Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-271

12 271 országos ülés 1903 nyitva az egyes területekhez és városokhoz, rop­pant kedvezőtlen. De a mit a magyar állam megtehetett, annál sokkal többet megtett. (Elénlc helyeslés a szélsöbaloldalon.) Amit^ a magyar állam 30 év óta a horvát kiegyezésben Horvát­országra áldozott, azt úgyszólván tisztán Horvát­ország érdekében hozta meg; azt a millió és milliónyi áldozatot, a melyeket Fiume város kikötőjére költött, az mind Horvátország érde­kében történt. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal­oldalon. Egy hang: A statisztika azt mutatja, hogy 4 millió koronába kerül évenkint. Ellen­mondások középen.) Rögtön megértjük egymást, t. képviselőtársaim. A mit Fiúméra áldozott Magyarország, azt tisztán a horvát érdekek miatt áldozta, ebből a legtöbb hasznot Horvát­ország látta, mert az kétségtelen, hogy Fiume öblének Hinterlandja, hátsó területe Horvát­ország, a munkaerőt mégis csak Horvátország­ból szerezték be legnagyobbrészt, a sziavon erdőterületek értéke óriási mértékben emelke­dett, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) ugy, hogyha Horvátország gazdasági viszonyait néz­zük, azt látjuk, hogy csakis a geográfiai hely­zet, a szerencsétlen gazdasági viszonyok okai az ottani szegénységnek. Ezért a magyar államot okolni nem lebet és ha mi segíthetünk, soha áldozatok elől el nem zárkózott Magyarország. De a provizóriumokat mi épugy perhor­reskáljuk, mint horvát képviselőtársaim. De akkor miért nem fognak ők össze velünk, hogy ebből az áldatlan politikai helyzetből kimene­küljünk, a mely évek óta mindig csak provizó­riumokkal tart bennünket, miért nem fognak össze velünk, hogy megköthessük a végleges ki­egyezést, és ne folyton csak formulákkal és pi'O­vizóriumokkal éljünk ? (Tetszés a szélsőbal­oldalon.) A midőn ezekben feleltem volna Tomasics t. képviselőtársam beszédére, egy megjegyzéssel akarom végezni. (Halljuk! Halljuk!) Ha Hor­vátország történelmét nézzük, azt látjuk, hogy a horvátokat mindenütt a zsarnokság szolgála­tában találjuk. A zsarnokság szolgálatában vol­tak a reformáczió alatt; ők voltak Wallenstein legkegyetlenebb Landsknechtjei a 30 éves há­ború alatt és ők voltak ott mindenütt, a hol a múlt századokban is a zsarnokságot szolgálni kellett. A magyar nemzet, a melynek története a szabadság iránti vágy, és a függetlenség, és önállóság után való törekvés volt, magához emelte és szMéhez szoritotta azokat, a kik ahhoz voltak szokva, hogy a zarnokságnak egyszerű Landsknechtjei legyenek. Ha a horvátok meg akarják fogadni a történelem tanításait, ha ha­ladni akarnak a fejlődésben, akkor csak egy hMatásuk van: összefogni a magyar nemzettel és azzal együtt haladni a szabadság, a haladás, a vagyonosodás és a művelődés terén, szembe­szállani a zsarnoksággal, és megtagadni azt a multat, a mely csak Landsknechtségben nyilvá­nul, (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon) május 15-én, pénteken A magyar nemzet 1868-ban Horvátország­nak az alkotmányt megadta, és alkalmat njuj­tott arra, hogy önállóan fejlődjenek. Használják fel az alkalmat, igen t. képviselőtársaim, a kik­nek hazafiságában én nem kételkedem, tartsák kötelességüknek a mostani agitáczióval szemben kifejteni egy agitácziót a magyar haza mellett, de ugy vezessék azt az agitácziót, hogy csak arra törekedjenek, hogy az önök kezében kon­czentrálódjék a hatalom, hanem adják meg an­nak a népnek a szabadságát, a melyet önök ma erőszakosan eltipornak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mai elkeseredésnek az is egyik nagy oka, hogy ma Horvátországban a népnek nincs választójoga. Hiszen az önök vá­lasztásai alatt lehetetlen jelenetek folynak le. Horvátországban nincs szabad sajtó. Horvát­országban érvényben vannak olyan osztrák tör­vények, a melyeket Ausztria maga már rég re­formált, de önök, semhogy hozzásimuljanak a magyar reformokhoz, inkább megtartják azokat a régi osztrák törvényeket, melyek sem nem modernek, sem nem helyesek, és a melyek mil­liók érdekeit sértik. Karolják önök fel azt a horvát népet, azt a néhány százezerét és önök rövid idő alatt igenis megtehetik azt, közre­működhetnek azon, hogy egységes legyen a ma­gyar nemzet, tisztelje Horvátország jogait és akkor önök a horvát kultúra fejlődése mellett előmozdítják azt, a minek senki sem akadálya: hogy e hazában az igazi humanizmus érvénye­süljön. Ezeket akartam elmondani. (Elénk he­lyeslés, tetszés és éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Következik a miniszterelnök hatá­rozati javaslata: a közösügyi költségekhez való hozzájárulás arányának megállapítása czéljából országos bizottság kiküldése (írom. 378) iránt. Szólásra ki következik ? Trubinyi János jegyző: Hellebjontk Géza! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Öt jjercz szü­netet kérünk! Halljuk! Halljuk!) Hellebronth Géza: T. ház! Előttünk fek­szik a kormánynak egy javaslata, a mely javas­latban egy bizottság megalakítását, illetőleg az u. n. quóta-bizottság kiküldését kéri. Én azt hiszem, t. ház, minden képviselő­nek, bármely párthoz tartozzék is, erkölcsi kö­telessége akkor, midőn egy ilyen fontos bizott­ság kiküldéséhez szavazatát akár pro, akár kontra leadni akarja, először is tisztába jönni ezen bizottság egész mMoltával, kötelessége megvizsgálni annak származását, működését és czélját. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ebből a kötelességből kifolyólag akarom én is a t, ház figyelmét igénybevenni, (Halljuk! Hall­juk!) hogy én is, mielőtt szavazatomat lead­nám, megvizsgálhassam e bizottság származását, működését és czélját. (Helyeslés a szélsöbalol­dalon.) T. ház! Elsősorban vizsgálni fogom e bi­zottság származását. (Halljuk! Halljuk!) Sze-

Next

/
Thumbnails
Contents