Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-284

286 2U. országos ülés 1903 birodalmi politikára, helyezze át súlypontját Magyarországra és innen igazgassa a koronája alá tartozó államokat és országokat; könnyű volna megértetni a következendő uralkodóval is, örököseivel, liogy ez a nép és nemzet az, a melyre nyugodtan lámaszkodhatik a netalán bekövetkező bonyodalmak nehéz napjaiban, mert ennek a nemzetnek kifelé gravitálni nem lehet és nem is szabad. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ellenben azok a népek, melyeket a német és szláv elemekhez tartozóknak kell tekintenünk, egyáltalában nem képezhetnek biztos alapot arra, hogy ő akár a birodalmat, akár családjának a trónt a jövőben megtarthassa. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én ugy látom és ugy tudom, hogy ebben az irányban egyáltalában semmi sem történik a kormány részéről, semmi és semmi daczára annak, hogy 36 esztendő alatt igen, igen sok történhetett volna, mert nem volna szabad kihagyni az ennyire fontos kérdésnél a számításból azt, hogy a mostani király, Magyarország jelenlegi uralkodója, az élettapasztalatok keserűségei, az őt ért sok csalódás egyénlileg kellett, hogy meggyőzzék arról, hogy a nemzetek jövendőjével, sorsával könnyelműen játszani nem lehet és nem szabad. Ezeknek meg kellett őt győzniök arról, hogy igenis, ha érzelemben, gondolatban, czélban egyesülni tud a magyar nemzettel, akkor magának, családjának trónját biztosította, s ennek a nemzetnek jövendő boldogulását elősegítette, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) De ismétlem, vájjon azok az egyéni keserű tapasztalatok, a melyek ő Felségének osztályrészül jutottak — ne keressük jól vagy nem jól, — de tény, hogy osztályrészül jutottak, őt önmérsékletre, komolyabb előrelátásra nem intik és kényszeritik-e, vájjon ki áll nekünk jót arról, hogy az utánna következő uralkodó, a király majd a keserű és közvetlen tapasztalatok hiányában azt az önmérsékletet, azt az előrelátást, a mit pedig királyilag gyakorolni szent kötelesség, képes lesz-e és akarja-e gyakorolni? (Tetszés a szélsőbaloldalion.) Vájjon van-e ily körülmények között aggódó hazafi, a ki kétségbe ne esnék a jövendő felett, akkor, mikor látja és tudja, hogy összes nemzeti instituczióink biztosítékai leromboltattak, a mikben pedig erő és hatalom nyilatkoznék és a mikor a nemzet kezébe vissza kellene szerezni, azoknak útjában áll a többség; vájjon az aggódó hazafi lélek nem szoIvorú kétségbeeséssel pillant-e abba a jövendőbe, a melyben mi ennek a nemzetnek nagyságát, boldogságát és függetlenségét véltük és akartuk feltalálni ? (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Annak a politikának következménye ez, hogy önök lerontották a nemzet hitét és bizodalmát a jövendő iránt, mely politikát önök 1867-től következetesen nem a magyar nemzeti állam, hanem a birodalom eszméjének hódoló császári hatalom érdekében vittek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) június h-én, csütörtökön. Szó esett ma már itt arról, hogy ő Felsége a király a brucki hadgyakorlatok alkalmával a mosonmegyei főispánnak, Nagy Jenőnek, azt mondotta : s> Remélhető, hogy a parlament nemsokára ismét békésen fog dolgozni és az egész ügyet az óhajtott megoldás elé viszi. Hiszen nyilvánvaló, hogy a kormány elfoglalt álláspontjától el nem térhet.« Ugron Gábor: De mi sem! Babó Mihály: Nem tudom, ki tanácsolta ő Felségének ezt a kijelentést. Azt nagyon jól tudom, hogy ő Felségének megnyilatkozásaiért a minisztérium, illetőleg a miniszter felelős; de csak abban az esetben, ha a szóbeli nyilatkozat a miniszter tudtával, az írásbeli nyilatkozat pedig a miniszter ellenjegyzésével történik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Barabás Béla: Másként ő maga felelős! Babó Mihály: Igen, másként ő maga a király felelős! És minthogy legsajátosabb tényéről, felelőségéről van szó, engedje meg a t. képviselőház, hogy legnagyobb tiszteletem daczára, a melylyel az uralkodó király iránt már a törvény értelmében is viseltetnünk kell és viseltetünk is, azt a kijelentést tegyem, hogy nem volt jó tanácsadója a királynak, a ki ha nem is adta ezeket a szavakat a király ajkára, de nem törekedett meggátolni azt, hogy a Felség ajkáról ily szó elhangozzék. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert lerántani a királyt és a királyi tekintélyt a politika mindennapi posványába, bűn a nemzet, bün a király iránt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És én azt gondolom, hogy ha már csakugyan megtörtént ez a nyilatkozat, akkor azok a férfiak, a kik a mi kormányunkat reprezentálják, a főispánok, nagyon furcsa fogalommal birnak a diszkréczióról, hogy az ily nyilatkozatnak nyilvánosságra hozatalát még előmozdítják. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Odáig jutottunk, t. képviselőház, hogy a legfontosabb kérdésekben, az országot és a nemzetet annyira közvetlenül érdeklő kérdésekben is a hiúság uralkodik az embereken és mintegy dicsekednek azzal, hogy} ime, ő Felsége, a koronás király ilyen és ilyen kijelentéssel tisztelte meg őket. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugy vagyok meggyőződve, hogy a ki ily nyilatkozatot hall a király ajkáról, annak hazafias kötelessége, hogy azt titokként megőrizze, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és ne publikálja azért, hogy a maga csekélységét, a maga törpeségét nagysággá emelje. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Ezzel a kérdéssel kapcsolatban talán rövid megjegyzést lehet tenni a küldöttségek és megyei határozatok ügyében. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Hiszen azt mondja a t. miniszter ur, hogy jönnek a vármegyei határozatok; (Mozgás a szélsöbaloldalon.) arról nem is szólok, hogy hogyan keletkeznek, mert hiszen beszédem bevezető részében rámu-