Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-287

287. országos ülés 1903 június 8-án, hétfőn. 325 S akkor méltóztassék ebből levonni a konzekvencziát, Hagyja ott a miniszterelnök ur azt a fényes, de azt hiszem, már eléggé tövises bársonyszéket, és én meg vagyok győződve arról, t. kormányelnök ur, hogyha ezt megteszi, akkor ez a nemzet önt a tiszteletnek és szeretetnek azon magas polczára fogja emelni, a hová már csak az állandó és megtisztult bizalom és szeretet igazi megnyilvánulásai fognak felhatni, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal&ldalon.) a mely nyilatkozatok bizonyára sokkal értékesebbek lennének, mint a most megrendelt és alárendelt szolgái által felküldött bizalmi nyilatkozatok. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sőt továbbmegyek : azt hiszem, hogy a t. kormányelnök urnak is mint magyar embernek akkor lenne nyugodt a lelkiismerete, és emelt fővel, nyugodt lélekkel mondhatná el a nemzetnek ós önmagának, saját lelkiismeretének: »Kötelességemet megtettem; jót cselekedtem.« (Ugy van! a szélsobáloldalon.) De tegyük fel, hogy ezen törvényhatóságok minden felsőbb sugallat, minden megrendelés nélkül, saját inicziativajukból, saját meggyőződésükből küldik föl ezen bizalmi nyilatkozatokat. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A t. ház engedelmével leszek bátor ezen kérdéshez ebből a szempontból is néhány szót szólani és ezt lehetőleg megvilágítani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Én sohasem állitottam, most sem állitom, de senkisem is állítja ezen padokról, hogy az az obstrukczió, az az u. n. agyonbeszélcsi politika minden időben és minden körülmények között helyes és "jogos. Ez igen erős és hatalmas fegyvere az ellenzéknek, a melylyel visszaélni nem szabad. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem szabad vele visszaélni különösen akkor, a midőn van a nemzetnek nemzeti kormánya, a mely a nemzetnek érdekeit, ugy az anyagiakat mint a közjogiakat, a szivén hordja; a mely ezen érdekeket, ezen nemzeti követeléseket, s ezen legszentebb nemzeti jogokat érvényesíteni törekszik; a midőn látja az ellenzék, hogy a nemzet kormánya ha nem is egyszerre, ha nem is ajtóstul berohanva, de legalább lépcsőzetesen, fokozatosan erre törekszik; ha látja az ellenzék, hogy a kormány ebbeli munkálkodása határozottan tevékeny, és ez irányban folytonos előrehaladás is észlelhető. Magam is azt mondom, hogy ilyen esetben, a midőn ezt látja az ellenzék, a hasznos tevékenységet és haladást ilyen agyonbeszéléssel megakadályozni, obstruálni nemcsak vétek, hanem halálos bün volna az ellenzék részéről a nemzettel szemben. (Ugy van! Ugy van! a szélsobáloldalon.) De a midőn az országnak olyan kormánya van, a mely épen ellentétbe helyezi magát a nemzet minden érdekeivel; ( Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobáloldalon.) a midőn látja a nemzet, hogy az a kormány nem a nemzeti érdekeknek zászlóvivője, hanem az osztrák udvari politikának uszályhordozója; (Ugy van! Ugy van! a szélsobáloldalon.) a midőn látja a nemzet, hogy az ellenzéknek a kormány ellenében kell megvédelmeznie a nemzet jogait, nyelvét, kultúráját, jelvényeit; a midőn látja a nemzet, és látja az ország, hogy a kormány évtizedeken keresztül nem hogy előrehaladt volna ebben a tekintetben, hanem még meg sem állapodik, mert a visszafejlődés proczesszusa látszik: (Ugy van! Ugy van! a szélsobáloldalon.) akkor, engedelmet kérek, jogosult az az obstrukczió, az az agyonbeszélési politika, a melylyel az ellenzék megakadályozza a kormánynak valóságos merényleteit ; akkor annak az ellenzéknek nemcsak joga, de kötelessége is ellentállam az ilyen nemzetietlen törekvéseknek, s a midőn önök ilyen katonai javaslatokkal, ilyen ujabb megterheltetést czélzó intézkedésekkel állnak elő: akkor nemcsak joga, de kötelessége is az ellenzéknek a végrehajtás törvényadta eszközeit is megtagadni a kormánytól. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a kötelességet teljesítjük mi komoly elhatározással és férfias bátorsággal a t. kormánynak nemzetrontó politikája és annak egyik szörnyszülöttje, ezek ellen a javaslatok ellen. Ezt méltóztassék tudomásul venni annak a t. túloldalnak; de vegyék tudomásul azok a t. törvényhatóságok is, a melyek eddig beliferáltak, vagy ezentúl még beliferálni szándékoznak ilyen bizalmi nyilatkozatokat. (Helyeslés a szélsobáloldalon.) Minket az a labanczviselkedés egyáltalában nem fog eltántorítani és nem fog visszatéríteni a megkezdett harcztól, kitűzött czélunktól. Mi nagyon jól tudjuk ezen nyilatkozatok értékét a kellő mértékre leszállítani és a kis Lukácsok, főispánok, kiskirályocskák, félistenkék sokkal kisebb alakok, kisebb emberek, hogysem az ő buzgólkodásuk érezhető lenne, Legfölebb szoIvorúan veszszük tudomásul, hogy a felvilágosodás korában, a XX. század hajnalán vannak a szabadságszeretetéről híres magyar nemzetben a sötétségnek, az abszolutizmusnak, az önkényuralomnak ily sötét lovagjai. (Ugy van! Ugy van! a szélsobáloldalon.) Hiszen a történelem mutat példát ilyen önmagukról megfeledkezett törvényhatóságokról, — szerencsére nem sok van, — de egyet mégis felhozok például. A nagy Rákóczy-korszak alatt Turócz vármegye viselkedett így. Hanem az az ónodi országgyűlés egy kissé furcsán és másképen utasította törvénytiszteletre és hazaszeretetre azon vármegyének követeit, t. i. Rakovszky Menyhértet és Okolicsányi Kristófot, egészen máskép bánt el velük az ónodi országgyűlés, mint a hogy a t, kormányelnök ur ezen az országgyűlésen elbánik az ő Lukácsaival. Tempóra mutantur — hiába, ma már az ilyen megrendelt bizalmi szavazatokkal nagyon tisztában vagyunk. Ilyent kaptak a t. kormányelnök urnak az elődei is, megkapta a legközvetlenebb elődje, b. Bánffy Dezső is, sőt egyet, ha jól emlékszem,