Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-287

287. országos ülés 1903 június 8-án, hétfőn. 323 lommal és teke örömmel. Lelkesedéssel üdvözölte az egész ország, mint valami uj Messiást, a ki hivatva lesz ezt a szerencsétlen népet kivezetni a Tisza- és a Bánffy-féle sötét korszakbői. Hittük és reméltük, hogy végre-valahára megszületett Deák Ferencz hagyatékának becsületes végrehajtója, hittük és reméltük, hogy a jog, törvény és igazság szent jelszavaival hatalomra lépő férfiú meg fogja fékezni a politikai elfajulásokat és vissza fogja vezetni e nemzetet legalább arra a 67-es alapra, a melytől oly nagyon eltávolodtak a kormányok 1867 óta. Mint Deák Ferencz hagyatékának letéteményesétől legalább ezt várta volna a nemzet a t. kormányelnök úrtól. Hittük és reméltük, hogy a paktumok, a formulák nagymestere, majd nemcsak az ellenzékkel tud paktumokat kötni, hanem talán sikerülni fog neki a még mindig meglévő nemzetrontó udvari politikának is gátat vetni és. talán azzal is tud valami olyasféle paktumot megcsinálni, a mely paktumból — legalább csak a halvány árnyai is a nemzeti jogok érvényesülésének fognak kikelhetni. És most a t. miniszterelnök ur, négy és fél éves uralma után mit kell szoIvorúan tapasztalnunk ? Azt kell látnunk, azt kell tapasztalnunk, hogy semmiből semmi sem lett. Mi kiábrándultunk teljesen a t. kormányelnök urnak a varázsából, az ország pedig gazdagabb lett egy óriási csalódással. (Igás! Ugy van! a szélsobáloldalon.) A természet örök törvénye nem tűr semmiféle paktumot. A kakuktojásból csak kakukfiókok kelhetnek. (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) Endrey Gyuia: Néha az is megzápul. (Derültség.) Hellebronth Géza : A t. kormányelnök urnak paktumos politikája, formulárés politikája, szintén megszülte negyedfél, vagy ötödfél éves uralma után nem a nemzeti jogoknak, a nemzeti aspiráczióknak, a nemzeti követeléseknek az érvényesülését, nem a nemzeti nyelv, a nemzeti jelvények törvényadta helyének elfoglalását, hanem megszülte az ujonczlétszám fölemelését, megszülte a czivillista felemelését, megszülte a quóta folytonos felemelését, (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) és megszülte az Ausztriával való gazdasági kiegyezésnek a további fentartására irányult csökönyösségét és megszülte továbbra is a gyarmatpolitikát, azt a hétköznapi alárendelt politikát. (Elénk helyeslés a szélsobáloldalon.) T. ház! Ne méltóztassék hát akkor csodálkozni, ha ezek a nemzeti ajándékok, ha ezek a nemzeti vívmányok méltó felháborodást keltettek az ország népének minden rétegében és ne méltóztassék csodálkozni, ha a nemzetben az örömet a szoIvorúság, a bizalmat a teljes bizalmatlanság és a reményt a legkeserűbb csalódás váltotta fel. (Élénk helyeslés, a szélsobáloldalon.) A t. kormányelnök urnak a politikája szelet vetett, nagyon természetes, hogy vihart is aratott. (Tetszés és helyeslés a szélsöbalaloldalon.) Es az is nagyon természetes, hogy most már, miután fölidézte a vihart, annak a lecsendesitésére szorongattatásában és szorultságában sok mindenféle fegyverrel próbálkozott: (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) ma ezzel, holnap azzal, holnapután meg amazzal. Szóval, a mint a népies kifejezés mondja, kapkod, mint Bernát a ménkühöz. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És igy az eszközökben és fegyverekben is, nagyon természetes, hogy nem lehet igen válogatós és mivel azt tartja a t. miniszterelnök ur, mint az én egyik községem, Zaránd, hogy nem is ünnep, ha a mozsárágyú nem szól, minthogy azt tartja ő is, hogy nem politika, ha a nagy ágyukat meg nem szólaltatja, hát bőséges arzenáljából előhozza a nagy ágyukat, a mitraljőzöket, a rozsdás fringiákat és előhozza a modern viharágyukat és megszólaltatja az igen t. Andrássyakat, az igen t. Tiszákat és, hogy teljes legyen a triász, megszólaltatja a t. Vészieket. (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) De miután a levegőbe való puffogtatás nem sok kárt tett. előállítja a t. kormány magát az ország jószágigazgatóját, az igen t. földmivelésügyi miniszter urat. Ez a beszéd már valóságos mitraijőz volt, ugy szórta a lövegeket, csak az volt a hiba, hogy a tüzér nem volt elég ügyes, nem számította ki jól a distancziát és a gránátok hamarább sültek el, mint kellett volna és ugy veszem észre, hogy több kárt tettek a t. miniszter ur kebelén pihenő szabadelvű pártban, mint mi bennünk, mert itt ugyan ezen lövöldözés által senki sem sebesült meg, hanem onnét már egynéhány szökevény jelentkezett. (Tetszés és helyeslés a szélsobáloldalon.) És a mikor látta, hogy ezen puffogtatások nem vezettek kellő eredményre, a mikor látta, hogy a puska visszafelé sült el, elővette a törvénytelen kormányzat törvénytelen eszközeit és vigan, zeneszóval beballagott az ex-lexbe. Hanem az efféle aktivitások nem vezetnek eredményre még most sem, a mai napig sem; tehát hozzáfolyamodik a t. miniszterelnök ur a keleti fatalista csendes semmittevéséhez, esküszik a próféta szakállára és hirdeti a modern legmagasabb állambölcseséget, a passzív rezisztencziát, a semmittevés politikáját és felállítja ezt mint csalhatatlan politikai hitvallást. Mikor azután látja, hogy még ettől sem pusztul el az ellenzék, hát akkor előveszi legnagyobbnak képzelt ágyuját, belekapaszkodik a királyi palástba, lerántja azt a kortézia porondjára és elmondatja a királyhidai nyilatkozatot. Ez a nyilatkozat pedig, t. miniszterelnök ur, nem volt alkalmas arra, hogy azt a kölcsönös tiszteletet és szeretetet, a mely korona, s nemzet között az alkotmányos elvek mellett meg kellene, hogy legyen, erősítse, (Tetszés a szélsobáloldalon.) hanem igenis alkalmas arra, hogy az az elhidegülés, a melynek tünetei, fájdalom, már nemcsak a korona- részén, hanem a nemzet egyes rétegeiéi*