Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-282
282. országos ülés 1903 májas 29-én, pénteken. 239 nevű ur, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) a ki a magyar nyelven nála jelentkező magyar honpolgárnak azzal felel, hogy: »Nix ungris.« Ha pedig a titkárához, Dobránszky úrhoz fordulnak, az azt feleli a magyar szóra! »ÜSTye znám magyarszki«. Nessi Pái: Ez a paritás! Endrey Gyula: így állunk t. képviselőháza magyar állam külügyi szuverenitásával. Vészi József t. képviselő ur tehát tegnap, a mikor ezzel oly fennen hivalkodott, sokkal jobban tette volna, ha hallgatott és erről semmit sem szólt volna, (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) mert az sem kicsinylendő, hogy a mikor az üszkübi cs. és kir. osztrák-magyar konzul teljesen jogtalanul és minden ok nélkül elvette hazánkfiától az útlevelet, a mely Európa területére a magyar kormánynak illetékes jog és hatáskörében volt kiállítva, ráadásul egy ilyen iratot nyomott a kezébe, a melyen itt díszeleg az a szoIvorú emlékezetű császármadár és a mely szól Passkarte czimen egész terjedelmében németül. Én ezt az esetet sokkal botrányosabbnak és nemzeti közjogi állásunkra nézve sokkal sérelmesebbnek tartom, semhogy az esetről tudomásul birván, kötelességemnek ne tartottam volna azt a t. háznak tudomására hozni és ezen rövid előterjesztés után indokoltnak ne látnám a miniszterelnök úrhoz a következő interpellácziót intézni (Halljuk! Halljuk! Olvassa): Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. Az üszkübi cs. és kir. osztrák-magyar konzul folyó év április 9-én Pavlovi cs György temesmegyei varjasi illetőségű hazánkfiától, midőn nála útlevelével jelentkezett, a m. kir, belügyminisztérium által Európa egész területére kiállított útlevelét minden ok nélkül elvette, sőt egy kétfejű sasos, német nyelvű »Passkarte« czimü kényszerútlevéllel hazautazásra szorította. Ezen tényállás alapján tisztelettel kérdezem a m. kir. miniszterelnök úrtól: 1. Miféle jogon vehette el az üszkübi cs. és királyi osztrák-magyar konzul egy magyar honpolgártól a magyar királyi kormány által kiállított külföldi útlevelét? 2. Miféle jogon kötelezhette azt személyes szabadsága sérelmével a hazautazásra? 3. Szándékozik-e a t. miniszterelnök ur a külügyek intézésére törvénynyel biztosított befolyásánál fogva sürgősen intézkedni, hogy a nevezett hazánkfián ejtett sérelem megtoroltassék és megfelelő kártérítésben részesittessék ? 4. Szándékozik-e intézkedni, hogy jövőben a külügyi képviselet külföldön elhelyezett közegei a magyar királyi kormány által kiállított útleveleket, s a magyar honpolgárok személyes szabadságát tiszteletben tartsák ? 5. Végül szándékozik-e sürgősen intézkedni, hogy külföldi képviseletünk közegei: a követségek ós konzulátusok a hozzájuk forduló magyar honpolgárokkal magyar nyelven érintkezzenek és a részükre kiállított mindennemű irataikat a diplomácziai nyelv mellett egyedül magyarul állítsák ki ? Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Következik Szabó István képviselő urnak interpellácziója a földmivelésügyi miniszter úrhoz a Bábaszabályozás rendezése tárgyában. Szabó István: T. ház! Interpellácziómat az igen t. földmivelésügyi miniszter úrhoz intézem a Bábaszabályozási társulat területén lévő belvizek rendezése tárgyában. Ismerem a miniszter urnak e kérdésben tanúsított jóindulatát és tudom, hogy nem régen egy hasonló interpelláczióra megnyugtató választ adott. Azonban azóta, sajnos, a társulat részéről semmi sem történt e kérdés megoldására, vagy ha történt is, legfelebb papiroson, tervek készítése, a mi azonban nem elég az üdvösségre. Pedig jelenleg is az alsó vidéken kerületemben néhány ezer holdnyi terület van belvízzel elárasztva, a melynek lefolyása biztositva nincs. Egyáltalában ezen vidék ugy a Duna-, mint a Bábaszabályozás által nagyon meg van terhelve ép a belvizek következtében és annak előnyeit nem igen tapasztalja. Igaz, hogy jelenleg is a belvízzel elárasztott terület töltései néhány helyen át lettek vágva a víz leeresztése czéljábói, ez azonban csak ideiglenes intézkedés és okvetlen szükséges volna végre már rendezett állapotokat teremteni annál is inkább, mert ezen a vidéken a szabályozás előtt a belvizcsatornán nyert lefolyást a Bábczába az u. n. két-érés czob-éren át, holott most a töltések által ezen csatornák teljesen el lettek zárva. De szükséges volna ezen kérdés mielőbbi megoldása már azért is, hogy végrevalahára az uj osztályozás megtörténhessék, mert az igen t. miniszter urnak is tudomása lesz arról, hogy a jelenlegi osztályozás nemcsak nem méltányos, hanem mondhatnám igazságtalan. Már volt szerencsém annak idején kimutatni, hogy egyes községek nagyobb járulékot fizetnek, mint a mennyit összes állami adójuk kitesz, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és daczára ezen nagy járulékoknak, ezen vidék majdnem évente ki van téve a belvizek és árvizek által okozott károknak, melyekért kárpótlásban nem részesül. A mennyiben a társulat ezt uj befektetéssel nem volna képes megtenni, nagyon méltányosnak tartanám, hogyha az állam segélyezné, hogy végre ezen munkálatot be lehessen fejezni, s ezen vidék létérdeke biztositva legyen. Megjegyzem még azt is, hogy a Duna-szabályozási társulat is kénytelen volt a kis Dunatöltés megerősítési munkálatait félbeszakítani, mert, ugy vagyok értesülve, hogy erre állami segély volt kilátásba helyezve, ezt az állami segélyt azonban nem kapta meg. Bátor vagyok ez okból a t. földmivelésügyi miniszter úrhoz a következő interpellácziót intézni (olvassa):
