Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-284

28í. országos ülés 1903 június k-én, csütörtökön. 279 és igazság és azok alkalmazásának csak az leket az eredménye, Hogy az ország egy körforgást tesz, akkor bocsánatot kérek, többé azon az utón, a melyen eddig haladt a törvényhozás, hacsak kötelességmulasztást nem akar elkövetői, lehetetlenség haladnia és fel kell már ébrednie a köztudatnak s rá kell helyezkednie arra az álláspontra, hogy mindenkitől, a kinek Magyarország törvényeinek becsületes végrehajtása, joga és kötelessége, megköveteltessék a becsületes és őszinte határozottság- (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Annak bizonyítására, hogy menynyire nem az obstrukczió volt a czél, és hogy mennyire kerülte az ex-lexbe való bevezetését az országnak az ellenzék, elég talán rámutatnom arra, hogy a quóta-bizottság kiküldésének kérdésében lehetett volna hónapokig terjedő vitát provokálni és folytatni, — és én megvallom őszintén, hogy részemről nyugodt lélekkel mentem volna bele abba is. Az okot is megmondom, miért. Mert ha a kormány az ő többségének, hozzáteszem : számszerinti többségének tudatában bele mert menni az ex-lex-be, akkor én magam részéről, ha már elkövette ezt a törvénytelenséget, nem tartottam volna a következményektől, sőt előnyt láttam volna abban, ha a közösügyek kérdésében is bekövetkezett volna az ex-lex-állapot. Megmondom miért. Azért, mert ha a bizottság ki nem küldetett volna, most már, miután volt bátorsága a kormánynak a törvényenkivüli állapotba belemenni a Magyarország belügyeit érdeklő kérdésekben, akkor feltételezem, hogy lett volna bátorsága és vakmerősége arra is, hogy a quótát is elintézte volna királyi döntéssel, vagy hallgatólag fentartotta volna és akkor kellett volna, hogy lehulljon a magyar nép szeméről a hályog, hogy Magyarországon nincs alkotmányosság, hogy az a 67-ben összevarrt köpeny az alkotmányosság czime alatt az önkényuralmat takarja; akkor majd tisztán állott volna, hogy Magyarország alkotmánya ugy, a mint van, nincs kiforrva, megalakítva, institucziókkal megerősítve és akkor felébredt volna a nemzet öntudata abból a szempontból, hogy igenis gondoskodjék a maga jogainak olyszerü biztosításáról, a melyet azután a koronától kezdve a legutolsó állampolgárig mindenkinek tiszteletben kellene tartani. (Tetszés a széls'ibaloldalon.) A miniszterelnök ur azonban a többségi elvet és r a többségi akaratot állítja velünk szembe. Én erre vonatkozólag egy kis figyelmeztetést vagyok bátor a t. miniszterelnökhöz intézni. Nevezetesen jó lenne, ha meggondolná és megfontolná a nagy Kerkapoly Károlynak egy alkalommal tett azt a kijelentését, a midőn a többség és a kisebbség kérdéséről, annak erőpróbájáról a következőleg nyilatkozott. (Halljiűc! Haíljuh ! a szélsőbaloldalon. Olvassa) : »E próba csupán a többség által téve teljes nem lehetne és pedig nemcsak azért, mivel ez esetre nem érvényesiti ennél magát annyi jó erő, hanem főleg azért, mivel valamely állami intézmény haszontalanságát csak az bizonyíthatja, hogy magának a nemzetnek kezében bizonyult olyannak és nemcsak egy pártéban. Készemről legalább erősen meg vagyok győződve, hogy czéljainak még maga az országgyűlés is kevésbbé fogna megfelelni, ha az ellenzék megtagadná, vagy megtagadhatná attól közreműködését.* Igenis bűnt követne el tehát az ellenzék, ha megtagadná a törvényjavaslatok és a jelentések tárgyalásában a részvételét, mert itt nem a többség dönt, hanem a képviselőház a maga egészében, a melynek ép ugy tényezői a kisebbséghez tartozó azon képviselők is, a kik ellentétes felfogásban állanak a többséggel és a kormány nyal. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) És vájjon nem a kisebbség képviseli-e minden parlamentben az eszméket és gondolatokat a jövő számára? Vájjon a nemzeti élet talajába nem az ellenzék veti-e el világszerte azokat az eszméket és gondolatokat, a melyek a jövő számára megtermik az alkotmány-biztosítékokat? Természetes, hogy a kisebbség, mert a többség kimeritettnek látja a maga uralmát és feladatát abban, hogy az ellenzék által elvetett magból kikelt fának gyümölcseit élvezze, zsebre rakja; de megfosztja az ellenzéket még annak az elismerésétől is, hogy te ellenzék raktad le az alapot és tetted lehetővé, hogy ezt a gyümölcsöt a nép élvezhesse. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) így tehát nincs sem oka, sem joga sem a kormánynak, sem a többségnek azt mondani, hogy meg kell h.ijolni a kisebbségnek a többség akarata előtt. Hiszen az ellenállás s a bírálat joga és kötelessége a kisebbségnek. Nem is hivatkozhatnak önök arra különösen a jelen esetben, hogy a többséget képviselik, mert vájjon kimondották-e önök a maga igazságos és helyes módján és utján azt, hogy önök a katonai javaslatokat el akarják fogadni, mert azokat üdvöseknek és jóknak találják a hazára nézve ? Ezt önök sem mondták ott a túloldalon, önök sem akarják, mert érzik, tudják, hogy azzal a nagy áldozattal, a mely e törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedésével össze van kapcsolva, a nemzet erejét és jövőjét tönkre teszik. A t. miniszterelnök urnak és a többségnek feladata volna, hogy rámutassanak a kibontakozás útjára. Ezt a kijelentést várjuk a t. miniszterelnök úrtól, de mindaddig, a mig a többség a maga többségének érzetében és hatalmának tudatában arra a férfias elhatározásra nem jut, hogy végre a »netovábbot« kiáltsa a t. miniszterelnök ur felé, addig a t. miniszterelnök ur kényelmesen érzi magát a piros bársonyszékben, mert tudja, hogy önök azt a jóváhagyást, a felhatalmazást, a helyeslést, a mit ő kíván, a jövőben is meg fogják adni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) De ezzel nem tesznek jó szolgáin tot sem a pari a-