mely arra irányul, hogy a régi szabadelvüpárti törekvéseket reakczionárius törekvések váltsák fel. (Tetszés a szélsőhaloldalon. Derültség a néppárton,) Én értem, hogy ezen az oldalon, a néppárt, kineveti az én szavaimat. (Mozgás a néppárton.) Én megértem, hogy ezen az oldalon, a néppári részéről, erős és szenvedélyes hang emelkedett fel a múltkor is, a mikor a szabadelvüség ügye felszínre került. Rakovszky István: A szabadkőművesség ügye! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Zboray Miklós: Zsidó ügy! (Zaj a szélsöbaloldalon és felkiáltások : Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Szatmári Mór: Én kérve kérem a t. kép viselő urakat ott a néppárton, hogy különböztessék meg a szabadelvüség kérdését a szabadkőművesség kérdésétől. Higyék meg a t. képviselő urak, hogy én bennem roppantul megcsappan az a tisztelet, a mely az önök értelmisége iránt él bennem. Rakovszky István: Az nem baj! Szatmári Mór: Hiszen ha nem baj, én nem bánom; de méltóztassanak elhinni, hogy engem elfog a csodálkozás, hogy miért akarják önök szántszándékkal ráerőszakolni a szabadkőművességre mindazt, a mi a szabadelvüség ügye. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Zboray Miklós: Láttuk, hogy helyezkedtek el! Megállapodás alapján! Ernszt Sándor : Mi is meg tudjuk különböztetni a szabadelvüségét a szabadkőművességtől! (Folytonos zaj.) Sándor Pál: A szabadelvüségnek nincsen Rómája! (Egy hang a néppárton: De Jeruzsálemé van!) Még Jeruzsálemé sincsen! (Folytonos zaj. Az elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Zboray Miklós (Lengyel Zoltánhoz) : Majd ha nekünk tetszik! és nem Lengyel Zoltán ur dirigál! (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem, meg lehet czáfolni mindent, a mi itt elhangzik, de a szónokot meg kell hallgatni. (Zaj a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Kérem, ha akkor, a mikor kérem a képviselő urakat, hogy ne szóljanak közbe, abban a pillanatban is közbeszólanak, ez talán mégis rendellenességnek mondható. (Halljuk! Halljuk!) Szatmári Mór: T. képviselőház! Engem nem zavart meg a t, néppárt részéről ez az incidens. Én értem a t. néppárt magatartását, sőt ugy gondolom, hogy a néppárt a maga szempontjából egészen helyesen és kötelességszerűen jár el, a mikor azt az álláspontot foglalja el, a melyet elfoglalt. A mit én nem értek és a mi engem szoIvorúsággal tölt el, az a szabadelvű pártnak a magatartása, a mely azt jelenti, hogy ebben a szabadelvű pártban az uralkodó áramlat immár hátat forditott az igazi, hamisitatlan liberalizmusnak. Épen ezért ne beszéljenek önök az igazi liberalizmusról, a mikor a mi nemzeti küzdelmünkkel állanak szemben, mert az önök liberalizmusa nekünk nem imponál. De, ha a t. túloldal és a t. kormány anynyira tudják mindazt, a mi erre az országra veszedelmes ebben a helyzetben, hiszen akkor mindezt tudnia kell a koronának is, és ha daczára ennek, a korona ragaszkodik a maga álláspontjához, ba a korona azt mondja, hogy mindezzel a bajjal és veszedelemmel szemben én megmaradok azon az állásponton, hogy az ujonczlétszámot fel kell emelni, és pedig mindent megelőzőleg : akkor ez egy irtózatos egyoldalúság, a mely minket arra kényszerit, hogy egészen nyíltan tiltakozzunk ez ellen az egyoldalú felfogás ellen. Mert mindent feláldozni, mindent, a mi a nemzetnek becses, mindent, a mi a nemzet javára szolgál, csak egyet fentartani, a katonai követeléseket, ez lehet katonai politikai szempontból felfogható és érthető dolog, de a nemzeti politika szempontjából eg) általában érthetetlen. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És itt, t. képviselőház, lehetetlen meg nem emlékeznem a korona azon nyilt állásfoglalásáról, a mely úgyszólván azzal a jelentőséggel és természettel bir, , . . Lengyel Zoltán: Nyilvános korteskedés! Szatmári Mór: . . . hogy a kormányt és a többséget sarokba szorítja. Mert hiszen ha akkor, a midőn a korona egész nyíltan, cselekedeteiben állást foglal valamely kérdés mellett, s a többség ez ellen nem akar demonstrálni: akkor követnie kell ezt az álláspontot. Pedig merőben alkotmányellenes, merőben ellenkezik minden alkotmányos felfogással az, hogy a korona beleavatkozzék az alkotmányos harczokba, (Ugy