Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-283

)3 június 3-án, szerdán. 248 283. országos ülés Í9C házat, hogy mitévő legyek, minthogy törvényeinkben erre útmutatás sehol sem található?« (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Ez lett volna a helyes, korrekt, alkotmányos, törvényes eljárás. (Igaz! Ugy van! a szélsöbäloldalon.) Kecskeméthy Ferencz: Megmondta néki Széll Kálmán, mit csináljon! Nessi Pál: Akkor aztán abban a helyzetben lettünk volna, hogy az állami számvevőszéknek utasítást adhattunk volna, mi a tennivalója abban a szoIvorú időszakban, a mikor egy kormány a szabad Magyarországon a törvényen kívül, a törvény lábbal taposásával, az alkotmány megszentségtelenitésével és megvetésével kormányoz. (Igaz! a szélsőbaloldalon.) E helyett azonban az állami számvevőszék elnöke nem ezt mondja; nem kéréssel és kérdéssel fordul a házhoz utasítást kérve a további eljárásra nézve, hanem egyszerűen bejelenti a háznak, mintha a ház fölött állna, hogy ő mit fog cselekedni a nélkül, hogy bevárná a háznak erre való utasítását, sőt nem is kérve azt, mondja, hogy »a kormány ennélfogva nem hivatkozhatván költségvetési törvényre, felhatalmazásra, esetleg a saját alkotmányos felelőségére kénytelen intézkedni a további teendőkről az ország pénzügyi kezelésében.« A hány szó, annyi hazugság, a hány szó, annyi sérelem az alkotmány szelleme ellen. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalion.) Azt mondja az állami számvevőszék elnökének jelentése, hogy a kormány az ő alkolmányos felelőségére hivatkozva, fog tovább működni és fogja az ország pénzeit kezelni. Miféle alkotmányos felelőség ? Hol van az az alkotmányosság ennél a kormánynál, a mely az alkotmányt lábbal tiporja? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy lehet alkotmányosságról beszélni egy kormánynak, melynek nincs költségvetési felhatalmazása, tehát nincs meg a mindennapi élet továbbviteléhez szükséges anyagi eszköze ? (Igaz ! Ugy van! a szélsöbäloldalon.) Én ma a kormányzó kabinetet alkotmányosnak nem tekinthetem. Alkotmányos kabinet az, a mely a király kinevezése folytán és a törvényhozás által megszavazott költségvetés alapján kormányoz. Mihelyt egyik vagy másik feltétel hiányzik, a kormány alkotmányosnak nem tekinthető és ennek más következménye nem lehet, mint hogy minél előbb távozzék arról a helyről. Azt mondja tovább az állami számvevőszék elnöke, hogy fennálló törvényeink értelmében érintetlenül marad az állami számvevőszék felelősége. Hát igenis, az ő felelősége megvan, de a felelőséget abban a perczben letette volna, ha — mint előbb mondám — a törvényhozáshoz fordul utasításért, hogy mi legyen az ő teendője. De ez, ugy látszik, nem konveniált a t. kormányelnök urnak, hanem a helyett reávette az állami számvevőszék elnökét arra, hogy ő is törvényen kivül helyezze magát és egy oly költségvetési törvény alapján ellenőrizze a kormány működését, a mely ma már nem létezik, a melynek hatálya megszűnt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja az állami számvevőszék elnöke az ő jelentésében, hogy utasítást adott tisztviselőinek, az állami számvevőszéknek, hogy a kormány kiadásainak ellenőrzésében tartsa magát az 1902. évi költségvetési törvényhez, illetve annak fejezeteiben és czimeiben megszavazott összegekhez. Hogy miért épeá ezt tekinti, semmivel sem indokolja. A mikép azt határozta, hogy az 1902. évi költségvetési törvényt veszi zsinórmértékül, ép oly joggal mondhatta volna az 1890. vagy 1895-ik évi törvényt. Ez teljesen egyre megy, mert nem az állami számvevőszék illetékes annak meghatározására, hogy miféle költségvetési törvény alapján birálja

; meg a kormány által teljesített kiadásokat. Én tehát azt tartom, miként azt Polónyi t. képviselőtársam előadta, hogy ezek a jelentések itt még csak tárgyalás alá sem vehetők, azoknak kinyomatását és kiosztását megengedni nem szabad, ilyen preczedenst alkotni nem lehet, hanem ezen jelentéseket vissza kell utasítani oda, a honnan azok ide kerültek. (Helyeslés a szélsöbäloldalon.) Hiszen valósággal képtelenség az, hogy egy törvényhozáshoz, mely hivatva van a kormányt ellenőrizni, a kormány működését irányítani, a kormány azzal jön, hogy akár tetszik, akár nem, én helyemen megmaradok, kormányozni tovább fogok, ha tetszik nekem, törvénynyel, ha tetszik nekem, törvényen kivül. Ez egy oly képtelen, oly lehetetlen helyzet, melyet tűrni nem lehet. (Helyeslés a szélsöbäloldalon.) Én igazán bámulattal adózom az ellenzéknek, hogy ezzel a kormánynyal, ilyen törvénytelen eljárással szemben ilyen keztyüs kézzel bánik, holott tekintve azt, hogy a kormány a törvényeket lábbal tiporja, magát a törvényen kivül helyezte, a törvények fölé akar helyezkedni, nincsen az az eszköz, mely ezen kormánynyal szemben megengedhető ne volna és minden eszközt fel lehetne használni, hogy a kormánynak az ügyek továbbvitelét lehetetlenné tegye. (Igaz! Ugy van! a szélsöbäloldalon.) Csak a rendkívül nagy aggodalom magyarázhatja meg az ellenzéknek ilyetén eljárását, a mely a magyar ellenzékben mindig megvolt, és a melylyel védi, óvja és őrzi az alkotmánynak érintetlenségét és szentségét. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbäloldalon.) Gabányi Miklős: Harmincznégyen vagyunk csak jelen! (Zaj a szélsöbäloldalon.) Elnök: Vagyunk negyvenen! Nessi Pál: Én nem kifogásoltam, nem is fogoii a jövőben sem kifogásolni azt, ha kevesen vannak jelen, mert nekem teljesen egyre megy, hogy negyvenen vagy kétszázan vannak-e jelen; és egy súlyos és nagy hazafias kötelességet teljesítek, és azt teljesítem, ha magam maradok is itten, s teljesítem ezen kötelességet