Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-284

282 284. országos ülés 1903 június k-én, csütörtökön. De itt nem állt meg a t, képviselőtársam, hanem több lépéssel nagyon, de nagyon meszszire elment és azt mondja: »Harczolni fogok a közös és egységes hadseregért.* Ha még valaki a ténjleges állapotot tartja szem előtt és a közös hadseregért tud és akar lelkesülni, ám tegye, mert hiszen, fájdalom, hivatkozhatik törvényes alapra, hogy a hadsereg közös. De hogy egy magyar képviselő azt juttassa kifejezésre, hogy az egységes hadseregért lelkesül, nohát ez a hazafiatlanságnak non plus ultrája, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert elkezdve id. gróf Andrássy Gyulától, a ki az országnak a 67-es alapon nemcsak első felelős minisztere, de honvédelmi minisztere is volt és a ki ez ellen a felfogás ellen következetesen tiltakozott, tiltakozott az ellen mindenki, hogy az a hadsereg egységes volna, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) egészen addig a napig, mig gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársunk ezt Írásban is ki nem jelentette. Arról, hogy az igen t. képviselőtársunk azután holmi hazafias érzéseknek érvényesülését a szerinte közös és egységes hadseregbe megengedi, nem szólok, és nem szólok arról, hogy ez miként egyeztethető össze azzal a felfogással, hogy a nemzeti követelmények érvényesülése nem válnék hasznára a közös és szerinte egységes hadseregnek és hogy miként egyeztethető az össze azzal a kijelentéssel, a melyet én a képviselőház iránti tiszteletből megfelelő kifejezéssel bírálni és jellemezni nem kívánok, hogy t. i. ő egyenesen kívánja a német nyelvnek fenntartását, mondom, vagyok annyi tisztelettel a képviselőház iránt, hogy ezt nem jellemezem és nem nevezem nevén a gyermeket, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hanem reábízom a képviselőtársunkra azt, hogy bírálja el, vájjon az ő felfogása, a mely fából vaskarika, miként egyeztethető össze a magyar embernek, a magyar közönségnek, a magyar társadalomnak felfogásával. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: És a magyar közjoggal! Egységes hadsereg sehol nincs a közjogban, Babó Mihály: Hiszen, ha őszintén érezte a t. képviselőtársam és igaz az ő szempontjából és felfogása szerint az, a mit irt, hogy tudniillik »a nemzet sajátságait és érzéseit becsülni annyit tesz, mint hogy a hadseregben az egymással versenyző erőket egymást kiegészítő tényezővé tenni,« továbbá hogy »az önfeláldozás forrásának el kell apadni oly hadsereggel szemben, a mely a nemzeti érzést magától száműzte,* hát akkor, t. képviselőház, kár volt, hogy a t. képviselő ur magamagát arczul verte, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert ez semmi más, a mit az előző tételekben felállít, mint önmagának az arczulütése. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Megkapta rá a feleletet a t. képviselő ur mindenkitől, a ki azzal a kérdéssel foglalkozik és foglalkozott, mert igaza van Vés?i József t. képviselőtársamnak, a mikor azt mondotta, hogy nem lehet Magyarországon egyetlenegy ember, a ki az egységes hadseregért lelkesedni tudna. Nahát ő megtalálta azt az egy embert, gróf Andrássy Gyula személyében, örvendezzenek egymásnak és maradjanak meg egy párton. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De nézzük meg, t. képviselőház, ezt a kérdést közelebbről. (Halljuk! Halljuk!) Igaza, lenne a miniszterelnök urnak, ha most bejönne és közbeszólásával arra figyelmeztetne, hogy nem fogok valami ujat mondani, de oly ember szavait fogom idézni, a kit ő is kénytelen tekintélynek elismerni, mert nem csekély mértékben volt tényezője a 67-es kiegyezés nehéz munkájának, különösen a hadügyi kérdésekben, mert ő volt a hadügyi albizottság előadója, ő volt a honvédelmi minisztérium államtitkára, tehát jogosult és illetékes volt, hogy annak az izzó közéletnek közepette, a midőn ezen kérdések íárgyaltattak, kifejezésre juttassa az akkori vezetőknek a felfogását. Lássuk t. képviselőház, hogy mit mond Kerkapoly Károly! (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja (olvassa): »Az átalakítás érdekében az országgyűlésnek feladata lesz majd gondoskodni, hogy olyan védrendszer állapíttassák meg, a mely mellett lehető lesz megalkotni egy oly magyar hadsereget, a mely királyunkkal, mint fővezérrel élén egy teljesen organizált fele legyen az összes hadseregnek, épen ugy, mint országunk is teljesen szervezett és királyával be is tetőzött fele a birodalomnak, vévén a »fél« szót azon értelemben, a melyben pl. ügyfelekről szólunk.« Nohát, t. képviselőház, ha Andrássy Gyula t. képviselőtársam ezt elolvassa, és összehasonlítja pünkösdi czikkével, vájjon micsoda érzelmek fogják az ő lelkét és szivét magukkal ragadni? Vájjon ha azok, a kik a véderőtörvény megalkotása előtt, mint előmunkások ezen nagy kérdésben igy gondolkoztak és így jelölték ki a czélt, akkor, t. képviselőház, jogosult-e a t. képviselő urnak az a kijelentése, hogy egységes hadsereggel kell foglalkozni, mert egységes hadsereg van? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondhatná erre t. képviselőtársam, hogy ezt czélozták. de másként cselekedtek. Hát legyen az ő hite szerint. Vádolja meg azokat a vezető férfiakat elvtagadással, én abban is megnyugszom, de hogy mennyire következetesek voltak, ezen elvnek gyakorlati keresztülvitelében, erre vonatkozólag Kerkapoly ismét a következőket mondja, és én kénytelen vagyok ezeket a dolgokat a t. háznak különösen figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk! Folytonos zaj a jobboldalon.) Barabás Béla: Beszélhetsz jó vitéz, senki sem hallgat rád! (Egy hang a néppárton: Dehogy nem! Zaj a szélsöbaloldalon.) Babó Mihály: Hát az egység kérdésére Kerkapoly Károly a következőket mondja (olvassa): » Hiszen a hadsereg nem szolgál csupán