Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-285
285. országos ülés 1903 június 5-én, pénteken. 299 szélsobáloldalon.) Ama szellemi erő, a melyet, eltekintve a politikai bírálattól, csupán a dialektikai tökély és a szónoki szépség szempontjából olyannyira és annyiszor méltán megbámultam; az a szellemi erő, a melynek négy év előtt artézi forrásboz hasonló felbugyogása által elragadtatva, nemcsak azon az oldalon, hanem itt, ezen az oldalon is a miniszterelnök urat valóban egy a gondviselés által küldött államféríiunak tekintették. (TJgy van! a szélsobáloldalon.) Mondom, ez a szellemi erő — legalább az én tapasztalatom szerint, de hallgatom, ezt másoktól is — ma már nem a régi. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Különösen, a mióta azt a fatális jelentést május elsején beterjesztette a miniszterelnök ur, a melyíyel, ugylátszik, törvényszerű színezetben akarta feltüntetni a meghatalmazás nélkül való kormányzásnak törvénytelen voltát, a mely jelentés mintegy fügefa-levelét képezte volna a miniszterelnök urnak, a mikor bűnbe esett, A ki a miniszterelnök urnak kormányzati ténykedését, vagy kormányzati szenvedőlegességét, — nem is tudom már hogy nevezzem, — figyelemmel kiséri, vehette észre, hogy a miniszterelnök urnak politikai tekintetben szellemi integritásán nagy hasadások mutatkoznak, és hogy erős logikája, melyet a múltban tapasztaltunk, kezdi őt cserbenhagyni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Isten mentsen, t. ház, mintha én itt a t. miniszterelnök ur szellemi képességének valamely pathologikus elváltozására czéloznék, mert én ez alatt a teljesen ép lélekben is végbemenő hanyatlást értem. Feltevésem szerint ennek kétféle oka lehet. Vagy érzi a miniszterelnök ur, hogy nincsen igaza, hogy teljesen tarthatatlan alapon áll és ezen a tarthatatlan alapon védekezik, mert épen védekeznie kell, mert védekeznie muszáj, mert, hát mondjuk ki egészen őszintén, ez a parancsolat. Ha ez igy van és igy volna, akkor a t. miniszterelnök ur is érezvén ezen alapnak tarthatatlan voltát, akkor az egész hanyatlás érthető dolog volna és nem sok szó férne az egészhez. Hanem azt hiszem, hogy talán másban van az ok és amazt a t. miniszterelnök ur még most sem érzi teljesen. A hanyatlásnak oka másban rejlik; abban, hogy a miniszterelnök ur reá helyezkedett bizonyos, egészen önkényszerüleg, axióma gyanánt felvetett, valójában pedig in thesi helyeseknek még be nem bizonyított kormányzati alapelvekre, amelyek azután egy teljesen ép lelkű embernél is rögeszmékké válnak. Ezek a rögeszmék — nem phathologikus értelemben — teljesen éplelkü embereknél is meg vannak, s ezek azután teljesen megzavarják a logikának rendes menetét. Már magában az a tény, hogy a t. miniszterelnök ur ezt a jelentést ide beterjesztette, a logika hiányára mutat, teljesen illogikus. Ennek okául valamely olyformát tüntet fel a miniszterelnök ur, hogy hiszen a múltban a Bánffy-féle felhatalmazásnélküli kormányzatban is megtették ugyanezt és akkor ezt a ház nem kifogásolta. Azt hiszem, hogy a törvényes alap.nélküli cselekedetek elkövetésénél egyáltalán nem szabad, nem helyes preczedensekre hivatkozni, mert nagyon könnyen megtörténhetik, hogy egy-két ilyen preczedens folytán a törvénytelenségből törvényesség válik. (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) De másfelől az akkori, a Bánffy idejében való obstrukczíó és az annak kapcsán előállott törvényenkivüli állapotból, vagy a mint mondják ex-lexből, a mostani állapotra nézve nem lehet és épen a t. miniszterelnök urnak nem is szabad semmiféle következtetést levonni, (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) hiszen a túlsó oldalon állították, onnan hallottuk a mostani vita folyamán, hogy a Bánffy idején volt obstrukczió jogosult volt, és igy az akkori ex-lex valójában kárhoztatandó törvénytelenség volt, mig a mostani obstrukczió teljesen jogosulatlan és ez az ex-lex nem vonja maga után azokat a következményeket, a melyeket az előző ex-lex vont maga után, minélfogva ennek az ex-lexnek voltaképen megvan a maga törvényes színezete. Ha ezt önök igy állítják, akkor abból az időből vonni preczedenst teljesen logikátlan dolog. Minek is az akkori álláspontra hivatkozni, a melyet, szerintem, teljesen el kell felejteni. Igaz, hogy önök azt állítják, hogy az egészen más volt, és ez is egészen más. Ez ugy van, mint a mikor a férj feleségét szidja bizonyos könnyelműségért, a feleség pedig erre azt feleli: »te is ugy teszel néha«, és akkor a férj azt mondja: »hja, az egészen más«. Persze, mert a ki teszi, annak mindig egészen más. A mi különben ezt illeti, bocsánatot kérek, ebben a tekintetben jogosságot találni, illetőleg különbséget tenni nem tudok. Lehet, hogy a miniszterelnök urnak és társainak, bizonyos társainak legalább lehetett némi befolyása az akkori ex-lex előkészítésében, vagyis az akkori ex-lex a miniszterelnök ur kormányelnökségének elősegitője volt, és ezért nézi annak okozóját, az akkori obstrukcziót és az akkori ex-lexet más szemmel, mint a mostanit, a mely a létszámemelésről szóló törvényjavaslat visszavonására, és — magam, részéről legalább ugy vélem — a miniszterelnök ur személye ellen is irányul. Voltak ugyan, a kik más értelemben is nyilatkoztak, de* én nem tudom elkülöníteni, elválasztani, mint mások, azt a miniszterelnököt, a kinek elismerem, hogy egy-két jó tulajdonságát láttuk, attól a miniszterelnöktől, a ki benyújtja ezt a törvényjavaslatot, a melyet károsnak és nemzetrontónak tartok. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a törvényjavaslat, a katonai törvényjavaslatot értem, a miniszterelnök ur államférfiúi működésének az egyik produktuma. Én a miniszterelnök úrtól ezt ugy elkülöníteni, hogy csakis a javaslatokat támadjam és ne a miniszterelnök urat is egyszersmind, nem tudom, mert a mint mondták, a kabátot ugy kiporolni, a 38*
