Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-284
2M. országos ülés 1903 június k-én, csütörtökön. 287 tattam már, különben is köztudomású dolog ez. Azt mondja a miniszterelnök ttr, hogy nem adott ki rendeletet arra nézve, hogy a Tármegyék megnyilatkozzanak. Ezt a t. miniszterelnök urnak elhiszem. Annyi taktikai ügyességet feltételezek róla, hogy Írásban azt nem adta ki. De élőszóval sem kellett azt megmondania a főispánoknak; hiszen megmondta az állami tisztviselők küldöttségének tisztelgése alkalmával. Hiszen ha Magyarország állami tisztikara nem tudta volna megérteni és felfogni a miniszterelnök ur figyelmeztetését, akkor csakugyan szegénységi bizonyítványt állított volna ki magáról a kormánynyal szemben annyira, hogy a minisztérium akár fegyelmi vizsgálatot is indíthatott volna ellenük tudatlanság czimén. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Nagyon is megértették a figyelmeztetést. Jönnek is a bizalmi nyilatkozatok. Gyönyörködjék bennük a t. miniszterelnök ur. De legyen szíves párhuzamba helyezni ezeket azokkal a küldöttségekkel, a melyeknek tagjai maguk személyében itt a ház t. elnöksége elé járulnak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Uray Imre: A maguk költségén! Babó Mihály: Láttunk már tüntetéseket, nagy körmeneteket, a melyek bizonyos politikai czél elérése végett rendeztettek. Hanem sajátságos dolog történt, t. képviselőház. Az t. i., hogy most, a mikor a küldöttségeknek ide zarándokolása bekövetkezett, a túloldalon ülő egyikmásik t. képviselőtársunk nem átallotta feltenni a kérdést, hogy miből fedezik a küldöttségek a költségeket, honnan veszik a pénzt ? Nos hát azok az emberek a saját véres verejtékükkel szerzett pénzükön jönnek. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Megbecstelenítőnek tartanák, ha valaki az útiköltséget meg akarná nekik adni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) így meggyalázni a magyar népet, azokat a jóravaló, becsületes polgárokat egyáltalán nem szabad és nem is illendő. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azokat a polgárokat, a kiket a képviselőválasztások alkalmával önök oly értékes tényezőknek, jó barátoknak, becsülendő polgároknak tekintenek, nem lehet így megbántani. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Igenis, t. képviselőház, a küldöttségek megnyilatkozásának és annak a közönségnek, melynek köréből idejöttek, van nyomatéka, kell is, hogy legyen. Menjenek önök ki, túloldalon ülő képviselőtársaim mind és kérdezzék meg a választó és nem választó közönséget, mert hiszen necsak azokat vegyük számba, a kiknek a törvény ä maga korlátai közt megadja a választói jogot, hanem azokat is, a kik ezen államnak terheit viselik, hallgassák meg az összes polgárokat saját választókerületükben, tegyék fel nekik a kérdést férfiasan és világosan, akarjátok-e polgártársaim, hogy a katonai javaslatokat megszavazzuk, igen vagy nem? Ha a katonai javaslatokra önök ott többséget fognak szerezni, ám igen, akkor mondhatják, hogy ezt akarja a nép is, önök is, de addig önök a többségre előttünk ne hivatkozzanak. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Miután az idő előrehaladt, röviden még csak annyit kívánok megjegyezni, (Halljuk! Hdlljitlc!) hogy Hodossy Imre t. képviselőtársunk, a ki a Bánffy-féle korszakban a leghatározotabban és legerélyesebben elitélte az ex-lexet, azt a kijelentést tette, a mely beszédéből is világosan kidomborodott, hogy ő feltétlenül elitéli az ex-lexet, mert azt semmivel menteni nem lehet és mégis azt mondta — mivel igazolni akarta állásj)ontját — hogy ő is követte az exlexbe a miniszterelnök urat, hogy hát hiszen most is elitéli és azok a törvények ma is fennállnak, a melyekre hivatkozva a maga véleményét megalkotta, de különbség van a régi és a mai ex-lex közt. Hát igaza van, különbség van, mert akkor a harcz személy ellen irányult, melynek olyan erkölcsi aläjjja nem lehetett, mint a mai obstrukcziónak, a mely rendszer ellen és nem személy ellen irányul. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Rakovszky István: Igen, rendszer ellen kell küzdeni! Babó Mihály: Eendszer ellen, t. képviselőtársam, azon rendszer ellen, a mely Bécsből dirigál, mert mi a bécsi hatalom érvényesülését semmi irányban sem tűrjük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Kubik Béla: Meg a katonai körökét, az osztrák szoídateszkáét! (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy van! Ugy van! Nagyon okos ember! Babó Mihály: De, t. képviselőtársunk, Hodossy Imre ur akkor azt mondta, hogy hiszen én most is állom ezen nyilatkozatomat és parlamenti bíróságnak kell akkor a kormány vád alá helyezése felett Ítélni, és nem hiszi, hogy akad bíróság, mely elitéli a minisztériumot. Azt kérdem én Hodossy t. képviselőtársamtól, hogy először is Bánffy vád alá helyeztetett-e az exlex miatt és akadt-e bíróság, mely elitélte, pedig ő azt hiszi, hogy el kellett volna ítélni? Ha a lehetőség adva volt a kormány részére, hogy kikerülje az ex-lexet, mert a mód fel volt ajánlva, akkor, ha őszinte akart lenni Hodossy t. képviselőtársam, nem is lett volna szabad neki egy hozandó bírói Ítéletről előre véleményt, mondani, hogy ez a bíróság nem fogja elitélni, hanem azt kellett volna mondani, ha belement az ex-lexbe és azt támogatni jónak látja, hogy ő meg van győződve, hogy a függési viszonyban levő szabadelvű párt. a fennen hirdetett többség nem fog beleegyezni, hogy a minisztérium vád alá helyeztessék. Ez némileg indokolható felfogás lett volna, de épen a t. képviselőtársam részéről a bíróságot azzal előre meggyanúsítani, hogy nem fog igazságos ítéletet hozni, nem szabad.
