Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-285

302 285. országos ülés 1903 június 5-én, pénteken. csinál, mint az a jogászgyerek, a ki a tandijat meg a könyvek árát, a melyet a kedves papájától kap, már szeptember elején elkölti fiakkerre, lefuttatásra és egyéb ilyen czélokra, de én nem képzelek olyan Bukovai Abszentiust, a ki akkor, mikor a papája a dologról fel világosi itatott, másodszor is megkísérelje ezt. A miniszterelnök ur azonban megteszi, és ugy látszik, a papája, a többség, kész megadni másodszor is. (Derültség.) Mikor aztán most májusra az indemnitást az igen t. miniszterelnök ur nem kapbatta meg újból, mint a múltkor megkapta: jő ezzel a jelentéssel, a melybez — mint ballottuk — először a jóvábagyó tudomásulvétel, azután pedig a kinyomatás iránti kérés volt kapcsolva. Most azután rendre mindez elmaradt, és ugy áll vele a miniszterelnök ur, mint az Arany János Eárczi Benőjével apja, bogy ki se teritteti, ki se nyomatja, banem nap-nap után egyszerűen ott hever a báz asztalán. (Élénk tetszés és derültség a szdsöbaloldalon.) Sajnálom, bogy nincs szerencsém az igen t. miniszterelnök urboz, ha itt volna, azon tiszteletteljes kérésemet intézném bozzá, bogy vegye vissza legalább ezt a jelentést, legalább ebben engedjen nekünk, azután majd meglátjuk a többit. (Tetszés a szélsőbaloldálon. Derültség a jobboldalon.) A mi már most, t. képviselőház, a jelen állapotot illeti, a melynek megszűntét önök a túloldalon sem kívánhatják jobban, mint mi ezen az oldalon, legyen szabad egypár szóval kiterjeszkednem ezen állapot létrejöttére, s legyen szabad néhány szóval vázolnom ezen állapot keletkeztének okait. (Halljuk! Halljak!) Minden, a nemzet lélektanát ismerő és kezét a nemzet üterén tartó, de nem csupán Bécs felé tekintő és nem csupán az onnét, felülről, jövő kegymosolyokat leső, államférfiú jól tudhatta azt, bogy a katonai követelések fokozása, — melyek e nemzettől már eddig is annyi áldozatot kívántak, a nélkül hogy a nemzet erejét akár a nemzeti érzés, akár az anyagi gyarapodás, akár a nemzet tekintélye szempontjából is emelték volna, — előbb-utóbb ki fogja hívni a nemzetnek nagyobbmérvü ellenállását. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldálon.) Erre számítani kellett. Csak épen az alkalom kellett bozzá, hogy a parlamentben gyújtott lángocska az egész országon végigterjedjen. Ezt egy államférfiunak előre kellett látnia és előre ki lehetett számítani, hogy egy olyan országos mozgalom, a milyen a mostani is, parlamentünket oly helyzetbe fogja sodorni, olyan állapotokat fog megteremteni, a melyekből csak a nemzet és a hadsereg viszonyának uj felfogása, uj megállapítása által lehet kigázolni és lehet jövőre a dolgoknak nyugodt menetét biztosítani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldálon.) Épen azért, t. képviselőház, bármiféle katonai követelménynek — ha az még olyan kis dolog is — a törvényhozás elé terjesztésekor előre kellett volna gondoskodnia a t. kormányelnök urnak arról, hogy magát útravalóval jól ellássa és nem ugy csinálni, mint a diák, t. i, egypár gallérral és egypár kézelővel indulni útnak, vagy pedig mint a varróleány: egy hajfodoritóval és czipőhuzóval kelni útra. (Derültség és tetszés a szélsőbaloldálon.) A t. miniszterelnök ur, midőn a katonai javaslatokat beterjesztette, ugy okoskodott, hogy a saját pártja mindent megszavaz. Hát ezt nem tartom valami dicséretnek pártjára. Úgyszintén rólunk az a véleménye volt, hogy az ellenzék, bogy mi mindenbe belenyugszunk. Kubik Béla: Hogy leszerelünk! Bedőházy János: A t. kormányelnök ur a parlamenttel így tisztában lévén, a nemzettel egyáltalán nem törődött. (Ugy van! a szélsőbaloldálon.) Hát itt a hiba. A parlamentarizmust nem az teszi, hogy a mit a parlament tesz, határoz, az szent, igaz, csalhatatlan, hogy ott ki van zárva minden más tényezőnek beleelegyedése öt esztendeig és hogy öt év múlva, ha azután a parlament csinált egy rakás rossz dolgot, a nemzet legfeljebb annyit reparálhat rajta, mint a Petőfi juhásza, hogy elkeseredésében nagyot üt botjával a szamár fejére, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) vagyis minket nem választ meg, de a sok rossz törvény megmarad. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hát én azt hiszem, hogy a parlamentarizmus az, a mikor a törvényhozás minden ténye, minden határozata a nemzet helyeslésével találkozik lépten-nyomon, mikor mintegy párhuzamosan halad a törvényhozás munkássága a nemzet közvéleményével, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldálon.) s hogy, mihelyt a parlament tudatára jut annak, hogy ezt vagy azt a ténykedését a nemzet közvéleménye nem helyesli, hogy az a nemzet érzésével nem egyezik meg, azonnal javit a helyzeten és nem hivatkozik ridegen a többség akaratának érvényesítésére, nem vágja a nemzet szemébe, bogy: gondoltad volna meg akkor, a mikor megválasztottad ennek a parlamentnek tagjait, de most öt évig semmi beleszólásod a dolgokba nincs. Kubik Béla: Ezt rosszul fundálta ki! Bedőházy János: Dehát beterjesztetett az az áldatlan javaslat. Mikor innen, erről az oldalról a nemzeti nyelv érvényesülésére hivatkoztunk, midőn a nemzeti követelményeket emlegettük, mikor a nemzet méltóságát, a nemzet becsületét állítottuk előtérbe, hallottunk amonnan a túloldalról a katonai javaslatok védelmére olyanforma kijelentéseket — legalább mi azt értettük azokból — hogy a nemzetnek nincsen joga követelni nyelvének érvényesülését, hogy a nemzeti szellemet idegen nyelv mellett is lehet ápolni, hogy a nemzeti hadseregre, — nem is mondom, önálló hadseregre — semmi irott törvényünk nincsen, tehát a természetadta jogon kívül nincs más alapunk azt követelni. Ilyenféle eszeskedést és esztelenkedést hallottunk rakásra. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldálon.) Hát en-