Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-287

324 287. országos ülés Í903 június 8-án, hétfőn. ben is észlelhetők, egészen a fagypontra száll­jon alá. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) De nagy tévedésben méltóztatott lenni a t. miniszterelnök urnak, lia azt gondolta, hogy az efféle nyilatkozatok minket meg fognak fé­lemlíteni és hogy mi megijedünk, s a mostani nyelven kifejezve, leszerelünk. Mást tanit a tör­ténelem, t. miniszterelnök ur! A magyar szabad­ságnak mindig voltak zászlóvivői, hősei,, nagy férfiai. Mióta az az ádáz küzdelem folyik a be­olvasztási politika és a nemzeti szabadság esz­méje között, mindig voltak hőseink, a kiket nem félemiitettek meg az ilyen nyilatkozatok, a ki­ket nem félemiitett meg még a vérpad sem. A Zrínyiek, a Frangepánok, a Martinovicsok, a Laczkovicsok, a Szentmarj ayak és százai és ezrei a magyar martiroknak nem félemiitettek meg még a vérpad által sem. Hát oly gyává­nak tart minket a t. miniszterelnök ur, vagy oly mamlaszoknak, hogy minket az ilyenféle nyilatkozat megfélemlít? Igen nagy csalódásban méltóztatik ringatnia magát a t. miniszterel­nök urnak. Mi az efféle nyilatkozatok felett fájdalmas szoIvorúsággal és kellő alattvalói tisz­telettel ugyan, de egyszerűen napirendre té­rünk (Élénk tetszés a szélsobalóldalon.) és tel­jes elszántsággal és tántoríthatatlan vasakarattal folytatjuk azt a harczot, a melyet megkezdet­tünk a nemzeti jogokért, a nemzet javáért, a nemzeti jelvényért. (Tetszés a szélsobalóldalon.) T. ház! Magyar László » Délafrikai Uta­zásáéban olvastam, hogy a bihé-i szerecsen fe­jedelem, a midőn megfogyatkozott rabszolgák­ban, hatalmának támaszaiban, — mert hisz a mint nálunk fehér rabszolgák tartják fenn az efféle hatalmakat, addig ott fekete rabszolgák, — hát mikor rabszolgákban fogyatékot szenve­dett, egyszerűen .kiadta a rendeletet a törzs­főnököknek, a rabszolgakereskedőknek, hogy ennyi meg ennyi rabszolgát kötelesek záros ha­táridő alatt beliferálni fejvesztés és megevés büntetésének terhe mellett, A t. miniszter ur is kiadta az ukázt a tisztviselők deputácziójá­nak, hogy ennyi meg ennyi idő alatt, záros ha­táridő alatt, nehogy elkéssék, kötelesek vagytok a bizalmi nyilatkozatokat beliferálni. Tette ezt azért, hogy azt a rozoga, ingó széket, azt a dü­ledező hatalmat még egyszer megmenteni meg­próbálja. Nagyon természetes, hogy az ilyen ma­gas utasítás után megindult az egész apparátus, előkelő férfiak, a főispán urak vezetése mellett és jöttek is esőstől azok a bizalmi nyilat­kozatok. Híven, hűségesen dolgoznak ezek a kis ki­rályok, kis istenek, ezek a kis főispánok. Sőt akadt közülök még olyan is, a ki túlbuzgóságá­ban magát Janus istennek tartja, a kinek tud­valevőleg két arcza volt és ebből kifolyólag azu­tán önmagának két szavazatot vindikált. A t. kormányelnök ur pedig itt a házban filippiká­jával templomot épit annak a törvényt lábbal tipró Janus istennek, annak a kis Lukácskának, élő bizonyságául annak, hogy a t. kormányelnök ur is eljutott a lejtőn oda, a hol Bánffy és Tisza voltak, a hol az ilyen törvénysértések, ha a mi­niszterelnök javára szolgálnak, legalább is atyai elnézésben, pártfogásban részesülnek. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ezeknek a bizalmi nyilatko­zatoknak a származásáról igen sokat beszéltek itt előttem szólott t. képviselőtársaim, kimu­tatva a gyárat, a hol azok készülnek. Hát én erről a gyárról most nem is beBzélek, hanem méltóztassanak megengedni, hogy vizsgáljam azoknak a bizalmi nyilatkozatoknak a tartal­mát. Mit látunk, ha ezt a tartalmat vizsgáljuk nyugodt észszel, elfogulatlanul és higgadtan? Legalább én részemről azt látom, hogy ezek a bizalmi nyilatkozatok tulajdonképen olyan két­élű fegyverek, mert egyrészről egymást túlliczi­tálni iparkodnak az akadémia szótárában talál­ható mindenféle dicsőítő kifejezésekkel a t. kor­mányelnök ur személyét, mivoltát, mindenséget illetőleg, kiterjeszkedve politikai születésére, politikai működésére, politikai tökéletességére, politikai agóniájára és azt hiszem, röviden be­következendő politikai halálára is. S az is bizo­nyos, hogy a tömjént mázsaszámra fogyasztják el és Jupiterhez illő haraggal Ítélik el az obstrukeziót, az ellenzéknek a nemzeti jogokért folytatott nemes küzdelmét. Másrészről azon­ban nem tűnt-e fel önnek, t. kormányelnök ur, hogy ezek a bizalmi nyilatkozatok, ezek a me­gyei feliratok, egyáltalában nem emlékeznek meg a,z obstrukeziót, a törvénytelen állapotot elő­idéző katonai javaslatokról ? Vagy hogy a melyik megemlékezik róla, az az önálló magyar hadse­regét követeli ? Nohát én hajlandó vagyok a t. kormányelnök urnak egy becsületes alkut aján­lani. (Halljuk! Halljuk !) Osztozzunk meg ezeknek a bizalmi nyilatkozatoknak a tartalmán. Én hajlandó vagyok ötven százalékos kiegyezésre, én ezeknek a bizalmi nyilatkozatoknak az első felét szívesen átengedem a kormányelnök urnak. Átengedek minden bizalmi nyilatkozatot, minden hozsannát, minden dicsőítést, átengedem azoknak még az obstrukeziót elitélő részét is. Méltóztassék azt eltenni archívumába és maj­dan, ha jól kiérdemelt penzióját élvezi rátóti magányában, előszedheti ezeket a bizalmi nyilat­kozatokat és ábrándozhatik a multak emlékein. A másik részt azonban nem adom, azt méltóz­tassék ennek a nemzetnek adni. Méltóztassék visszavonni a katonai javaslatokat, vagy a mi a legszebb volna, méltóztassék odatörekedni, hogy megkapja ez a nemzet az önálló magyar had­sereget, a melyet a vármegye kér ebben a bi­zalmi nyilatkozatban. S ha ezt egyáltalában nem teheti a t. miniszterelnök ur, ha a minisz­terelnök úron kívül álló hatalmas tényezők vannak, a kik miatt azt meg nem teheti, akkor vegyen magának annyi férfias bátorságot, álljon oda a nemzet elé és mondja meg, mik akadá­lyozzák a nemzetnek ezt a jogosult követelését ?

Next

/
Thumbnails
Contents