Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-271

18 271. országos ülés 1903 hát akkor azzal a férfiúval mondathatja ezt az opportunitás, mondathatja a megalkuvás elve, vagy mondathatja az a bizonyos láthatatlan kéz, a mely mindenkor beleavatkozik Magyarország sorsának intézésébe, valahányszor ennek az országnak, ennek az államnak egyedüli fentartó elemét: a magyarságot erősíteni akarjuk. Tehát ne méltóztassék a felsorolt javaslatok meg nem valósithatásának káros következményeiért minket vádolni; mert minket, ezt az ellenzéket semmiféle vád nem érheti sem a miniszterelnök ur ajkáról, sem a kormány, sem a többség részéről, sem senki részéről ez országban. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert ez az ellenzék lojálisán felajánlotta a t. kormányelnök urnak és a t. kormánynak, hogy mi mindezeket a javaslatokat részint feltétlenül megszavazzuk, részint pedig belebocsátkozunk tárgyalásukba: csak azokat az ominózus katonai javaslatokat tessék arra az időre felfüggeszteni. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De a mi lojalitásunk, a mi jóakaratunk megtört a t. kormánynak, a t. kormányelnök urnak és a t. többségnek makacskodásáü. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát majd méltóztassék számolni a saját lelkiismeretükkel a jövendőért; a mi lelkiismeretünk tiszta és nyugodt; mi kötelességünket teljesítettük. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Beszéde folyamán a t. földmMelésügyi miniszter ur mintegy óvó figyelmeztetéssel felénk fordulva ezeket mondja: Ugy ezen vita, valamint az előző vita folyamán hallottunk könnyedén beszélni jelen alkotmányunkról és a parlamenti rendszerről. A t. földmMelésügyi miniszter urnak e szavaira csak azt felelem, hogy ne féltse ő mitőlünk se az alkotmányt, se a parlamentarizmust; mert ha valaki ebben az országban tiszteli és szereti az alkotmányt és az abban benfoglalt szabadságokat, ugy ez a párt az, mely a törvényesség határáról, korlátai közül soha ki nem lép. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert hiszen a mi egész alapunk, a mi erőnk és hatalmunk épen ebben az alkotmányban, épen ezekben a törvényekben rejlik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De azután ezekkel a törvényekkel a kezünkben teljes erővel követelhetjük és követeljük is Isten és ember előtt ezen törvényeknek pontos végrehajtását. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Követeljük pedig mindenkMel, még a többséggel szemben is; követeljük a legcsökönyösebb és a legerőszakosabb kormányokkal szemben is, de követeljük a mai kormánynyal szemben és követeljük a felsőbb hatalommal szemben is. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A parlamentarizmust nem mi ássuk alá, mert mi a parlamentarizmus keretét képező házszabályokat soha egy pillanatra sem lépjük át; hanem azután az is igaz, hogy azokból a házszabályokból egy jottát sem engedünk. Aláássa a parlamenmájus 15-én, pénteken. tárizmust önöknek, az önök többségének az a féktelen, korlátlan uralma, a melyet magának vindikál s a melyet nem láthatni sehol a világon, csak épen nálunk. Hiszen a hosszú viták alatt, melyek hónapok óta tartanak, a t. kormánynak és annak a t. többségnek a katonai javaslatok mellett micsoda argumentácziója volt? Minden érve és argumentuma összezsugorodott abban az egyben, hogy a többség akarata szent és sérthetetlen, annak a többségi akaratnak alá tartozik rendelni magát minden élő lény. Engedelmet kérek, én ezt a penészes doktrínát nem fogadom el, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) mert ez végső elemzésében a legveszélyesebb eredményekre vezetne. Tegyük fel, hogy a mostani kormány helyére egy gonoszabb, még rettenetesebb kormány találna jönni, a mely képes volna az országot teljesen Ausztriának alárendelve a Reichsrathba belevinni, képes volna hazaáruló, istentelen törvényjavaslatokkal idejönni. Hát akkor is meg kellene hajolni az ellenzéknek azon többség előtt csak azért, mert a többség ugy akarja ? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem, t. ház, a többség akaratának is van határa és korlátja, és ezt felállítja a nemzeti akarat. Már pedig a nemzet akarata, akár méltóztatott azt kicsinyleni, akár nem, mellettünk, a nemzeti jogok védelme mellett, a katonai javaslatok ellen nyilatkozott. Azok az ezrével feljött kérvények, azok a népgyűlések, zarándokmenetek itt az ország fővárosában mind a mi álláspontunkat erősitik, és a nemzeti akarat impozáns megnyilvánulását, bármennyire kicsinyeljék is önök, bármily kevéssé tekintsék is azt magukra nézve kötelezőnek, mi a nemzeti akarat megnyilvánulásának tekintjük és szembeállítjuk az önök akaratával. Ezen impozáns megnyilatkozás előtt az a penészes doktrína, a többség uralmának önök által felállított elve, megdől és csak makacsságnak fog feltűnni. Azt mondja a földmMelésügyi miniszter ur beszédében, hogy más nemzetek ezt megengedhetik magugnak, egy nyelvű, egy felekezetű gazdag nemzetek, a melyeknek a népek családjában rokonsága van, nemzetek, melyek kiépítették már kulturális és gazdasági intézményeiket, míg a mi nemzetünk magában áll, mi itt állunk rokonok nélkül felekezetekre és nemzetiségekre oszolva. A mi a földmMelésügyi miniszter urnak a nyelvre vonatkozó szavait illeti, én csak azt vagyok bátor válaszolni, hogy igaz, nem vagyunk egynyelvű nemzet és ez bizony nem válik javunkra, de épen azért, mert nem vagyunk egynyelvű nemzet, nálunk még a legnagyobb sovinizmusnak is van jogosultsága. Mi tartotta fenn e nemzetet ezredéven át? Ezredéves alkotmányunk és jogaink mellett ezredéves nyelvünk tartott fenn bennünket. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ezért követeljük és ezért küzdünk azért, hogy az édes magyar