Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-280

184 280. országos ülés 1903 május 27-én, szerdán. (Felkiáltások jobb felől: Komjáthy ilyent nem mondott!) Gabányi Miklós: Én politikailag értettem. Azonban mégis kMételt teszek, mert nem mindenkit csapott be a miniszterelnök ur. Elnök: Hogyha én a képviselő urat egy kifejezéséért rendreutasítottam, akkor ne tessék azt semmi alakban használni. Gabányi Miklós: Hiszen azt akarom visszavonni. Kérni akarom a t. miniszterelnök urat, hogy Körber miniszterelnök urat csapja be, ha lehet. (Derültség.) Egy szóval a miniszterelnök ur azt nyerte vele, hogy a fenn lévő hMatalnokoknak, a küldöttségnek kiadta az ordrét, a parancsot, hogy ugy tudják meg, ha legalább háromnegyed része a vármegyéknek nem szavaz bizalmat a kormánynak, és nem itéli el az ellenzéket és az obstrukcziót, a fizetésrendezésre várhatnak akár Ítéletnapjáig. Épen, hogy ezt hozzá nem tette, de az illetők megértették. És a honnan szavaztak is bizalmat, mindig a hMatalos közegek, főszolgabirák, szolgabirák, jegyzők stb., utkaparók, községi bakterek és hozzájuk tartozó közegek szavaztak csak. Kecskeméthy Ferencz: Utkaparók szavaztak bizalmat a kormánynak! Gabányi Miklós: T. képviselőház! Ezek a szegény állami tisztviselők már két év óta várnak a fizetésrendezésre. Azóta el vannak zárva attól is, a miben azelőtt részük volt, hogy ugyanis a túl a rendjén szorgalmas hMatalnoknak megszavaztak jutalmat vagy segélyt, vagy előléptetésben részesült, és most azóta, hogy a fizetésrendezési törvényjavaslat szőnyegen van, folytonosan azzal utasítják vissza a túl a rendjén szorgalmas hMatalnokokat, hogy legyenek türelemmel, mindent megkapnak, mert a fizetésük rendezve van. Másfél év óta, vagy már két év óta el vannak zárváza fizetésjavitástól, a segélytől és jutalomtól. És, t. képviselőház, ezek a hMatalnokok azóta már felkontóztak a rendezés reményében. A hitelezők is várnak meg a mesteremberek, a kiknél kontóra vásároltak annak a rovására, hogy a fizetésüket meg fogják javítani. A nagy politikusok nálunk kétféle mértékkel mérik az elveiket. íme, a túloldalon ülő nagy politikusok, különösen a kormánypártnak oszlopos tagjai, 1899-ben elitélték a törvényen kMüli állapotot, a költségvetés nélkül való kormányzást, most pedig mindnyájan ott vannak és elősegítik az államháztartásnak felhatalmazás nélkül való kezelését, tehát világos törvénysértést követnek el és ilyennek elkövetésében segítenek a kormánynak. Épugy van ez az Istenben boldogult habarék párttal, akarom mondani, nemzeti párttal, (Derültség a szélsőbaloldalon.) élén az igen t. vezérével, a ki 26 éven keresztül mindig azt hirdette, hogy állítólag magyar nemzeti aspirácziók kMMására dolgozott és törekedett. Most, 26 év múlva eltörpült Széll Kálmán frázisává az ő óhajtása, és ott vannak ők is meglapulva a kormánypárton (Derültség a szélsőbaloldalon.) és hallgatnak. Erre a diák azt mondaná: o tempóra, o móres! (Derültség a jobboldalon.) vagy pedig tempóra mutant móres. És ennek következménye volt, t. képviselőház, és ez volt a köszönet a t. elnök urnak a múltkor, hogy az udvari bálon ő Felsége háromszor elment mellette és nem látta meg. Mi másnap mindjárt, a mikor ez a kázus törtónt, bizalmat akartunk szavazni a t. elnök urnak, el volt határozva, tudjuk, a túloldal is megtette volna, de le lettünk fújva, várnunk kellett. Akkor aztán a t. miniszterelnök ur kitalált egy formulát és ki is vitte, hogy az elnök urat saját kérvényére ő Felsége meghívta audiencziára, még pedig, a mint én két hMatalnoktól hallottam, német meghívót kapott a mélyen t. elnök ur. Meg is méltóztatott jelenni, de hogy mit beszélt aztán ő Felsége a mélyen t. elnök úrral, azt nem tudom; a lapok ugyan mondtak sok mindent, de egyik sem tudhatta; csakhogy másnap minden rendben volt, mintha nem történt volna semmi. És Holló t. képviselőtársamnak véleményét nem osztom, mikor felszólalt ez ellen. Helyeslem és igaznak tartom azt én is, hogy a képviselőház elnöke felette áll mindennek, a képviselőház elnökét 453 igazolt képviselő választotta meg egyhangúlag, tehát az egész magyar nemzet választotta meg, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s igy ő Felségének nincs joga esetleg az elnökségtől megfosztani valakit. Elnök: Kétrendbeli észrevételem van. (FelMáltások a szélsőbaloldalon: Az elnököt védi!) Engedelmet kérek, az elnöki állásnak méltóságát, gondolom, minden körülmények közt meg tudom védeni magam, s ha szükségem van rá, a ház védelmét is igénybe vehetem. De már a minap egy más tárgy alkalmával, midőn egy képviselő ur ezen ügyet, mely az akkor napirenden volt tárgygyal semmi összefüggésben nem volt, felhozta, felkértem a képviselő urat, figyelmeztettem, hogy miután a napirenden levő tárgygyal nincs összefüggésben, ezt ne fejtegesse, és ő a házszabályok értelmében a felszólításnak engedett. Azt hiszem, Grabányi képviselő ur is hasonlóképen fog cselekedni. (Helyeslés és tetszés jobbról. Zaj a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós:, Én csak az én véleményemet mondom el. Én annyiban osztom Holló képviselőtársam nézetét, hogy az elnök ur felette áll mindenkinek, de milyen gyönyörű lett volna, ha a mélyen t, elnök ur akkor lemondott volna az elnökségről, mi pártkülönbség nélkül bizalmat szavaztunk volna neki, s harmadnapra egyhangúlag újra megválasztottuk volna elnöknek. Ez lett volna a szép, és azt hiszem, hogy ez mégis mindenütt rossz vért szült. Csak ennyit akartam mondani. Én otthagytam volna, ha én lettem volna az elnök.