Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-287

322 287. országos ülés 1903 június 8-án, hétfőn. telenség és az igazságtalanság szankczionálására. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) És meg is engedem azt, hogy a t. miniszterelnök ur egész jóhiszeműen járt el, mert hiszen, a ki egyszer a törvénytelenség terére képes lépni, annak azután a második vagy többi törvénytelenség már Hekuba. A bűnnek fokozata a bűnhalmazat, de a kettő között levő ürt nagyon könnyen áthidalja már az elaltatott lelkiismeret. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Én azt el is hiszem, hogy ennek a képviselőháznak a többsége is kész követni vezérét a törvénytelenségbe és a törvénytelenségek egész sorozatába, s szintén kapható a nyilt abszolutizmus dokumentálásához. Mert az én szerény véleményem szerint ezek az ex-lex-jelentések már az abszolutizmusnak lépcsői (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ha a ház azokat tudomásul veszi, ezzel beigazolja azt, hogy kész a törvénytelenségekbe is követni vezérét azért, hogy biztosítsa az udvari politika, az önkényuralom szolgálatába szegődött kormánynak győzelmét (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) a nemzet jogaiért, a nemzet szabadságáért és a nemzet érzületéért küzdő hazafias ellenzék ellenében. Megengedem, hogy győzni fog most is a t. miniszterelnök ur . . . Endrey Gyula: Dehogy engedjük! Hellebronth Géza: . .. s a háznak többsége előzetesen szankczionálni fogja a törvénytelenséget, hanem engedelmet kérek, ez a győzelem pirrhusi győzelem lesz és méltó csokrul fog szolgálni a passzív rezisztencziának babérkoszorújára. Erről a passzív rezisztencziáról, a t. kormányelnök ur által ujabban inaugurált magas államférfiúi bölcseségről, — a melyről ugyan már kitűnt, hogy nem a kormányelnök ur találmánya, mert hiszen épen ezen padokról valamelyik nap igen t. képviselőtársam, Eötvös Károly, már kimutatta, hogy ezt az állambölcseséget már a rég elmúlt időkben is alkalmazta szerinte egy néhány megbolondult szultán, tehát nem a miniszterelnök ur találmánya, hanem most csak ismét életbelépteti ezt a magas politikai bölcseséget — erről a passzív rezisztencziáról, a semmittevésnek erről a politikájáról önkénytelenül eszembe jut, t. kormányelnök ur, Petőfinek egy költeménye. Nem tudom, hogy a t. kormányelnök ur szokott-e költészettel foglalkozni; fazt hiszem, hogy a semmittevés politikája mellett bokros teendői folytán nem is igen van rá ideje, s megengedem, hogy sem a miniszterelnöki palotában, sem itt nem jut rá ideje, hanem rátóti magányában juthat rá egy kis ideje. Nem is veszem sokáig az ő drága idejét igénybe, C3ak épen egy költeményre vagyok bátor az ő^becses figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) És miért? Azért, mert nagyon sok analógia van azon politika közt, a melyet a t. kormányelnök ur most teljesen életbeléptet, a melyhez makacsul ragaszkodik, és azon állambölcseség között, a mely ebben a költeményben le van festve. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a költeményben egy túladunai ember szerepel, a kinek egész életén át a passzív rezisztenczia, a semmittevés volt a politikai és magánelve, a ki egész életén át sem gazdaságában, sem magánéletében sohasem tett semmit, hanem akármit kérdeztek tőle, mindenre csak azt felelte: Eh, ráérünk arra még! A költő meg is nevezte ezt a túl a dunai földbirtokos urat, a mikor ezt mondta: »Í!lt magában falujában Pató Pál ur mogorván.t Távol legyen tőlem, t. képviselőház, hogy a kormányelnök urat ehhez a túladunai földbirtokos úrhoz akarnám hasonlítani, mert hiszen ő nagy államférfiú, az országnak hajóját kormányozza . . . Gabányi Miklós: Rosszul! Hellebrontn Géza: ... az ország jó és balsorsa van ez idő szerint letéve az ő kezébe, inig az a másik túladunai ember egyszerű földbirtokos ember volt, a ki a saját gazdaságát vezette volna, ha tudta volna. Hanem a kormányzati elv csodálatosképen mind a két túladunai uri embernél egy és ugyanaz, t. i. a semmittevés politikája, a passzíva rezisztenczia. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Ha szabad a kicsiny dolgokból következtetést vonni a nagy dolgokra, akkor nagyon szoIvorú kilátása lehetne ennek a szegény Magyarországnak, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert Pató Pál úrtól a semmittevés politikája folytán megszökött a felesége, ós a vagyona teljesen elpusztult. Nagyon félek, t. kormányelnök ur, hogy az ön passzíva rezisztenczia elvénél fogva majd ön elől megszökik az a pirosbársonyszék, az ország pedig elpusztul. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) De a kettő között mégis van egy különbség, nevezetesen az, hogy Pató Pál ur saját vagyonát, saját birtokát pusztította el, és az ő saját lelkiismeretének volt érte felelős, mig a t. kormányelnök ur a passzív rezisztencziájával idegen tulajdont, idegen vagyont, egy országot pusztít. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Hogy a kettő közül melyik a hibásabb, melyik a vétkesebb, ennek megítélését én nem a t. túloldalra, hanem az országnak közvéleményére bizom. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) Pedig, t. kormányelnök ur, milyen dicső és szép tágas mező nyilt meg hasznos tevékenysége előtt akkor, midőn az általa nem helyeselt, megtámadott s ostorozott obstrukczió folytán ennek a pártnak, az ezen padokon ülő képviselőknek jóhiszemű támogatásával elnyerte a hatalmat. A Bánffy- és Tisza-féle korszak alatt sűrű fellegekkel beborított ég egyszerre kiderült, a kormányelnök ur pályája kezdetén fényesen sütött a nap. Az egész ország szeme a kormányelnök úrra volt szegezve, telve reménynyel, telve biza-