Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-271
271. országos ülés 1903 rény véleményem szerint ez a quóta-deputácziónat nevezett bizottság gonosz, bűnös szülőktől származott. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Származott olyan szülőktől, a kik pillanatnyi haszonért, pillanatnyi előnyökért, pillanatnyi képzelt megnyugvásért készek voltak feladni mindent, készek voltak feladni a nemzet legvitálisabb érdekeit, épen ugy cselekedtek, mint az az alkoholista apa, a ki az utolsó liter borért képes gyermekeinek szájából kMenni az utolsó falatot. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek a tékozló szülők épen igy cselekedtek, t. i. azért a pillanatnyi haszonért feláldoztak mindent, feláldozták a nemzet érdekeit, feláldozták épen azon intézményeket, a melyek feltétlenül szükségesek a nemzeti önállósághoz: nevezetesen feláldozták az önálló külképviseletet, feláldozták az önálló magyar hadsereget és végül feláldozták még csak a reményét is a gazdasági önállóságnak, avagy az önálló vámterület felállithatásának. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát, t. ház, e tékozló szülő volt az 1867: XII. t.-czikknek 8. és 9-ik §-a, a mely szakaszok a közösügynek megfelelőleg két ikertestvért szültek, a mely ikertestvérek gyönyörű szépen fejlődtek azon romboló hatás közben, melyet a magyarságnak okoztak. Ezen ikertestvérek egyikét megteremtette az 1867 : XII. t.-czikknek 19-ik §-a és ez épen ez a gyönyörűséges quótadeputácziő. A másik ikertestvért pedig megteremtette a 29. §., és ez a delegáczió. A származás tehát, t, ház, énbennem nem kelt valami kellemes érzelmeket a gyermek iránt, sőt reám nézve inkább azzal a hatással van, hogy önkéntelenül eszembe juttatja a régi görögöknek azt a szokását, a mely sok tekintetben igazságos volt, hogy t. i. a nem életképes, torz gyermekeket minden lelkiismereti furdalás nélkül ledobták a Taygetos hegyéről, mint olyanokat, a melyek nem életképesek és esetleg még veszélyesekké is válhatnak. De nézzük másodsorban ennek az intézménynek a működését. Elmondhatjuk, hogy ennek a t. bizottságnak múltja van. Előttünk áll több mint 30 évi tapasztalat. Ez alatt az idő alatt minden esztendőben megjelentek május végén, június elején, épen abban az időtájban, a mikor a kőrisbogarak szoktak megjelenni, hogy elpusztitsák a fáknak még azon csekély lombjait, a melyeket az előbb megjelent cserebogarak meghagytak. Hát ezek a bizottságok is megjelentek mindig május végén és iparkodtak elpusztítani azt, a mit t. kormányférfiaink még meghagytak a fán. Méltóztassanak megbocsátani, hogy az állatvilágból vettem ezt a példát, de ezt a t. földmMelésügyi miniszter úrtól tanultam. Kubik Béla: A ki a távollétével tündöklik! Barabás Béla: Ép az a tündöklése, hogy távol van! Heilebronth Géza: Mikor megjelentek ezek a t. bizottságok, hol megegyeztek, hol nem. Ha május 15-én, pénteken. 13 megegyeztek, akkor alaposan elpusztitották a fák lombjait, ha pedig nem, akkor mindig megjelent az utolsó pillanatban a ménküütés, a villámcsapás, a mely azután alkalmassá tette a fát arra, hogy az első szélre, viharra megdőljön. Endrey Gyula. Nem vagyunk határozatképes számban! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Ez a passzív rezisztenczia!) Gajáry Géza: Azt hiszem, többen vagyunk, mint az ellenzék! Szerb György: Nem becsülitek meg a magatok szónokát! Heilebronth Géza: Hogy a quóta-bizottság nagyon hasonlít a kártékony rovarokhoz, az kitűnik abból, hogy 30 évi működése alatt ez a bizottság a nemzetnek soha hasznot nem tett. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez a bizottság sohasem szállította le a quótát, de emelni nagyon jól tudta. És azzal sem védekezhetik ám az igen t. deputáczió, hogy ennek az oka az ő laikus volta, mert hiszen ott volt a nagy tudománynyal, nagy apparátussal megalkotott gyönyörű szép munkája Horánszky Nándor volt miniszternek. Ebben a munkában ő a tudomány fegyvereMel igazolta és mutatta ki, hogy Magyarországra még a meglévő quóta is terhes, legfeljebb 24 1 / 2 °/o. De a t. bizottságnak, ugy látszik, nem volt szüksége arra, hogy ezt a könyvet elolvassa, és munkásságának alapjául vegye, hanem ellenkezőleg, fájdalom, szükségét látta annak, hogy tanulmányai tárgyává tegye és munkálatának alapjául vegye azt a másik brosúrát, a melyet egy igen t. jelenlegi miniszterünk volt kegyes megírni, a ki magyar ember létére a tudomány fegyvereinek felhasználásával beigazolta, vagy legalább be akarta igazolni azt, hogy Magyarországot a meglevő quótánál is magasabb quóta illeti meg. Kubik Béla: Bécsnek szolgája! Heilebronth Géza: Fájdalom, a sorsnak igen szoIvorú iróniája az, hogy Horánszky Nándor meghalt, Láng Lajos t. miniszter ur pedig talán jutalmul ezen munkájáért az ő utódjaként a miniszteri bársonyszéket nyerte. Kubik Béla: Udvari tanácsosságot is osztogatnak az ilyenért! (Mozgás a szélsobaloldalon.) Endrey Gyula: Még Hegedüs Loránd is az lehet! Heilebronth Géza: Bátor leszek most már ezen intézmény czéljának bírálatával a harmadik szempontot is átvizsgálni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mi ezen intézmény czólját illeti, arra nézve, fájdalom, már igen szoIvorú valóság áll előttünk, mert valamint a szülőinek, t. i. az 1867-iki u. n. kiegyezési törvénynek ugy ezeknek a bizottságoknak végczélja sem más, mint kMonni az egyedüli helyes faktor, a magyar országgyűlés hatásköréből épen azokat a legfontosabb érdekű dolgokat, a melyek a magyar állam önállóságához és függetlenségéhez feltétlenül szükségesek. (Ugy van! Ugy van! a,