Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-280

280. országos ülés 1903 május 57-én, szerdán. 183 íme, itt vannak a szélrózsa minden irá­nyából hozzám beérkezett levelek, de a mennyi­ben kevés az idő, nem olvasok fel egyet sem, majd felhasználom őket az indemnityhez. Még német levelek is vannak, 3—4 Bécsből. (Derült­ség.) Innen látszik, hogy kikben biznak, mikor a ház legegyszerűbb tagjához jönnek ilyen le­velek. Itt van egy levél, (Felmutatja.) csak be­mutatom, nem olvasom fel, (Derültség.) leteszem a ház asztalára. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk!) Nem olvasom fel, rengeteg hosszú. (Felkiáltások a jobboldalon: Mi van benne?) Nagyon okos dolog, elolvastam egy va­sárnap délelőtt a mise előtt. Azután itt vannak a német levelek, azokat sem olvasom fel. Ha­nem mégis itt van egy czikk a Gotterhalte el­len, ezt a czikket felolvasom talán, egyebet semmit sem. (Halljuk! Halljuk! a szélsőibalol­dalon. Olvassa): »Gotterhalte-botrány a télikertben. (Polgá­rok és katonatisztek tüntetése.) A magyar ember­nek gyűlöletes Grotterhalteval kapcsolatos botrá­nyokból mostanság csaknem mindennapra esik egy. Az osztrák szellem homloktérbe nyomulása lépten nyomon félretaszítja útjából a magyar érzést, s olyan erőszakosan követeli a jussát Ma­gyarországon, mintha a felsőbbségét viselni tar­toznánk. A hazafiúi érzelem jogát nem tisztelik azok a schwarzgelb katonák, a kik köztünk élnek, s igényt tartanak arra, hogy jó szemmel tekintsük őket a társadalmunkban. Pedig puszta udvariasságból is megtehetnék, hogy alkalmaz­kodnának a környezetükhöz, a mely befogadta őket, s a melylyel békés összhangban élni talán ajánlatos is. »Aradon az önkéntes-heccz óta nem volt katonai botrány, a mitől különben a politikai élet mostani puskaporos levegőjében a büszke hadfiaknak van legtöbb okuk tartani. Fölülről is rendet parancsolnak ilyenkor, mert a nemzet jogaiért küzdő ellenzéki közvélemény annyi igaz vádat hord össze amúgy is a féktelen katonai szellem elhatalmasodását illetőleg, hogy azoknak tetézése csak a hadsereggel szemben nyilvánuló ellenszenvet növelhetné. A katonák érzik leg­jobban, hogy ez igy van, s még sem tudnak eléggé óvakodni a botránytól, a mely rögtön kipattan, ha nem tisztelik hazafiúi érzésünket. » Abból az alkalomból mondjuk el ezeket, hogy a Fehér Kereszt szálló télikertje tegnap este parázs tüntetés színhelye volt. Délután ugyanis Aradra érkezett Steinzberger Móricz nagyváradi cs. és kir. altábornagya — Látom, hogy magyar ember (olvassa): »Geropek Károly őr­nagy-szárnysegédjével, hogy ma szemlét tartson az aradi cs. ós kir. 33-as gyalogezred fölött. A magasrangu katonai vendégek tiszteletére a téli­kertben társasvacsora volt, melyen az ezred tisztjei csaknem teljes számban résztvettek. Vacsora alatt a háziezred zenekara hangver­senyzett, s a programm 7. pontján szereplő zeneszámot a Gotterhaltéval kezdték. A gyűlö­letes nóta hallatára a télikert magyar érzelmű közönsége azonnal tüntetőleg fölállott és töme­gesen hagyta el a vendéglőt. A katonatisztek észrevették ezt a tüntetést, s miközben a közön­ség kMonult, válaszul hatalmas tapsviharban törtek ki, s a tapsot megismételték, mikor a zenekar befejezte a Gotterhaltét. »Ilyen botrány esett meg tegnap este a téli kertben. Tudni szeretnénk, mit szól ehhez a magasrangu katona, a ki a háziezred megvizs­gálása végett jött Aradra, s a kinek ez alka­lomból a tiszturak a hóhérnótával bizonyára kedveskedni akartak.« Nem volt elég, hogy a Gotterhaltét hú­zatták; ha kMonult a magyar közönség, leg­alább ne tüntettek volna azok a tisztek, hogy még hozzá tapsoltak is a Gotterhalténak. Hagy­ták volna már abba. Ez folytonosan arczulcsa­pása a magyar nemzetnek és folytonos kihMás és ingerlés. Mitől jó az? Egyre azt hangoztatják most a vármegyék, hogy bizalmat kell szavazni a kormánynak és el kell ítélni az obstrukczióért az ellenzéket. Azt hiszi a t. miniszterelnök ur, hogy mi nem tud­juk, hogy azt is ön csinálta, hogy most az ál­lami tisztviselők feljöttek a két éve már füg­gőben levő fizetésük rendezését kérni a t. miniszterelnök úrtól. Nem parancsolta meg nekik, hogy jöjjenek, hanem igenis a kormány bizal­mas emberei lementek és felhecczelték a fő em­bereket, hogy most menjenek oda fel, mert a miniszterelnök ur most bizonyosan le fogja venni a napirendről a többi ügyek tárgyalását, az ő javaslatukat fogja elővenni és azt a képviselő­ház három-négy nap alatt meg is fogja szavazni, így fel lévén ültetve, csakugyan feljött a kül­döttség. Es mit nyertek szegények? Becsapta őket a t. minisztereluök ur, a mint becsajj min­denkit. (Zaj és felkiáltások jobb felöl: Micsoda beszéd ez! Nagy zaj a jobboldalon és felkiáltá­sok: Rendre!) Borbély György : Micsoda szemtelenség ! Tes­sék tisztességesen diskurálni! (Felkiáltások jobb­felöl : Rendre ! Rendre!) Kubik Béla: Micsoda műfelháborodás ez! (Folytonos zaj és felkiáltások jobbfelöl: Kérjen bocsánatot! Rendre!) Gabányi Miklós: Micsoda műkárogás! (Fel­kiáltások jobbfelöl: Rendre! Rendre! Halljuk az elnököt!) Elnök (csenget): Csendet kérek. Épen egy hMatalos jelentést vettem át és hallom, hogy a képviselő ur azt a kifejezést használta, hogy a kormány becsapja az országot. Gabányi Miklós: Politikailag becsapja ! Elnök: Ha a t. képviselő ur tényleg hasz­nálta ezt a kifejezést, akkor őt ezen imparla­mentáris kifejezéséért rendreutasítom. {Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsobaloldalon.) Kecskeméthy Ferencz: Mondták már ezt százszor is, nem egyszer! Komjáthy is mondta!

Next

/
Thumbnails
Contents