Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-283

283. országos ülés 1903 június 3-án, szerdán. 247 junlc tovább itt!) Én azon nézeten vagyok, hogy miután kívánatos és szükséges, hogy az interpelláczióban előterjesztett fontos kérdésekre a válasz megadassák, elsősorban arra kérem az elnök urat, legyen szíves figyelmeztetni a miniszter urakat, hogy kötelességüket teljesítsék és az elmondott interpellácziókra a választ adják meg, (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) másodsorban pedig azt kívánom, hogy miután négy interpelláczió van az interpellácziós - könyvbe bejegyezve, az interpellácziókra szánt időt már fél egyre méltóztassék kitűzni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. EllenmonäásoTc jobbfelöl.) Gabányi Miklós: T.képviselőház! Amennyiben nekem is van egy interpelláczióm, a melyet a honvédelmi miniszter úrhoz még május 2-dikán, tehát több mint 30 nappal ezelőtt intéztem, és azonkívül még 17 ilyen interpelláczió vár válaszra, én is csatlakozom Kubik Béla t. képviselőtársam indítványához. Elnök: A mi az első megjegyzést illeti, azt vagyok bátor tudomására hozni a t. képviselő urnak, hogy az elnökség, valahányszor a házszabályok által kiszabott 30 napi határidő letelt a nélkül, hogy az illető miniszterek az interpelláczióra feleltek volna, — mert csak ennyit mond a házszabály — mindannyiszor levélben felhívja erre a körülményre az illető miniszter figyelmét. Elnöki jogkörömben egyéb befolyásom ez ügyekre nincs, A mi pedig előterjesztett inditványomat illeti, ragaszkodom ahhoz, hogy egy órakor térjünk át az interpellácziókra. Kérem, ne szavazzanak e felett, és méltóztassék ebben a különben elég kuláns eljárásban megnyugodni. (Zaj a szélsöbaloldálon. Helyeslés a jobboldalon.) Következik a miniszterelnök által benyújtott jelentés tárgyában teendő intézkedés feletti vitának folytatása. Rátkay László jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. képviselőház! (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget. Halljuk-! Halljuk! a szélsöbaloldálon.) Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, a miniszterelnök ur törvénytelen jelentésére, vagyis arra a jelentésére, a melyben bejelenti azt, hogy törvénytelenül szándékozik kormányozni, és ezzel kapcsolatban az állami számvevőszék jelentésére áttérnék, a t. ház engedelmével csak egy megjegyzést kívánok tenni arra a vitára, a mely a házszabályok értelmezése tárgyában az imént a ház igen t. elnöke és köztünk lefolyt. A ház igen t. elnöke ugyanis azt mondotta, hogy az interpellácziók idejének kitűzése tárgyában úgyis rendkívül liberális eljárást követnek, mert a házszabályok értelmében az ülésen kivül volnának ezen interptllácziók előterjesztendők és elintézendők. Én erre a megjegyzésre tisztelettel jelentem ki azt, hogy a házszabályok értelmében ez nincsen igy, mert ugy tudom, hogy a házszabályokban az van, hogy az interpellácziók az ülés végén terjesztetnek elő. Tehát nem az ülésen kivül, hanem az ülésekre megszabott határidőn belül, annak utolsó részében, az ülés végén. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Azt, hogy az ülés végétől visszafelé számítva mennyi idő fordíttassák ezen interpellácziók előterjesztésére, nem szabályozza semmi egyéb, mint az interpellácziók száma és azon kérdések fontossága, a melyek az interpellácziókban előadandók. Én tehát, nem akarván ezen kérdésben tovább vitatkozni, csak szives figyelmébe ajánlom a t. háznak a házszabályok ezen intézkedését és kérem, hogy a jövőben ehhez képest méltóztassék intézkedni. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) A tárgy, a mely miatt tulajdonképen felszólalok, a mint mondám, a miniszterelnök ur jelentése, a melyben a ház elé terjeszti azt a szándékát, hogy daczára annak, hogy a képviselőház a költségvetési törvényt részére és kormánya részére meg nem szavazta, a törvényre nem tekintve, azon felül helyezkedve, hajlandó az országot törvényen kivül is boldogítani; a másik tárgy pedig az a jelentés, a melyet ezzel kapcsolatosan terjesztett be a képviselőházhoz, a melyet az állami számvevőszék elnöke irt alá, bejelentve, hogy ő, bár erre törvényes felhatalmazása nincs, mégis tovább is akar funkczionálni és továbbra is ellenőrzi a kormányzatnak financziális működését. Ha e két jelentést tekintjük, látjuk, hogy mind a kettő súlyos megsértése törvényeinknek, súlyos megsértése alkotmányunk szellemének. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) De, ha mind a kettő rendkívül súlyos is, én még a kettő között is tudok disztingválni, és súlyosabbnak tartom azt a jelentést, a melyet az állami számvevőszék terjesztett ide a ház elé. Az állami számvevőszék ugyanis semmiképen sem mentheti eljárását, mig a kormány — bár az én felfogásom és véleményem szerint nem menthető az eljárása — kifogásképen mégis azt mondhatja, hogy az állami gépezet meg nem akadhatván, annak kerekeit továbbra is kenni kell, hogy a nagy felfordulás be ne következzék, hogy az országot végromlásba ne döntse, hogy meg ne szűnjék minden állami funkczió az országban. Azért mondom súlyosabbnak az állami számvevőszék jelentését, mert az én felfogásom szerint ily modorban, ily formában erre semmiféle szükség nem volt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Én az állami számvevőszéktől szintén vártam egy jelentést, azonban nem azt, a melyet beadott, hanem másik jelentést, a mely másképen hangzott volna. A jelentésnek első mondata egészen helyes. Azt mondja, hogy a törvényhozás az 1903. évi költségvetésnek letárgyalását eddig be nem fejezte, sem a múlt évi költségvetési törvény keretének a f. évi augusztus hó végéig terjedő fentartására vonatkozó törvényjavaslatot el nem intézte. Most következnék az, a mit én az állami számvevőszék elnöke helyébe hozzátettem volna, az t. i., hogy: »Tisztelettel kérdezem tehát a t.