Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-285

285. országos ülés 1903 június 5-én, pénteken. 301 magyar jelvények, a nemzeti szinü zászló. Én azt hiszem, hogy nemcsak egy többség, de egyetlen egy emberből, még gróf Andrássy Gyulából álló kisebbség sem akadna, a mely odanyilatkoznék, hogy ezeket a nemzet érdekében el kell törölni, a magyar nyel? helyett a németet, a nemzetiszínű zászló helyett az osztrák zászlót kell behozni. (Ugy van! a széisobaloldalon.) Hogy a többség nem akarja általában valami nagyon tárgyalni a létszámfelemelésről szóló törvényjavaslatot, mutatja az is, hogy a túloldalról alig 14—15 ember állott fel annak védelmére, pedig fontos kérdés megérdemelt volna legalább is annyi szónokot onnan, mint erről az oldalról. (Élénk tetszés és derültség a bal- és széisobaloldalon.) Azt mondhatjuk, hogy alig szólott valaki. Ha tehát a költségvetés és a többi fontos javaslat tárgyalásához fogunk, mint pl. a költségvetési javaslat tárgyalásához, én azt hiszem, hogy ez által a többségi akarat érvényesülésének elvén csorba egyáltalában ütve nincsen és csak az fog teljesülni, a mit a többség is akar. (Igaz! Ugy van! a széisobaloldalon.) Ez az egész nagy kérdés tehát mire redukálódik, t. képviselőház? (Halijai! Halljuk!) Csak a sorrendre vagyis arra, hogy elővegyük-e a tárgyalásra, vagy nem? Igen természetes, hogy miután a körülmények odafejlődtek — és most ne vitatkozzunk arról, ki a hibás, ki nem, — hogy a katonai javaslatoknak tárgyalása, vagy tárgyaihatása megakadt, (Helyeslés a széisobaloldalon.) nagyon természetes, hogy azt kell tárgyalni, a mit lehet, mert azt, a mit nem lehet, hiába próbáljuk. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt egy egyszerű sorrendi kérdésről van szó. Vagy attól fél az igen t. miniszterelnök ur, hogy még azáltal is, ha a költségvetést előveszszük, a dolognak olyan látszata lenne, mintha az ellenzéknek volna igaza, vagy ugy tűnnék fel, mintha az ellenzéknek adna ezáltal maga a miniszterelnök ur igazat? Ez azonban gyerekeskedés. (Elénk helyeslés a széisobaloldalon.) Azután azt kérdem, hogyhát miért ne adna igazat? Hát szentségtörés volna ez? (Tetszés a széisobaloldalon.) Hiszen a többségi akarat érvényesülése elvének legridegebb álláspontján sem lehetne ebből azt következtetni, hogy ez a princzipium azt jelenti, mint soha semmi esetben sem engedni a kisebbség akaratának, hogy a kisebbség akarata soha, semmi körülmények között nem lehet a többség akarata és megfordítva, (Igaz! Ugy van! a széisobaloldalon.) Az általános nagy elvek mellett való szilárdságot és kitartást a gyakorlati napi politika apróbb kérdéseiben is alkalmazni, már makacsság, igazi obstrukczió és a parlamentarizmusra nézve veszélyes. (Elénk helyeslés a széisobaloldalon.) És hogy épen a t. miniszterelnök ur, a ki tudjuk, hogy a paktumoknak és kompromisszumoknak nagy mestere, hirdetné ezt! hogy igy áll a dolog, akkor e szerint az ilyen kérdésekben is ki volnának zárva a kompromisszumok, mint pl, a jelen alkalommal, a mi azt jelentené, hogy a politikai élet folyamata teljesen megakasztatik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalo n.) Végül, t. képviselőház, hogy valaki épen a magyar alkotmányt féltse attól, hogy a kisebbségnek akarata egys,:er-másszor érvényesül, ehhez, azt hiszem, a magyar történelemnek teljes ignorancziája kell, (Igaz! Ugy van! a széisobaloldalon.) mert a magyar történelemből meg lehet tudni, meg lehet látni, hogy a magyar alkotmány épen a kisebbség akaratának érvényesülése következtében maradhatott^ fenn és fejlődhetett tovább a mai napig. (Élénk helyeslés a széisobaloldalon.) A jövő igazságos történelem kritikája rá fog mutatni arra, hogy az 1848-ban alkotott magyar parlamentarizmus a többség akaratának szüntelen való érvényesülése által zsugorodott össze 37 év alatt azzá az árnyékintézménynyé, a mely jelenleg. (Ugy van! a széisobaloldalon.) A miniszterelnök ur beterjeszt ide egy jelentést, mely a parlamentarizmus elveibe ütközik, és lármát csap, hogy veszve van a parlamentarizmus. Kifejlődik egy vita, és a miniszterelnök ur a magyar alkotmány teljes megrendülését látja és annak összedőltét jósolja. Azt feledi a miniszterelnök ur, hogy tulajdonképen ő volt az, a ki most ujabban a parlamentarizmus egyik alapfeltételét durván sértette meg a múlt évharmadban és akarja sérteni jelenleg is. Az alkotmány egyik fő feltétele a budgetjog épségben tartása. A midőn a felhatalmazást négy hóra az igen t. miniszterelnök ur a múlt év deczemberében megnyerte, azt azért kapta, hogy e négy hó alatt tárgyaltassa le a költségvetést. Indemnitást nem azért kérnek és kapnak a kormányok, hogy az alatt az idő alatt költségvetés nélkül kormányozzanak, hanem azért, hogy a netalán bizonyos körülmények következtében nem tárgyalhatott költségvetés letárgyaltassék és törvényerőre emeltessék. (Ugy van! Ugy van! a széisobaloldalon.) Rámutatott már tegnap Babó Mihály t. képviselőtársam arra, hogy a parlamentarizmus egyik alapfeltétele, hogy az indemnitás idejét az elmaradt költségvetés tárgyalására fordítsák. Mert, ha azt az időt egyébre is lehet fordítani, akkor az ország költségvetését el lehet halasztani végtelen időre; ha a többségi elvet untalan érvényesitik, és ha van arra való többség, akkor a nemzet budgetjogát akár három esztendőre, akár egy egész cziklusra is fel lehet függeszteni. (Ugy van! Ugy van! a széisobaloldalon.) A múlt évharmadra megkapta a miniszterelnök ur az indemnitást, de az időt nem arra használta, a mire kellett, és most újra kéri és előre kijelenti, hogy ezt az időt újra nem arra akarja használni, a mire használni kell. Különösnek találom, hogy alkotmányos miniszter ilyenforma kijelentéseket tegyen és ellentétbe jöjjön maga magával és az alkotmánynyal. Ugy