Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-282
238 2ö2. országos ülés 1903 május 29-én. pénteken., és a belügyi miniszter úrral, s velem egyetértőleg adatott ki 1902. júliusban. Ezzel a rendelettel, mely az ismeretes sárga füzetben jelent meg, eltiltatott a sertéshúsnak leölt állapotban, valamint friss sertéshúsnak behozatala a főváros területére, bizonyos kivételekkel. Kivételt képeznek ezen behozati tilalom alól először a központi vásárcsarnokba, másodszor a hatóság által engedélyezett, s kijelölt valamely hideg sertéshús-vásárra behozott friss sertéshús és leölt sertés, és végre harmadszor A magánosok részére nem eladás czéljára ugyanazon czimzett részére egyidőben 10 kilogrammot meg nem haladó' mennyiségben szállított friss sertéshús behozatala. Ebből méltóztatnak látni, hogy a kifogásolt intézkedés tulajdonképen a fogyasztóközönség érdekében tétetett; megengedem azonban, hogy abban a formában nem volt szerencsés, és azért az érdekeltek hozzájárulásával és tudomásával a főváros ezt a rendeletet megváltoztoztatni szándékozik. A megváltoztatás valószínűleg abban az irányban történik, hogy meg lesz. engedve vidéken gazdálkodó budapesti lakosoknak, hogy saját használatukra bizonyos mennyiségű leölt sertést a főváros területére hozhassanak. A behozatal azonban bizonyos feltételekhez, nevezetesen az előirt igazolvány felmutatásához lesz kötve. A közlekedési intézetek megfelelőleg utasitandók lesznek, hogy a Budapestre szállított 10 kgnál nagyobb sulyu sertésküldeményt csak abban az esetben vegyenek fel, ha a feladó a küldeményt az előirt igazolvány kíséretében adta át. így azután, azt hiszem, azok a bajok, melyek iránt a t. képviselő ur panaszt emelt, orvosolva lesznek. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Szederkényi Nándor: T. képviselőház, én tudomásul veszem a választ abban a reményben, hogy a főváros a kilátásba helyezett előbbi rendeletnek teljesítését mielőbb életbelépteti; mert azt hosszabb ideig halasztani nem lehet. Tudomásul veszem azzal, hogy ügyelni fogok, vájjon az életbe léptettetett-e már és miképen és milyenek lesznek annak következményei. Természetesen fentartom magamnak, ha erre észrevetelem lenne, hogy azt interpelláczió tárgyává tegyem. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Miután a képviselő ur is tudomásul vette a választ, azt hiszem, kijelenthetem, hogy azt a ház is tudomásul veszi, (Helyeslés.) Következik most Endrey Gyula képviselő ur interpellácziója a miniszterelnökhöz az üszkübi osztrák-magyar konzulnak egy magyar honpolgárral szemben elkövetett erőszakos eljárása tárgyában. Endrey Gyula! T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mikor interpelláezióm előterjesztését és megokolását megkezdem, lehetetlen, hogy két irányban ne fejezzem ki sajnálkozásomat; elsősorban a felett, hogy nincs szerencsém székében tisztelhetni a t. miniszterelnök urat, a kihez interpellácziómat intézem; másodsorban a felett, hogy Vészi József t. képviselőtársamat nem látom a helyén, a ki tegnaj>előtt is nagy éclat-val hivatkozott arra, hogy a magyar állam külügyi szuverenitásának örökérvényű dokumentumait hirdeti az, hogy mennyire fejlődött 1867. év óta az 1867-ik évi XII. törvényezikkben a külügyi képviseletre nézve biztosított nemzeti jog. Hogy e tekintetben mennyire eltért Vészi József t. képviselőtársam az igazságtól, arra nézve egy eklatáns és pregnáns esetre vagyok szerencsés hivatkozni, (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) a melynek lényege a következő: Ha a t. miniszterelnök ur jelen volna, mindenesetre annak a konstatálását kérném tőle, — tudva, hogy az ő geográfiai ismeretei sokkal magasabb nívón állanak, mint elődjeié, a kinek Kopj^enhágával volt némi balesete — azt kívánnám konstatálni, hogy elismeri-e azt, hogy Uszküb Európában van-e, európai Törökországnak koszovói kerületében ? Ennek konstatálása után pedig előadnám, hogy a t. miniszterelnök ur, mint belügyminiszter, talán személyesen irta alá egy magyarországi honpolgár részére egész Európa területére kiállított útlevelét. És hogy mindjárt a következményekre is czélozzak, minthogy Üszküb Európában van, és a t. miniszterelnök urnak, mint belügyminiszternek, Európa egész területére kiállított útlevele Üszkübre is kiterjeszkedik érvényében, kérdezem, hogy miféle jogon és miféle alapon vehette magának azt a bátorságot az üszkübi cs. és kir. osztrák konzul, hogy egy magyar alattvalótól, a ki a magyar királyi kormánynak útlevelével jelentkezett nála, hogy ott tartózkodásának megkezdésekor az útlevelét láttamoztassa, ki sem hallgatván, az útlevelét elvegye, és az illető magyar alattvalót egyszerűen kényszerutlevéllel haza zsuppoltassa ? (Mozgás a szélsöbaloldalon.) És ha már itt vagyok, ha Vészi József t. képviselőtársam jelen lenne, azt is megkérdezném tőle, hogy miben látja ő a magyar állam külügyi szuverenitásának, azt a nagymérvű fejlődósét akkor, a mikor Üszkübben is az a jelenség áll fenn, a melyet, sajnos, ugy Európa, mint a világ minden részében, a hol az osztrák-magyar monarchiának külügyi képviselete van, tapasztalhatunk. Tapasztalbató ugyanis, hogy az a külügyi képviselet épugy lehetne talán a kokhinkhinai birodalom külügyi képviselete, mint a hogy a magyar államé. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nemcsak abból a szempontból, hogy ott a külügyi képviseletnél a magyar államnak semmiféle jellege kidomborítva nincsen, de abból a tekintetből is, hogy a magyar állam nemzeti érdekeit ós a magyar állam polgárainak jogait nem képviseli, nem védi. (Igaz! hgy van ! a szélsöbaloldalon.) Az üszkübi cs. és kir. osztrák-magyar konzulátusnál a konzul valami Pára Boguszláv
