Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-284

2M. országos ülés 11)03 június í-én, csütörtökön. 283 egyedül és csak külre, a belbékének fentartására is lévén esetleg hivatva. Innét keletkezése megannyi törvénynek, mely a magyar katonaságnak az országban tartását, az idegen seregeknek pedig kivonatását kívánta újra és újra szinte szünet nélkül, és valóban nincs miért tagadni, hogy e téren az egység kevésbbé szükséges. E téren csupán csak az összehatást kell biztosítani- Ez a czélra elég, sőt sikeresebb magánál a szoros egységesítésnél. Igen természetes, miután a nemzeti közszellem hatását kevésbbé venni vastag hiba volna, a mi pedig annál hatalmasabb, minél nagyobb azon organikus test, a melyben kifejtetik. Ezt tudva tartá fenn az 1867 : XII. t.-.JZ. a magyar hadsereget, bár hogy teljesen biztosítsa az összhatást, csak mint az egész hadsereg részét«. Hát, t. ház, a hadügyi albizottság előadója, a magyar honvédelmi miniszter államtitkára a törvényre hivatkozva egyenesen megmondja, hogy fentartotta a magyar hadsereget a 67-iki törvény és az ^csak a kiegészítő része a közös hadseregnek. Én tehát megint csak gróf Andrássy Gyula meggyőződéséi és lelkiismeretére bízom, igaza van-e, mikor egységes hadseregről beszél és azt fentartandónak véli. (Tetszés a szélsobaloldalon) De, t. képviselőház, mikor Kerkapoly Károly, mint a hadügyi albizottság előadója az első katonai költségvetést beterjesztette a bizottságban és a mikor a. képviselőházhoz szóló jelentését megszerkesztette, azt mondja (olvassa) : » . . . a következő, u. m. 39 gyalog, 14 huszárezred, a második vadászzászlőalj, a horvátországi két gyalog, 2 dzsidás és a 14 határőrezreddel és a titeli zászlóaljjal képezi ez idő szerint az egész hadsereg kiegészítő részét tevő magyar hadsereget«. Méltóztassék jól megfigyelni! Mint az albizottság előadója, hivatalos jelentésében, a melyet a hadügyi albizottság magáévá tett és a melyet a ház elé is terjesztett, Kerkapoly felsorolja azokat a gyalog, huszár és egyéb zászlóaljakat, a melyek ez idő szerint »az egész hadsereg kiegészítő részét tevő magyar hadsereget« képezik, akkor csak nem lehetett szó egységes hadseregről ! De miután azt mondja Kerkapoly Károly a bizottságban: »nem csatolunk ezúttal részletes indokolást ehhez a jelentéshez, mert azt a tárgyaláson fogjuk teljesíteni*, azt gondolom, igazam van, midőn azt állítom, hogy annak a hivatalos jelentésnek, a mely a magyar hadseregről beszél, kétségbevonhatatlan és tőle el nem szakitható kiegészítő része az a beszéd, a melyet Kerkapoly a képviselőházban a véderőtörvény tárgyalása alkalmával mondott. Lássuk tehát, miként állapítja meg a hadsereg közösségét, vagy a mint gróf Andrássy Gyula szeretné és óhajtaná, de bizonyítani nem tudja, az egységes hadsereg kérdését. így szól (olvassa): »A hadsereg a hatalom eszköze.« Ebben teljesen igaza van, azután felveti a kérdést, hogy a véderőtörvény javaslat hogyan viszonylik a czélszerüséghez. Foglalkozik ezzel is és azt mondja, hogy a birodalom két álJainfele védheti egymást kölcsönösen és védekezhetik közösen is. Ezt az elvet is felállította. Azután hivatkozik arra, hogy az 1867: XI. t.-cz. közös védelemről beszél, a mivel együtt jár a közös hadsereg, a mely a magyar hadsereget mint kiegészítő részt is magában foglalja. Tehát ismét magyar hadseregről beszél, azonban kijelöli az irányt, a melyet követniük kellett volna a honvédelmi kormányoknak, gróf Andrássy Gyula miniszterelnöknek és az azután következett összes kormányoknak. És igy folytatja (olvassa) : »De ezen közös hadsereg közössége nem akadály arra, hogy annak magyar része a magyar szellemet, a magyar öntudatot és a magyar jelleget megtarthassa, nem akadály arra, hogy, a mint Komárom városának igen t. képviselője kívánja, a csatatéren polgártársai, barátai által legyen környezve a harcz és a csata veszélyei között (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) a haza jelvényei szemléléséből — tehát nem fekete-sárga zászló és nem kétfejű sas — meríthessen lelkesedést és tudja, hogy a dicsőség, a melyet a hareztéren arat, egyszersmind hazájának dicsősége; nem akadály, mert a hadsereg, a melyről itt szó van, a mely a törvényjavaslatok által teremtendő lesz, ezen hadsereg nem egységes hadsereg« — világosan ráczáfol tehát gr. Andrássy Gyulára, — . . .« a melybe a magyar elem beleolvadt, ezen hadsereg közös hadsereg, a melynek a magyar hadsereg egy része, a mely tehát ebben benne van,« tehát magyar hadsereg. Mond azonban egy ennél érdekesebb és szinte fontos dolgost is Kerkapoly, mit kétségbevonni nem lehet. És ha volna önérzete a többségnek, ugy látva azt, hogy miként játszották ki a nemzet jogait 1867 óta a katonai ügyek terén, azt a, jogot, melyet a törvénybe belemagyaráznak, s illetőleg melyről állítják, hogy az a törvényben benne van, már régen meg kellett volna valósítani az uralkodó többségnek. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azt mondja ugyanis Kerkapoly Károly, hogy a létszám áll 800.000 emberből; ezen létszámot ő fentartandónak tartja, mondván: »a törvénynek a 13. §-a — a mint méltóztatnak tudni. — 800.000 főben állapítja meg a létszámot.* Erre azt mondja Kerkapoly (olvassa): »Ez a 13. szakasz arra való, hogy ha jönne idő, midőn a törvényhozás meggyőződnék arról, hogy nem azért, mintha a 800.OOu kevés« . . . (Zaj a jobboldalon.) Ugron Gábor: Ejnye, hát hallgatni sem tudunk ! (Mozgás jobbról.) Engedelmet kérek, de azt megkövetelhetjük, hogy bennünket ne zavarjanak ! Gabányi Miklós: Húszan vannak és folyton pletykálnak! (Zaj és mozgás. Elnök csenget.) se*