Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-287
324 287. országos ülés Í903 június 8-án, hétfőn. ben is észlelhetők, egészen a fagypontra szálljon alá. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De nagy tévedésben méltóztatott lenni a t. miniszterelnök urnak, lia azt gondolta, hogy az efféle nyilatkozatok minket meg fognak félemlíteni és hogy mi megijedünk, s a mostani nyelven kifejezve, leszerelünk. Mást tanit a történelem, t. miniszterelnök ur! A magyar szabadságnak mindig voltak zászlóvivői, hősei,, nagy férfiai. Mióta az az ádáz küzdelem folyik a beolvasztási politika és a nemzeti szabadság eszméje között, mindig voltak hőseink, a kiket nem félemiitettek meg az ilyen nyilatkozatok, a kiket nem félemiitett meg még a vérpad sem. A Zrínyiek, a Frangepánok, a Martinovicsok, a Laczkovicsok, a Szentmarj ayak és százai és ezrei a magyar martiroknak nem félemiitettek meg még a vérpad által sem. Hát oly gyávának tart minket a t. miniszterelnök ur, vagy oly mamlaszoknak, hogy minket az ilyenféle nyilatkozat megfélemlít? Igen nagy csalódásban méltóztatik ringatnia magát a t. miniszterelnök urnak. Mi az efféle nyilatkozatok felett fájdalmas szoIvorúsággal és kellő alattvalói tisztelettel ugyan, de egyszerűen napirendre térünk (Élénk tetszés a szélsobalóldalon.) és teljes elszántsággal és tántoríthatatlan vasakarattal folytatjuk azt a harczot, a melyet megkezdettünk a nemzeti jogokért, a nemzet javáért, a nemzeti jelvényért. (Tetszés a szélsobalóldalon.) T. ház! Magyar László » Délafrikai Utazásáéban olvastam, hogy a bihé-i szerecsen fejedelem, a midőn megfogyatkozott rabszolgákban, hatalmának támaszaiban, — mert hisz a mint nálunk fehér rabszolgák tartják fenn az efféle hatalmakat, addig ott fekete rabszolgák, — hát mikor rabszolgákban fogyatékot szenvedett, egyszerűen .kiadta a rendeletet a törzsfőnököknek, a rabszolgakereskedőknek, hogy ennyi meg ennyi rabszolgát kötelesek záros határidő alatt beliferálni fejvesztés és megevés büntetésének terhe mellett, A t. miniszter ur is kiadta az ukázt a tisztviselők deputácziójának, hogy ennyi meg ennyi idő alatt, záros határidő alatt, nehogy elkéssék, kötelesek vagytok a bizalmi nyilatkozatokat beliferálni. Tette ezt azért, hogy azt a rozoga, ingó széket, azt a düledező hatalmat még egyszer megmenteni megpróbálja. Nagyon természetes, hogy az ilyen magas utasítás után megindult az egész apparátus, előkelő férfiak, a főispán urak vezetése mellett és jöttek is esőstől azok a bizalmi nyilatkozatok. Híven, hűségesen dolgoznak ezek a kis királyok, kis istenek, ezek a kis főispánok. Sőt akadt közülök még olyan is, a ki túlbuzgóságában magát Janus istennek tartja, a kinek tudvalevőleg két arcza volt és ebből kifolyólag azután önmagának két szavazatot vindikált. A t. kormányelnök ur pedig itt a házban filippikájával templomot épit annak a törvényt lábbal tipró Janus istennek, annak a kis Lukácskának, élő bizonyságául annak, hogy a t. kormányelnök ur is eljutott a lejtőn oda, a hol Bánffy és Tisza voltak, a hol az ilyen törvénysértések, ha a miniszterelnök javára szolgálnak, legalább is atyai elnézésben, pártfogásban részesülnek. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ezeknek a bizalmi nyilatkozatoknak a származásáról igen sokat beszéltek itt előttem szólott t. képviselőtársaim, kimutatva a gyárat, a hol azok készülnek. Hát én erről a gyárról most nem is beBzélek, hanem méltóztassanak megengedni, hogy vizsgáljam azoknak a bizalmi nyilatkozatoknak a tartalmát. Mit látunk, ha ezt a tartalmat vizsgáljuk nyugodt észszel, elfogulatlanul és higgadtan? Legalább én részemről azt látom, hogy ezek a bizalmi nyilatkozatok tulajdonképen olyan kétélű fegyverek, mert egyrészről egymást túlliczitálni iparkodnak az akadémia szótárában található mindenféle dicsőítő kifejezésekkel a t. kormányelnök ur személyét, mivoltát, mindenséget illetőleg, kiterjeszkedve politikai születésére, politikai működésére, politikai tökéletességére, politikai agóniájára és azt hiszem, röviden bekövetkezendő politikai halálára is. S az is bizonyos, hogy a tömjént mázsaszámra fogyasztják el és Jupiterhez illő haraggal Ítélik el az obstrukeziót, az ellenzéknek a nemzeti jogokért folytatott nemes küzdelmét. Másrészről azonban nem tűnt-e fel önnek, t. kormányelnök ur, hogy ezek a bizalmi nyilatkozatok, ezek a megyei feliratok, egyáltalában nem emlékeznek meg a,z obstrukeziót, a törvénytelen állapotot előidéző katonai javaslatokról ? Vagy hogy a melyik megemlékezik róla, az az önálló magyar hadseregét követeli ? Nohát én hajlandó vagyok a t. kormányelnök urnak egy becsületes alkut ajánlani. (Halljuk! Halljuk !) Osztozzunk meg ezeknek a bizalmi nyilatkozatoknak a tartalmán. Én hajlandó vagyok ötven százalékos kiegyezésre, én ezeknek a bizalmi nyilatkozatoknak az első felét szívesen átengedem a kormányelnök urnak. Átengedek minden bizalmi nyilatkozatot, minden hozsannát, minden dicsőítést, átengedem azoknak még az obstrukeziót elitélő részét is. Méltóztassék azt eltenni archívumába és majdan, ha jól kiérdemelt penzióját élvezi rátóti magányában, előszedheti ezeket a bizalmi nyilatkozatokat és ábrándozhatik a multak emlékein. A másik részt azonban nem adom, azt méltóztassék ennek a nemzetnek adni. Méltóztassék visszavonni a katonai javaslatokat, vagy a mi a legszebb volna, méltóztassék odatörekedni, hogy megkapja ez a nemzet az önálló magyar hadsereget, a melyet a vármegye kér ebben a bizalmi nyilatkozatban. S ha ezt egyáltalában nem teheti a t. miniszterelnök ur, ha a miniszterelnök úron kívül álló hatalmas tényezők vannak, a kik miatt azt meg nem teheti, akkor vegyen magának annyi férfias bátorságot, álljon oda a nemzet elé és mondja meg, mik akadályozzák a nemzetnek ezt a jogosult követelését ?
