Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-284

278 284. országos ülés 1903 jimius h-én, csütörtökön. mennyiben tehetnek eleget a törvény 13. §-ában foglalt rendelkezésnek? Hiszen ez azt mondja (olvassa): »Minden minisztérium köteles ugy saját számvevősége, vagy számvevő osztálya, mint az alatta álló és önálló utalványozási joggal felruházott hatóságok számviteli kimutatásait egybeállítás és ellenőrzés végett az állami számvevőszéknek havon kint megküldeni.« A 13. §. értelmében tehát neki a pénzkezelési és kiutalványozási jegyzéket át kellett volna tennie az állami számvevőszékhez. Mily alapon állította össze akár a kiutalványozási, akár a pénzkezelési jegyzéket a t. minisztérium vagy annak bármelyik része ? Hiszen nincsen törvény, a melyre támaszkodva ezen kimutatást egybeállíthassa; ha tehát kimutatást adott, akkor egy privát jegyzéket adott, a melyet az állami számvevőszéknek figyelembe venni és respektálnia nem volna szabad, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és a mennyiben tette, előállott a legsúlyosabb felelőség, a mely az állami számvevőszéket ilyen súlyos kérdésben terhelheti. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De nézzük meg, t. ház, az 1880:LXVL törvónycaikknek idevonatkozó rendelkezését, a melynek 19. §-ában még hatályosabban körül van irva ez az intézkedés, mert itt már, mintha csak érezte volna a törvényhozás, hogy jő majd egy lelkiismeretlen, igazságtalan kormány, a mely túltéve magát a törvényes intézkedéseken, költségvetés nélkül is megkísérli az állam vagyonát és jövedelmeit kezelni és hogy ennek elejét vegye, a következő rendelkezést igtatta be (olvassa): »Az állami számvevőszék köteles a bevételeket és kiadásokat nemcsak a tételek számszerinti helyessége, és a számviteli beadványokkal való összhangzása tekintetében megvizsgálni, hanem különösen az 1870 : XVIII. t.czikk 14. §-ában kitűzött irányban azoknak szabályszerűségét tekintettel a törvényekre, jogerejü szerződésekre és a közigazgatás különböző ágaiban tényleg fenálló szabályrendeletekre érdemileg is megbírálni.« Ha tehát egy ellenőrzésre hivatott és jogosított testületnek, a minő az állami számvevőszék, a mely közege a háznak, a törvényhozásnak, egyenesen törvényben megadott ily utasítása van, akkor kérdem, vájjon fennáll-e Magyarországon a törvények uralma, ha egy végrehajtásra kötelezett testület igy lábbal taposhatja azokat ? (Iyaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ilyen körülmények között ne méltóztassék velünk szemben a törvényre hivatkozni és ne csodálkozzanak azon, ha be fog következni az idő, a midőn a kormánynak és a többségnek erőszakoskodásaira és törvénytiprásaira majd a közönség is erőszakoskodással és törvénytiprással fog felelni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek következtében azt gondolom, t. ház, hogy a törvény és az erkölcsi rend szempontjából is teljes lehetetlenség, hogy akár a miniszterelnök ur, akár az állami számvevőszék itt tudomásul vehető legyen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert hiába mondja a t. miniszterelnök ur, hogy annak semmiféle következményei sem lesznek, és hogy nem is kívánja, hogy legyen következménye, ha egyszer tudomásul vette is a képviselőház ezeket a jelentéseket. Megtanultuk mi már, t. ház, hogy még a törvényben lefektetett kijelentéseknek sincsen a gj'akorlati életben az a következményűk és jelentőségük, a melyeket akkor, a midőn az a kijelentés elhangzott, mindenki joggal hitt és feltételezett. Gabányi Miklós: Harminczhatan vagyunk, elnök ur! Elnök: Negyvenen vagyunk, tessék folytatni. Babó Mihály: Az ellenzék ugy a kormány, mint a többség és közlönyei által megvádoltatik az ország szine előtt, úgyszólván az egész világ előtt azzal, hogy jogtalanul, minden igaz ok nélkül obstrukcziót folytat. Nekünk nem szükséges ez ellen a vád ellen védekeznünk, mert hisz ez a kijelentés teljesen jogosulatlan és igazságtalan, mert a ki ismeri az itt lefolyt dolgokat és a ki ismeri a törvényhozás tárgyalásának menetét, nagyon jól tudja, hogy az ellenzék az ország sorsa iránti aggódó tekinteteknél fogva elkövetett minden lehetőt arra, hogy a törvényenkivüli állapot be ne következzék. És az obstrukcziót a szó valódi értelmében tettleg nem is kezdte meg mindaddig, mig attól nem kellett tartania, hogy a kormány kész arra a törvényeilenes lépésre is, hogy belevigye az országot a törvénykivüli állapotba. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És még a 12-ik órában is megadta a módot és lehetőséget a kormánynak arra, hogy elkerülje azon szerencsétlen állapotot, a mely bekövetkezett, mert hisz nem kívánt és nem javasolt egyebet, mint azt, hogy a kormány a felhatalmazási törvény által nyerendő időt a szükséges javaslatok tárgyalására forditsa és akkor hajlandó lett volna neki az indemnitást megadni, de ezt a kormány nem fogadta el, mert nem az volt a czélja, hogy az idő arra fordittassék, a mire kérte a felhatalmazást, hanem rejtett czóljai voltak, a melyek azonban mindenki előtt köztudomásúak voltak, hogy t. i. a katonai törvényjavaslatok keresztülerőszakolására időt nyerhessen! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Most már tovább ment a kormány és a t, túloldal közlönyeiben, az ex-lex bekövetkezéseért egyenesen az ellenzéket, és különösen ezt a pártot teszi felelőssé. Én egy kérdést intézek a t. miniszterelnök úrhoz, vájjon nem vette volna-e és hozzá teszem, teljes joggal — a lehető legnagyobb sértésnek azt, ha róla valaki széles e hazában feltételezni merte volna azt, hogy ő, a ki négy évvel ezelőtt a szerencsétlen törvónyenkivüli állapotból az országot kivezette, azt ugyanoda vezesse vissza négy év eltelte után. Ő a jog, törvény és az igazság hangzatos jelszavai alatt indult meg a közélet bajainak szanálására, de ha Magyarországon a jog, törvény